| Lehotzky Edith: Re: Lehótzky | Sokaknak hasznos iránytű lehet a további családfakutatásban az alábbi igényesen összegyűjtött leírás a Lehotzkyakról. Köszönet érte Lehoczky Józsefnek!
Az is kiderül belőle, hogy tévesen a Lehoczky-Lehotzky két külön ágnak hitt család valójában egy tőről származik.
További eredményes kutatást kívánok minden kedves rokonomnak :)
üdvözlettel: Lehotzky Edith
"A Lehoczky család történetéről sok írás jelent meg a régi időkben, mint Nagy Iván: Magyarország családai; Kempelen Béla: Magyar nemes családok; Lehotzky András : Semmatographia;- stb. De sok pontatlanság és tévedés került be a köztudatba, elfeledték azt amit Lehotzky András írt, Nagy Iván elültette az emberek tudatában, mintha két fő ág lenne a Kisrákói és Biszticskai előnevű és a Királylehotai előnevű, sőt - lehet, hogy külön család? - Nos ez egy nagy tévedés: Egy családról van szó, az 1512-től Lehoczky I. György fia Mátétól kezdődő családfa és a IV. Táblán ugyanebben az időben kezdődő Lehoczky Andrástól eredő családfa minden mai Lehoczkynak a családfája, csak éppen hiányos, mert egyes ágakon megszakad az utódok hanyagsága és érdektelensége miatt, valamint általában hiányoznak az évszámok, a leányok és a feleségek nevei; - s így nehezen kapcsolhatók össze a későbbi rész-leszármazási táblák. Ez a rövid tájékoztató ezt szeretné korrigálni.
A honlap írója: Lehoczky József.
A Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky nemzetségre vonatkozó iratok az Országos Levéltárban Királylehotai Lehoczky név alatt keresendők, a Biccsei Szlovák Állami Levéltárban is így találhatók meg az egész nemzetségre vonatkozó iratok: a Királylehotai Lehoczky család iratai 1558-1916-ig. Ez azért van így, mert a Lehotai, v. Lehotkai előnév azonos a Kisrákói előnévvel, de a későbbiekben a család általánosan Királylehotát nevezte Lehotának, Kislehotát, vagyis Lehotkát pedig Kisrákónak. Mivel 1487-ben az akkori örökösök Királylehota után keresztelték át a régi Kisrákót Kislehotára, azaz tótosan Lehotkára. / Révay: Doc. ad. Nob./
Az 1552. évi I. Ferdinánd király általi címerújításkor a család ősi törzsökös nemességének a megerősítésekor a család Kisrákói előnevére célzólag adatott egy rák az éberség jelvényét jelentő daru alá. Mivel a család legrégibb okiratos adata 1244. nov. 22-ről való, mikor is a mai Lehoczkyak ősének, Csernyiknek adományozta IV. Béla király a Túróc vize melletti Terra Rakouc földet. / A Rakovszky család ősei: Márton és László udvari káplán egy évvel később, 1245-ben kapták a nagy kiterjedésű Zanasánt, vagy Zakuzsánt, melynek egy kis darabja volt a Csernyiknek adott terra Rakouch. A XIV. században a helynevek változásakor Zanasán neve lett Rakow=Nagyrákó és Terra rakouch=Kisrákó=Rakovec. Mindenesetre ez a névváltozás vezetett későbbi félreértelmezésekre a családok részéről is és később a történészek részéről is. Ez vezetett a XIV. század végén pereskedésekre is.Mely pereskedésekből és a korábbi birtok adás-vételekből ismerjük a családok tagjainak keresztneveit, és tudjuk felállítani a korabeli családfát.- Fontos adat erről a Túróci és Liptói Registrum, mely 1391-ben vizsgálta a Túróci Convent előtt a birtokadományok és az oklevelek hitelességét, Bebek Imre országbíró elnöklete alatt./A királyi udvar ezért Lehotai Lehoczky név alatt tartotta nyilván a családot, a család pedig általánosan Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky névként mutatkozott be névjegyein. A Kisrákói és Bisztricskai előnév, illletve a Kisrákói és Alsórásztóki előnév, a Gácsligeti előnév, stb. birtoklás jelölésének céljából ágazati előnevek. Az előbb leírtakból következőleg a szétágazó, nagy