| Káta: Re: családkutatás | Tisztelt Juhász Tamás!
Az Ön által keresett Szeleczki és Magyar családnév ma is több ceglédi családnál használatos.
Két ismertebb személy életrajzát azonnal tudom küldeni, a ma élőkkel kapcsolatot felvenni nincs időm, ezt Önnek kellene megtennie. Cegléd elektronikus telefonkönyve – amelyben kitűnő kereső működik – a www.cegledinfo.hu oldalon található, csak be kell írni a keresett szót és tobzódni a találatokban.
Szeleczky Mihály
(Monor, 1888. szept. 7 – Cegléd, 1970. dec. 25)
gimnáziumi tanár
Édesapja jó nevű asztalosmester, édesanyja Vladár Júlia. A szülők szorgalmas munkával gondoskodtak 12 gyermekükről, akik közül 8 érte meg a felnőtt kort.
Érettségi után 1906-tól 1910-ig a budapesti tudományegyetem tanult, ahol mennyiségtan-természettan, mai elnevezés szerint matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett.
1910. október 10-től, 1911. október 12-ig Gyakorló tanárjelölt a budapesti VIII. kerületi állami főgimnáziumban. 1911. október 13-tól a szatmárnémeti királyi katolikus főgimnázium helyettes tanára. 1914. július 10-én itt kapta meg rendes tanári kinevezését is.
1919. augusztus 9-én házasságot kötött Ferenczy Irénnel, két leánygyermekük született.
1919-ben a katolikus főgimnáziumban román állami intézmény létesült, a tanárok "foglalkozás nélkül maradtak". Szeleczky Mihály nem tette le a román állam által megkövetelt hűségesküt, ezért el kellett hagyniuk Szatmárnémetit.
1920. szeptember 2-án egy évi állástalanság után a ceglédi állami főgimnázium tanára lett, ahol 26 évig tanított.
Szaktárgyai mellett néhány tanévben szépírást is oktatott. Elsőként kapcsolódott be a diákoknak díjtalan önképzési lehetőséget nyújtó fizikai laboratóriumi gyakorlatok tanításába. Osztályfőnöki feladatokat látott el. Tanulmányi kirándulásokat vezetett a helyi ipari létesítmények (a Népbank vízvezeték központja, a városi villanytelep, a MÁV fűtőház, a hengermalom) megismertetése érdekében.
Leánya, Szeleczky Margit így emlékszik vissza kedves, szeretetre méltó alakjára:
"... szerette tanítványait, végtelenül lelkiismeretesen, megértően, szelíd humorral tanította és nevelte is őket. Meg volt benne az a különös képesség, hogy a diákok által többnyire nehéznek tartott tárgyakat, a matematikát és a fizikát nagyon érthetően és türelmesen tudta átadni."
A tanítás mellett számos egyéb iskolai feladat elvégzését is vállalta. Vezetett játékdélutánt, volt cserkészőrsök "tútor"-ja (pártfogója), tanárértekezleti jegyző, tandíjkezelő és a szegény tanulókat tankönyvvel ellátó Segítőegyesület könyvtárosa. Négy évig a tanári könyvtár rendje felett is őrködött.
1937. szeptember 1-jétől 1945 - ig a gimnázium igazgatóhelyettese.
1938-ban a tanári pályán végzett kiemelkedő munkája elismeréseként gimnáziumi igazgatói címmel tüntették ki.
Személyét érettségi kormánybiztosi és tankerületi tanulmányi felügyelői tevékenysége miatt az iskola falain kívül is sokan ismerték.
A sokféle pedagógiai feladat ellátása mellett közéleti szerepvállalásra is jutott ideje:
Országos Középiskolai Tanáregyesület Budapestvidéki Körének és a Magyar Nemzeti Szövetség Ceglédi Körének pénztárosa valamint a Ceglédi Kaszinó Egylet választmányi tagja volt.
1940. április 15-től július 1-ig Szőnyi Sándor igazgató Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba történő távozásától az új igazgató, Halász Gyula kinevezéséig ideiglenes igazgatói megbízást kapott. Így az 1939/1940. tanév értesítőjét ő szerkesztette.
