RadixForum : Board for Hungarian genealogy research
RadixForum surnames places archives váltás magyarra contact log in new user The index to the 1828 census of Hungary is now available. Click for details!
| Post reply |
| ||
| Kedves Makók!
Évekkel ezelőtt tettem fel a Radixba a Nagyapám, Dédszüleim fotóját, adatait, és a felmenőimet a Makó családban, egészen az Üknagyapámig, tovább nem voltak okmányokkal igazolható adataim. Évekig vártam, csak vártam, hogy beinduljon a rovatunk, és a türelem rózsát termett. Szeretettel köszöntöm minden valódi és névrokonomat itt a Radixban. Egy dologban biztosan valamennyien rokonok vagyunk, büszkék vagyunk az őseinkre és szeretnénk többet tudni róluk és egymásról. Szeretném mindenkivel megosztani azt a pár adatot, amit találtam a Makó névvel kapcsolatban, hátha valakinek segít a további kutakodásban, vagy én kapok olyan információt, ami nekem segít. Egy kis irodalom: Csokonai Vitéz Mihály két verset is ajánlott Makó MIhálynak, hogy melyiknek, az én szépapámnak, vagy másnak, szinte mindegy. Ide másolom a verseket: Csokonay Vitéz Mihály Makó Mihály részére írt verse: Mihály-napi álom Beszélje el minden ember, az éjjel mint nyúgodott? Szent Mihály nap éjszakáján mint aludt s mit álmodott? Én elmondom, mit álmodtam: emlékezem rá nagyon, - Mert az álom nem mindig az essős időtől vagyon, - Én elmondom, mit álmodtam. - - Az éjjel, hajnal felé, Édes ölébe az álom gyengén merített belé. S ímé, maga Dubranovszky előmbe jött álmomba, Az, aki essőt-mit, megmond a kalendáriomba. Fekete palástján írva voltak az égi jelek, A napnak, holdnak járását kijegyezgette velek. Innepi veres zsínórral van kihányva ruhája, Bőjtöt jegyző kereszteket sűrűn raktak reája. Hó, zúzmaráz, dér, fergeteg a hajál csorgottak, Héség, dörgés, ragya, villám két orcáján látszottak. Egyik kezébe üvegcső, mellyel asztronómizált, A másikba, mint a karom, oly nagy vásár-liszta állt. Utána Streibig, Landerer, más typographusokkal, Kis István is Tyukodival s utól Tóbi azokkal. S midőn éppen elbámúlván azt akarám kérdeni, Mit akar, mi jó hírrel jött; így kezde beszélleni: Hát asztronómusnak azért tett a király engemet, Hogy holmi okos emberek fel se vegyék könyvemet? Hát szabad-é már Szent Mihályt harmincadikra tenni, Holott huszonkilencedik napon kell annak lenni? Ha a névnap is már máskor fog esni: mit mondanak, Akik engem különben is főhazugnak tartanak? Ezt legalább még ekkorig a világ megfogadta: S ki meri most abba magát avatni az ebatta? Ki mérészli megsérteni most királyi tisztemet: Hiszen a császár sem szokott korrigálni engemet? De tartok ám, hogy akik így elhányják a szenteket, A kanonizálásra is rávetik a fejeket. Bécsúsz a világosodás már a kalendárjomba, Beh megtetszik, hogy nincs pápa már a Vaticanomba. Óh jé! ha Mihály arkangyal meg találja hallani, Hogy a nevét odább tették, ugyan mit fog mondani? Mit fog maga a király is, ha a fülébe viszik: Hogy egynehány okoskodó egy nappal odább iszik? Hiszen az ördög se kap úgy a kalendáriomon, Ha a névnapot se tartják véle többé egy nyomon, Éhhel vész el Streibig uram minden typographussal, S Tóbi sem fog többé bírni Somogyba annyi jussal, Már kétszer elnéztem ugyan az idén Nagybajomba, Hogy tettek