kiterjedésű nemzetség, már nem ismerve rendesen a családtörténetet, és az összefüggéseket, és mivel az Udvar is Lehotainak jegyezte a család előnevét, ezért keverve a helységeket, általánosan Királylehotai Lehotai Lehoczkynak, vagy Királylehotai Kisrákói Lehoczkynak nevezte magát, lerövidítve a hosszú: Alsó-; Felső-; és Királylehotai Lehotai Lehoczky nevet. Az Országggyűlési Könyvtárban a Királyi Könyvekben úgy szerepel a család, hogy: Királylehotai, Kisrákói és Bisztricskai Lehoczky. Mint mondtam a Biccsei levéltárban 1558-tól van meg a levéltár, ez I. László öröklési idejétől lehet. A Bisztricskára vonatkozó iratok és a Kisrákóra és szomszédos falvakban lévő birtokokra vonatkozó iratok Bisztricskán lehettek, valamint a XX. század elején a Kisrákót öröklő Velicsek levéltárában keresendők. Valamint a vármegyei levéltárakban, mint a Túróc vármegye levéltára Túrócszentmártonban, vagy a Liptóvármegye levéltára, de Barsban, Hontban, Nyitrában, Árvában, Szepesben, Gömörben, Szatmárban, Biharban, Békésben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Hevesben, Zemplénben stb. is keresendők az adatok. Ezen vármegyék összegyüjtött, összegzett adatai megtalálhatók: Borovszky szerkesztésében ma millenium után megjelent: Magyarország Vármegyéi sorozatban, vármegyénként, a Fóvárosi Szabó Ervin Könyvtán Központi palotájában, a Reviczky utcában, az olvasóterem végében a hátsó fal jobb oldali falipocán megtalálhatók a díszkötetek, külön nem is kell kikérni ezeket. sajnos, Liptó, Árva és Túróz már nem jelent meg az I. Világháború miatt.
De az áttekinthetőség leegyszerűsítéséért most már leírom a család történetét:
Mint Lehotzky András a magyar családtörténeti tan megteremtője írja 1760-ban, Pozsonyban, latin nyelven megjelent munkájában, a híres Semmatographiában:
" Lehoczkyonorum genus antiqum Dicit in Bohemia Pessina, sub titulo Mars Moravicus in Dedicacione in Fine." = magyarul: "A Lehoczkyak ősi nemzetsége, úgy mondják, a bohémiai /csehországi/ Pessinában élt Mars Moravicus címzéssel, Ajánlásában a határon." /Értsd: Morva Hadurak a Határon, azaz Morva Határgrófok,Márkik címzéssel./
A család egy régebbi időre menő hagyománya szerint a család őse, a Pessinai Morva őrgrófok nemzetségéből való Bo, mint a német királyi testőrség tagja, Magyarországra kísérte Passauból Gizella hercegnőt ,Szent István király menyasszonyát. Egy vadászaton egy megsebzett szarvas a fiatal királynéra támadt, de Bo megmentette, lenyilazva a szarvast. Ennek emlékére viseli a család az ősibb, hagyománycímerként felvett címert, melynek pajzsában, zöld talapzaton, kék mezőben egy páncélos vitéz emeli felajzott nyilát. Felette ezüst hold és arany csillag, az éberség jelvényeként, a pajzs fölötti koronában, vagy a sisak koronájában széttárt arany sasszárnyak közt a nyakán nyíllal átlőtt szarvas. / Más változat szerint ugyanez a vitéz magyar ruhát visel; megint más változat szerint pedig a pajzsban a páncélba öltözött nyilazó vitézzel szemben magas sziklacsúcsúcson ágaskodik a nyíllal meglőtt szarvas, felette a hold és a csillag, a sisakdísz ugyanaz, mint az előbb leírtaknál láttuk./
A család vendéglovagként élt Magyarországon, egy hagyomány szerint már ezidőtől bírta a királylehotai részeket, valamint Alsó-,és Felsőlehotát a mai Zólyomban, de hivatalos adt erről nincs, még "primae occupationis" jogcím volt a korábbi jogviszony, 1361-ben majd Nagy Lajos király tulajdonképpen újból, megerősítőleg adta a nagy területet Csernyik unokájának Egyednek és fiainak, melyet majd megerősített Zsigmond király is 1391-ben, és 1552-ben majd I.Ferdinánd király is. - De ekkor még Pessinába is vissza-visszatértek.