1946-től részt vett a Dolgozók Gimnáziumához szükséges felvételi vizsgára felkészítő tanfolyam vezetésében, majd tanított is ezen a tagozaton.
1946. október 1-jétől nyugdíjazták, azonban ezután sem tudott megválni kedves iskolájától. Nap mint nap bejárt a gimnáziumba, minden érdekelte, még az érettségi példákat is kidolgozta, együtt izgult a diákokkal az eredményért.
82 éves korában hunyt el. A ceglédi Kálvária temetőben pihen feleségével együtt.
1992-ben a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége ceglédi szervezetének Cegléd a Tehetségekért alapítványa a természettudományos tantárgyakban kiemelkedő teljesítményt nyújtó középiskolás diákok jutalmazására, a kiváló tanár egyéniségnek is emléket állítva, Szeleczky-díjat alapított.
A gimnázium 2006. március 25-én, az Oktatási Minisztérium által elindított Iskolai Emlékezet programhoz kapcsolódva, Szeleczky Mihályról tantermet nevezett el.
Az I. emelet 17. termén névtábla és tabló örökíti meg a neves tanár emlékét.
Forrás: A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium irattári és könyvtári anyaga; Bariczné Rózsa Mária: Cegléd a Tehetségekért Alapítvány. Ceglédi kalendárium'95. Főszerk. Kisfaludi Péter. (Cegléd. 1994)
Magyar Pál (Cegléd, 1895. márc. 27 – Sopron, 1969. ápr. 18) erdőmérnök, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1952)
Sokgyermekes parasztcsaládban született, a ceglédi gimnáziumban érettségizett. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán 1913-ban kezdte meg tanulmányait, 1915 májusában katonaként kikerült az orosz frontra, 1916 júniusban fogságba esett, ahonnét 1918-ban tért haza. Oklevelét már Sopronban kapta meg (1920) a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolán. 1930-ban növénytársulástanból doktorált; 1935-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. 1920-tól az Országos Faértékesítő Hivatalnál, egyidejűleg a Földtani Intézetben és a bp.-i tudományegyetem Növényrendszertani Intézetében dolgozott; talajtani, növényrendszertani és -földrajzi, valamint ökológiai tanulmányokat folytatott. 1922-től segéderdőmérnök, 1924-től 1927-ig erdőmérnök, megszervezte és vezette a püspökladányi szikfásítási kísérleti telepet, később Sopronba került az Erdészeti Kísérleti Állomásra. 1930-ban a debreceni egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1936-37-ben ösztöndíjjal a freiburgi egyetemen főként erdőcönológiai tanulmányokat folytatott. 1938-tól főerdőmérnök, majd erdőtanácsos. 1945-46-ban az Erdészeti Kutató Intézet vezetője volt. 1947-től a soproni egyetemi erdőmérnöki karon egyetemi tanár. 1951-től az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) erdőtelepítési osztályán, majd kísérleti állomásán tevékenykedett nyugdíjazásáig (1965). Számos külföldi tanulmányutat tett, előadásokat tartott. Kiemelkedő művelője volt az erdészeti növényföldrajznak, főleg a sziki és homokterületek növényökológiai és cönológiai kutatások terén. Megalapította az erdészeti termőhelykutatás és erdőtipológia elméletét, és kifejlesztette gyakorlatát. Foglalkozott az Alföld erdőfásítási problémáinak megoldásával. Munkásságát Bedő Albert-emlékéremmel ismerték el (1967). Halála után Sopron város díszpolgára lett. Tiszteletére szobrot emeltek az Alföld fásításában végzett munkája elismeréseként. Cegléd díszpolgára (posztumusz, 1969).
Fő műve: Alföldfásítás (I-II., Bp., 1960-61).
Irodalom: Roth Gyula: M. P. (Az Erdő 1961. 3. sz.); Csapodi I.: M. P. (Soproni Szle, 1969. 23. sz.); Keresztesi B.: M. P. (Az Erdő, 1969. 18. sz.); Soó Rezső: M. P. emlékezete (Botan. Közl., 1969); Kotlár Károly: M. P. (Magyar Agrártört. Életrajzok).
Remélem tudtam segíteni, ha önnek több és konkrétabb ismerete van, azt köszönettel venném.
Üdvözlettek: Károly Tamás
|
| | |