korrigációt a kalendáriomba. Hogy Eszter meg Mihály napja szombaton talált lenni, Uraságtok vasárnapra méltóztatták áttenni. Most megmondom, hogy ez nekem préjudíciumra van, Most elnéztem, de harmadszor el nem nézem ám ugyan. Jól tudom, hogy vasárnapra azért tetszett átvinni, Mert vasárnap kommódabbúl lehet enni és inni. És csak azért engedem el magam is hibájokat, Hogy örömmel és kedvekre tőlthessék névnapjokat. Kívánom is, hogy vídámon egyenek és igyanak, Barátságos indúlattal s víg szívvel múlassanak. Számos esztendőt nyerjenek az Isten áldásitól, Hogy még sok kalendárjomot vehessenek Tóbitól. Mind Mihály, mind a nem-Mihály, akik itt örvendenek, Tőltsenek sok szép szerencsés esztendőket. - Éljenek! 1798. szept. 30 e vers készítésekor már gazda, Makó Mihály nevenapjára írattatott versek Csokonai által Egek! mi ez? menyegző-e? vagy tán tor? Már akármi - legyen csontra minden kántor. Ez nem komor estve, vígság van rá festve, Mint mutatja a bor. Holnap, kedves hajnalába Szent Mihálynak, Száz torokba száz Bakhusnak száz sírt vájnak. Sok pint, itce s kanta Víg salvét kottyant a Tüdőnek és májnak. Míg hát a bor feláztatván a Gingivát, Az ivásban százszor tennénk recidivát, Énekünk a Fagyas! Százszor visszaadja s Azt kiáltja: vivát. Vivát, éljen, köztünk minden ezt kívánja, Mihályra ez áldást buzgó szívvel hányja, Hogy égjen sokára, Sok ezer pipára Élete dohányja. Más irodalmi vonatkozás is van, és ez már Makó: Makó Lajos szinész, aki a Cirano szerepét először játszotta magyar nyelven, játszott Szegeden, Szabadkán, Újvidéken, később a szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt. Örülnék, ha valaki többet tudna mondani róla, mert családi hagyományaink szerint üknagyapám testvére (vagy unokatestvére?) volt. A róla írt könyv címlapfotóját és pá sorát idézem: „Az idulatokat kiváltó 35 éves fiatalember nem ismeretlen Szegeden. A város második időszámításának kezdete, a Víz után évekig a társulat tagja, Szeged vitathatatlan első számú színészkedvence. Ám ennek ellenére heves tiltakozás fogadja igazgatói kinevezését! Mi ennek az oka? Talán Makó Lajos - az ember? Valójában ki is ő? Honnan indult? S miért csapnak össze személye körül ilyen szenvedéllyel az indulatok?” Részlet a könyvből További adatok a Makó családokról: Garai nádor oklevele a Sáros megye részére tartott közgyűlésről 1366. / részlet / Ezen a közgyűlésünkön az említett Sáros megye nemeseinek közössége esküdt ülnököknek számunkra Kendi Herke, Ite fia János fia János, Rikolf fia Kelemen, Makó testvére Domonkos, Perényi Miklós fia Vince, Dobói György fia Péter, Úz fia János, Zsegenyei Miklós fia János, Pecses fia Péter, Selmesi Miklós fia Miklós, a Kecsérneknek mondott Lukács fia Péter és a György fia Mihály mestereket választotta meg. Ezek az esküdt ülnökök Kátai Dezső mester alispánnal, Hercsegnek mondott Miklós, Mérgesnek mondott Mihály, Péter fia Fülöp és Delnei Máté szolgabírákkal Isten iránti hitükre és a király szent koronája iránti hűségükre esküt tettek. Magyar Rádió Online A középkori nevek világában 2005. július 5., 21.05 2005. július 7., csütörtök 18:26 Makó - Makay ________________________________________ -család (makói), a Csanád-nemzetségből ered. Törzse: Doboka