A tatárjáráskor a muhi vereség után a menekülő IV. Béla királyt védő alig tucatnyi lovag közt volt a család őse Csernyik és testvérei Lork/Lauren comes/ és Beke. A hűséges szolgálatért adta IV. Béla Csernyiknek 1244. nov 22-én Terra Rakouchot, a későbbi Kisrákót./ Lásd a fentebbi sorokban már írtam a Kisrákóra vonatkozó adatokról!/
1244-1252-ig az ország központja Znió vára, más nevén Turul vára volt, későbbi nevén Túróc. Buda várának megépültéig a király itt székelt, innen adta ki rendeleteit. - A család királylehotai területen volt birtokai is határőrzési feladatért voltak a családtagok birtokában, itt Liptóban sok székely, úz és bessenyő élt már Szent István király előtti időtől, szintén határőrzési feledattal. Liptó már Szent László ideje óta német bányászoktól is lakott volt. 1129-ből származik egy levél Körmöcbánya levéltárában, melyben Likavából katonai segítséget kérnek a várostól, tehát Likava ekkor már állott, katonasága volt, a katonaság ellátására kiszolgáló lakossága is kellett, hogy legyen. Tehát a megye ekkor már lakott volt.
Liptóban Királylehota melletti Bocán, Korábbi nevén Vallem Bah, vagy Bachnech, már Szent László idejében éltek német bányászok, 1085-ben Szent László kirély privilégiuma említi Bocát, mint bányavárost, szász telepként. IV. István király 1271-ben megerősítő oklevélben egyenesen említi a bocaiakat, mint "libertatum hospitum nostrum Saxorum, de Lyptinia et circe Vallem Bah. Az érc és fémkutatás joga részükre nemcsak megtelepedésük helyén, de minden helységben és folyó mederben, folyóvízben megengedtetett. A bányászat tekin tetében keletkeztek a XIII. század második felében a megye felső részén a szász gyarmatok községei Csorbán, Hybbén, Vichodnán, a megye alsó részén Német_lipcsén,, Rózsahegyen stb. IV. Béla, Róbert Károly, Erzsébet királynő és I. Mátyás király alatt a bányaművelés nagy kiterjedésű volt, s a Bocabányán nyert aranyat az országban a legfontosabbak között tartották.
Tehát a megye a tatárjárás előtt is lakott volt!
Még néhány korabeli adat Liptó-megyéről: András király bullája a hadiadóról, III. cikkelyében, még a praedikális nemes is /egyházi nemes/ aki országos nemesnek nem számított, felmentetett.
Adófizetés alóli nem nemesi felmentések: Nagy Lajos királytól: szolgákat és dicátusokat a hadi adó alól 1351. évi 5. cikkely /liucrum camerae- fizetése alól/ - Zsigmond király: a bírákat és nemeseket és nemesek szolgáit, 1411. évi 2. cikkely. - I. Mátyás király: az allódiális házak lakóit, falusi bírákat és nemesek belső szolgáit, és a szegényeket 1478. évi 1. cikkely. - I. Ferdinánd király azokat, akik 10 Ft. értékkel n em bírnak, akik leégtek, stb. - I. Ferdinánd király alatt gyakorlatilag a libertatusok sem fizettek adót, s ezek csak az 1542. évi 26. cikkely és 27 cikkely által szabályoztattak. / Majláth Béla: Liptó őstermelése/
A liptói területről bőven kapunk adatokat, ha elővesszük Nagy Iván: Magyarorszá családai című könyvét, és megnézzük a Pongrácz, Szentiványi, Szmrecsányi, Udvardi Baán, Pottornyay, Okolicsányi, Madocsányi, Platthy, Palugyay, Kubinyi családokat, a Lehoczkyakról a megyében hiányosan és tévesen ír a szerző.
