| Takács Imre: Re: Utcanév változások. | Kedves homokbödögeiek!
A bemutatkozás és utcanév változások után Homokbödöge dűlőinek és határrészeinek neveiről, valamint egyedileg előforduló ritkaságairól írok. Azt nem tudom, hogy élnek e még , vagy megváltoztak, esetleg a tagosítások során megszűntek-e egyes dűlők, vagy határrészek nevei, ezért emlékezetből leírom a 70 évvel ezelőtti neveket. Ezek: Haraszti, Gyimóti,Csalitrét, Tüskésrét, Égett erdő, Mohota, Belátó /zárt e-vel/, Ugodi, Pusztabödöge, Alsómező, Teveli, Uzsal, Bánomhegy, Csenyekert, Puszta, Kispuszta, Öregsíd, Páskom, Előhegy, Sármányos. Elnézést kérek, ha valamelyiket kifelejtettem.
A ma élók közül ki tudott arról, vagy ki emlékszik arra, hogy tudtommal,
az egész határban egyedül Kovács Pálék Sármányoshoz közeli legelőjükön lehetett találni vadon termő köményt,
vagy az erdei legelók közül egyedül Károlyi Jánosék Előhegyhez közeli erdőrészükben volt található egyetlen egy somfabokor. A gulyásgyerekek, köztük magam is ott láttam először a somfa termését,
vagy egyedül a Sármányosnál folyó patakban voltak rákok. Én is ott láttam és fogtam életemben először élő rákot, vagy egyedül Varjuék erdei legelőnek használt ugarjuk Öregsíd felé meredeket lejtő oldalában lehetett édesgyökeret találni. A környékbeli gulyásgyerekek odajártak édesgyökeret szedni, részben pótolni az akkori szűkös körülmények között szervezetük hiányzó cukor szükségletét,
vagy a határban Varjuék ugar legelőjén lehetett találni a legtöbb ürgét, a gulyásgyerekek legnagyobb örömére. A déli pihenő alatt, amikor a marhákat berekesztették odajártak ürgét önteni,
vagy Károlyi Jánosék pusztai legelőjükön keresztül folyó patakban lehetett látni a legszebb, tömegesen a szivárvány minden színében uszkáló kis halakat, melyeken megtalálható volt, a kéktől kezdve, a smaragdzöld, a piros, a téglavörös, a csillogó ezüst, a fehér és a szürke árnyalat valamennyi színe. Az egész országot összejártam, de sehol nem láttam ilyen szép sokszínű halakat. Ha valaki meg akarja nézni őket június a legalkalmasabb idő rá, mert később, ahogy nőnek elvesztik a színüket. Habár ki tudja lehet-e még látni őket, mert 50 év után az unokáimnak meg akartam mutatni az ürgéket, de sajnos valamiért az összes kipusztult. Végül emlékszik-e még valaki a Csőszállásra, hol volt és mi célt szolgált?
Mindezek leírásával az volt a célom, hogy hetven év után egy kívül álló szemével rámutassak, hogy milyen kincseket rejt a szűlőfalujuk hogy érdemes megbecsülni, a régi emlékeket fenntartani és nagyon, nagyon szeretni.
|
| | |