fia, Csanád vezér, ki Szt. István királynak első ízen unokatestvére és egyszersmind vezére volt, s 1030-ban az István ellen fellázadt Ahtony oláh főurat Marosvárnál legyőzte s megölte, s jutalmul a szent királytól Ahtonynak 15 mf2-re terjedő birtokait adományban kapta, s alapította Csanád városát, s első főispánja lett a nevéről mai napig nevezett vármegyének. E nemzetségből két fő ág származott le: Belényes bánnak gyermekei Kelemenös bán és Woffa comes révén. Elsőtől eredt a hires Thelegdy-család (l. o.), Woffától pedig a nemzetségbeli Makó bán által alapított Makófalva helység után az előbb makófalvi Makó nevü, s majd Makófalvának várossá fejlődése után a «falva» jelző elhagyásával a makói Makay-család. A IV. Béla alatt 1256. történt nagy birtokosztálynál is jelen levő Woffa-ágbeli Csanád fia, Gergelytől származott le, egyrészt a Csanád vmegyében a XVI. század második feléig virágzott makófalvi Makó- vagy Makay-család, melyből Makó Gergely az 1505. évi rákosi országgyülésen Csanád vmegye egyik követe volt. Sok viszontagságon ment keresztül János és Ferdinánd ellenkirályok uralkodása alatt ez az ág, s főleg az említett Gergely unokái: Miklós és László testvéreknél az ország zilált politikai viszonyai nagyon rossz eredményt szültek. Eleinte mindkét testvér Ferdinánd pártján volt, s a király 1558 okt. 25. meg is jutalmazza Miklóst azzal, hogy csanádvármegyei Feyér-egyház ősi birtokára új adományt ád, valamint még 7 más helységet is adományoz neki. Azonban már 1561 márc. 27. kelt oklevél hűtlensége miatt, mert a Szapolyai pártra tért, elveszi tőle minden jószágát, melyet Bihar és Csanád vmegyében birt, s mindazt testvérének, Lászlónak, mint a királyhoz hűnek adományozza. László sem járt volna máskülönben, mert éppen abban az évben, ahogy meghalt (1563), János Zsigmond viszont Lászlótól veszi el ennek összes birtokait «a némethez való ragaszkodásánál» fogva bekövetkezett hűtlensége miatt s adományozta azokat nopsiczi Varkócs Tamásnak. S így midőn M. László 1563-ban magnélkül elhalt hiába hagyta végrendeletileg birtokai nagy részét, s köztük Makó város két harmadát, 13 csanádvármegyei falut, a székelyhidi uradalmat és Kaprevárát (ma Kapriora) nővérének, Ilonának, Zokolynénak, s ennek fia Zokoly Györgynek, mert e birtokokat, mint említők, János Zsigmond nopsiczi Varkocs Tamásnak, majd több évvel utóbb 1582-ben viszont Rudolf király Horváth-Bojnicsics Jánosnak adományozták, s csak jóval később 1602-ben érvényesülhetett a végrendelkezőnek akarata, mert csak az évben lett Zokoly György királyi jóváhagyás alapján e birtokok egy részébe beiktatva. Másrészt pedig a fentemlített 1256. évi osztályban részt vett másik testvérnek, Barnabásnak ágából eredő Mihály vagy Mikchének fia: János de Mikche beházasodás következtében Zemplén vmegyében települvén le, ennek fia már a kedvelt «Makou» névvel él, s 1351-től kezdve a zemplénvármegyei Makók, s illetve utóbb Makayak törzsapjává vált; eleinte Mikeche falu után a de Mikeche előnévvel, majd miután zentesi és zétényi birtokos is volt, e két utóbbi előnévvel is v. külön vagy pedig együttesen fordul elő az oklevelekben. Utódjai a zemlénvármegyei ős családokkal rokonságba jövén, a vmegye sok helységében birtokoltak, s