Mint mondtam korábban: 1244. nov. 22-én kapta adományba IV. Bélától Csernyik, a mai Lehoczkyak őse Terra Rakouchot, azaz Kisrákót. a Liptói és Túróci Registrumban 1391-ben, mikor vizsgálta a túróci convent Bebek Imre országbíró elnökletével a liptói és túróci adományleveleket, mert Liptói János deák okleveleket hamisított, s az ország legjelentősebb családjai is érintettek voltak az ügyben, ekkor igazolták jogukat Kisrákón, vagyis Super Terra Rakouch címszó alatt: Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai. Az igazolás kivonata IV. Béla 1244. évi adománylevelének. Magyarul: Urak itt Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai, akik régen létrejött kiváltsággal birtokolnak itt. "Cernuk" /értsd:Csernyik/kapta az adományt Béla királynak nyujtott hűséges szolgálataiért a hála évében, 1244. nov. 22-én, Bála király utalkodásának 10. évében. Óva int, hogy ezen föld vidékén senki más nem birtokolhat. / Horváth Sándor: Liptói és túróci registrum, Magyar Történelmi Társulat 1902. 104.p. - A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Reviczky utcai közponi épületében, a Weichheim palotában, található könyvtárban a könxvtári katológus száma: 47326. - Ugyanitt találhatók azok a könyvek is, melyekre a továbiakban hivatkozok: Mályusz Elemér: Túróc megye kialakulása, vámhelyei és forgalma, Budavári Tudományos társulat, 1922. IX. 196. p. - a Központi Szabó Ervin Könyvtári katológusszám:50620, -- Továbbá ugyanitt: X8505 katológus-számmal Sikura, Jan. St. Miestopicne dejiny Turca. Topografische Gesichte von Turice,/ Túróc megye helytörténete. Bratislava Slov.Akadémia Vied a umeni 162.(4).
Jan Sikura előbb említett könyvében /tótul van, én saját fordításomra hivatkozom/ adatokat közöl Kisrákón és a szmszédos Pribócon kaszálók adásvételéről és öröklésekről a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ebből tudjuk meg, hogy Cernyik fia Ábrahám volt, Ábrahámnak a fia pedig Pál, tehát az említett túróci registrum beli Jakab Pap és Lőrinc apja, akik 1391-be élnek. S él Pálnak egy Péter nevű fia is, mert 1398-ban perbe idézik a Rakovszkyak a Kisrákói birtokrészének eladása miatt. Továbbá van egy Rakovszkyak által közölt adat, melyben 1286-ban eladták Rákó /valójában ekkor még Zanasán, vagy Zakuzsán/ egy részét Bekének. Bekének fia volt János, aki 1324-ben kapott új adományt Bisztricskra /Bisztriciára/ Károly király nevében Danch mestertől. Biszticka első ura Lork volt, Lauren comes, Kozma fia, Csernyik és Beke testvére. Ő 1287-ben szerezte meg a hatalmas területet IV. László királytól. S felvásárolva kiépítette a nagy kiterjedésű uradalmat, mely felért majdnem a Vágig, Ruttkáig és észa-keleten Szklabinyáig, a Túróc vizén túl, keleten Béla Ocskó Lehotáig.
Ezzel párhuzamosan Csernyik leszármazottja, Ábrahám másik fia Egyed és fiai Miklós, Barnabás, Hank és Kristin 1361. jun. 24-én I. Lajos király hű szolgálataikért hűséges híveinek adta a Vág folyótól, a Bocáig és a Vacokig terjedő hatalmas területet, hegyeket, erdőket és egyúttal felmenti őket mindenféle adómentesség alól. 1391-ben Zsigmond király is megerősítette őket.
