| Wiedermann: Telepesek | Üdv!
a 18. században Németországban túlnépesedés, míg magyarországon elnéptelenedés volt a törökdúlás, és a Rákóczi-szabadságharc következtében. Ez magyarázza a telepítési tervet, melyet az akkori eszetgomi érsekre bíz az akkori uralkodó, III. Károly, majd Mária Terézia. Josef Moser történész szerint Frankhonból, ezenkívül Meinz, Freiburg, Stuttgart, Karlsruhe és Köln városok környékérõl indultak útnak a Dunakanyar lakói 1729 és 1732 között. Míves Ottó, kismarosi tanár kutatásai szerint Ulm városában szálltak tutajra, mely elindult velük új hazájuk felé. Legkorábban 1738. május 16-án tesznek említést Josephus Geiger kismarosi lakosról. Az 1740-ben hivatalba lépő Nagy András nagymarosi lelkész kilenc családfőt jegyzett fel Kismaroson.
1738-tól a következő családnevek voltak gyakoriak: Waltz, Hoffmann, Diel, Eberle, Dobler, Lang, Birßl, Klarus, Seibold, Wermuth, Rudolf, Bonifert, Rixer, Wiedermann, Meininger, Thiringer, Koch, Baldauf, Herth, Klimer, Wohl, Wiesner, Bernhard, Hock, Pierer, Krebs, Mohr, Hirling, Beja, Neder, Niedermiller, Emmer, Liebhardt, Klaab és Nikischer. Kismaroson önálló anyakönyvezés 1853-tól volt.
Wiedermann Béla
Szentmihályfa, Szlovákia |
| | |