a Rákóczi-család őseivel is osztoszkodnak Rachkolcs (Ratkóc) helység határából. Még a XVI. sz. első felében a családtagok felváltva hol Makó, hol M. néven neveztetnek az oklevelekben. Az 1546. mint kamarai igazgató felső Magyarországban hivataloskodó M. Jánosnak fiai: Ferenc, György és János, kik ez időben benedekfalvi és lippai előnevet is használtak és biharvármegyei birtokaikon laktak, II. Rudolf királytól címer adományozásban is részesültek 1581 ápr. 15. s mint nemes ősöktől származók nemességükben újabban (denuo) megerősítettek. E címert, melyben a pajzs udvarában kardot tartó, a sisak koronáján pedig nyilat szorító párduc látható,használja a sárosi ág kivételével jelenleg is a család, noha a Csanád-nemzetség legelső cimeralakja Oroszlános vár emlékére az oroszlán, később pedig talán a biharvármegyei Sólyomkőn tartott nemes sólymok nyomán a sólyom volt. A zemplénvármegyei ág fentartotta összeköttetését a csanádvármegyeivel és birtak ők maguk is Csanádban, Aradban birtokrészeket. Igy M. Albert az ismert Földáry-féle conscriptio szerint 1561. is birta még Almaszeget, mely falu, mint a Csanád-nemzetség ősi birtoka, az 1337. évi osztálylevélben a Woffa-ágnak jutott. Sőt midőn Makó László 1563-ban csanádvármegyei dedénszegi birtokát el akarta adni, leánya, Ilona ennek a leleszi konvent előtt ellentmondott. Midőn aztán a csanádvármegyei M.-ak ága Lászlóban kihalt, s a birtokai hol János Zsigmond, hol Rudolf kir. által a nemzetséghez jóformán idegeneknek adattak; a vérség jogán felkérte az új címerszerzők egyike, M. György a királyt, hogy különösen az ős fészekből: Makóból ismét részesítse a családot; mely kérelem következtében Rudolf 1582. a roppant birtoktestből csak egy kis részt adományozott M. Györgynek s mindkét nembeli utódjainak, adván neki Makón egy nemesi kuriát és két jobbágytelepet. Testvére János Bihar vmegye alispánja volt. Ama nyolc előkelő család közt, mely a XVI. sz. második felében János király egykori birodalmában hitéhez hű maradt, Arator István 1600-iki tudósítása szerint: «ex magnatibus hi pauci manserunt constantes...» van a Csanádnemzetség két ágának képviseletében a Thelegdy Mihályé és M. Dénesé is felsorolva. A címerszerző Györgynek fia, II. György, katonáskodásában Erdélybe is jutván, Bethlen Gábor neki 1621. erdélyi nemességet ád, címerül a koronás arany oroszlánt kapja. Unokája, János, szerencsés házasságok által szép birtokokhoz jutott. Első neje bodonyi és kakasfalvi Csuda Anna, második pedig lapispataki Segnyey Péter lánya, Anna volt s alapítója lett a család sárosi ágának, melyből Katalin is, Zemplén vmegye hires főjegyzőjének, Kazinczy Péternek neje s nagynevü irónk Kazinczy Ferencbnek szépanyja származott. Jánosnak fia, makói M. Mihálynál ismét címerváltozást találunk, ez mint Erdélyben is birtokos nemes Lipót királytól, mint Erdély nagyfejedelmétől az ős csanádnemzetségi címeralaknak adományozását eszközölte ki, és Lipót Bécsben 1697. év május 5-én kelt oklevelében a pajzs udvarában egy madárra lecsapó sólymot adományozott neki és M: Dávidnak címerül. M. István Sáros vmegyéből Heves vmegyébe származván át, még ennek unokája János is, a szatmári püspökség prefektusa, Sárosból nősült, cserneki és tarkeői