Feltették nekem már a kérdést, hogy 1244. és 1391 között az idő 150 év és csak 4 nemzedék van említve? Itt nincs ellentmondás, ha számolunk egy kicsit:
Csernyik 1240-41-ben a tarárjáráskor Bála király ifjú lovagja, kb 20 éve s lehet, testvérei fiatalabbak lehetnek, ezért csak neki szól az 1244. évi adománylevél. Fia, Ábrahám 1265 körül születhet, mikor Csernyik kb. 45 éves. Ábrahám fiai Pál és Egyed is kb 45 éves korában születnek, így tehát 1310. körül. Pál fiai Jakab pap, Lőrinc és Péter is 45 éves kort számolva 1355 körül születnek, így 1391-ben 36 év körüliek lennének, természetesen, ha rövidebb időszakaszokat veszünk kicsit idősebbek, és nem is egyidősek. Egyed esetén is így jönne ki, ha 1310 körül születik, de születhet 5-10 évvel korábban is, fiai Miklós, Barnabás, Hank és Kristin 1361-ben legalább 20 évesek kellenek, hogy legyenek, ha érdemeikért kapnak adományt, így 1391-ben 50 év körüliek lennének.
Azt is felvetették már nekem, hogy Kisrákó és Királylehota közt a távolság 70 kilóméter, ez nagy távolság, hogy birtokolhat a család két helyen? Nos lóháton ez kényelmesen másfél -két óra út. Azonkívül nem kurtanemesekről van szó, akik kaszálóikon ülnek, legeltetnek és szántanak, hanem lovagokról, akik másokkal dolgoztatnak, katonáskodnak. Nem a két szép szemükért kapják azt a hatalmas területet például Királylehotán, mely a XVI. században 29500 hektár, tehát kb. 60ezer hold volt a szepesi határtól Breznóbánya határáig, hanem katonai érdemekért. Nézzük meg mi volt 1361 előtt legközelebbi jelentős katonai időpont? - 1358-ban legyőzik a magyarok Velencét, egész Dalmácia a Magyar Királyságé. Korábban bolt a Nápolyi hadjárat. Ilyen érdemekért kahatják az adományt. Zsigmond pedig 1391-ben azért erősíti meg őket Királylehota, Királyhavas és Basneh helységekben, mert a 150 nemes közt lehettek, akiknek hozzájárulásával lehetett felesége, Mária királynő mellett társkirállyá, így szerezte meg a trónt! - Beke fia János, a történelemben Bisztereci János pedig 1324-ben azért kap új adományt Bisztriciára 6Bisztricska/ mert a rokon Semeci Tholtokkal és a Prónayakkal megvédték Zólyom várát a király, Róbert Károly számára Csák Mátévak szemben, Danch mester, Zólyomi comes oldalán, aki a Szent György lovagrend nagymestere is volt. Valószínűleg ők is Szent György rendi lovagok voltak.
Tehát a leszármazási tábla: Kozma fiai: Beke, Csernyik és Lork/Lauren comes 1287/ Beke fia János 1324, nincs fia, Lorknak sincs. Cernyik fia Ábrahám, az ő fiai: Pál és Egyed, Pál fiai: Jakab pap, Lőrinc és Péter, Egyed fiai: Barnabás, Miklós, hank és Kristin.
A XV. században hiányosak az adatok: 1414. Kisrákói János perbe idézve, 1459-ben Mátyás király szolgálatába áll Lehoczky jános vitéz, a fekete sereg megszervezője s egyik vezetője. 1487-ben először írják magukat Jakab és Márton "de Lehotka"azaz ekkor nvezik el Kisrákót Kis-Lehotának az akkori örökösök Királylehota után. Addig a falu neve Kisrákó volt." Révay Nob ad. Doc.
|
| | |