Dessewffy Rozáliát vevén el feleségül. Ez ág most is mint hevesvármegyei máig Hevesben székel s ott birtokos. A zempléni ágból János 1721. adományul kapta a borsodvármegyei Gelejt, s abba 1724 be is iktattatott; utódjai geleji és makói előnevet használnak. Ez ág nevezetes tagja volt Antal, előbb besztercebányai, majd veszprémi püspök; meghalt Sümegen 1825 jan. 8. A makói Makay-család jelenleg is Sáros, Zemplén, Bihar, Szabolcs, Szatmár és Heves vármegyében birtokos. M. Dezső (makói), jogtudós, jogi és család-történeti iró, szül. Egerben 1850 febr. 9. Középiskoláit Budapesten s Egerben, a jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1872. az igazságügy szolgálatába állván, elinte a pesti kir. táblán s az igazságügyi minisztériumban, majd a fővárosi törvényszékeknél működve, miután 1874. az ügyvédi vizsgáit letette volt, 1876-tól mint járásbiró, 1879-től pedig mint nagykanizsai törvényszéki biró volt alkalmazva, 1888-tól 1891-ig a budapesti kir. itélő táblán mint kisegítő, 1891 jan. 28-tól pedig mint rendes biró áll alkalmazásban. Több jogi értekezést és cikket irt a jogi lapokba; 1887. pedig önálló jogtörténeti munkája jelent meg Visszapillantások hazánk régi igazságszolgáltatási viszonyaira cím alatt melyben az árpádkori jogéletet irta meg. A családtörténet terén is több tanulmánya jelent meg a lapokban, ugy könyvismertetése s ezekben, valamint a Turulban irt hosszabb dolgozatai által sok családtani kérdést világosított már meg. Tagja az ügyvédvizsgáló bizottságnak s igazgató tagja a Magyar heraldikai és genealogiai társaságnak. E lexikonnak is munkatársa. Makó vitéz, 1217. II. Andrással együtt indult a Szentföldre. Hosszas útjának fáradalmait tüzes borokkal feledtette. Egyszer végre szép várost pillantott meg, melynek tornyairól a kereszt jelei intettek feléje. Térdre hullt a törődött zarándok s fenhangon adott hálát Istennek, hogy végre - Jeruzsálembe juttatta. Pedig csak Spalato volt az, mit a dalmát borok hatása alatt Jeruzsálemnek nézett. Azóta járja az a közmondás, hogy «Messze van, mint M. Jeruzsálemtől». (Szirmay, Hungaria in parabolis, 129; Tóth Béla, Szájrul szájra, 15-16.) A mai M. neve azon időben Felvelnök volt s igy a közmondás nem vonatkozhatik a városra. Forrás: Pallas Nagylexikon Ebben az adatban szerepel az üknagyapám is, Makó Mihály Tetétlenen. Akkor még Szabolcs megyében. Makai , Makay, Makó(váradi) másk. Szűcs. A Biharmegyében kihirdetett armalist I. Rákóczi György 1631. jun. 12-én adta Szücs másk. Makay de Várad György részére. 1791. évben Tiszaigaron élt András, ugyanakkor a szabolcsmegyei Tetétlenen István, Mihály, János és Ferencz szerepeltek. Csanád vármegye és a Csanád nemzetségből eredő Makók története. A mai Csanád vármegye területén rendkivül számmal fordulnak elő a sajátságos alakulásu halmok, melyek legnagyobb részben nem mesterséges, de természetes úton, a vizek forgatagai által még akkor képződtek, mikor a nagy magyar Alföldet tenger borította. E halmokat az ős népek előszeretettel használták föl temetkezéseikre s ugy ezekben, valamint egyéb sírokban előforduló kő- és bronzeszközök, arany s ezüst ékszerek, agyagedények stb. kétségtelen tanujelei annak, hogy Csanád vármegyében már az ős korszakban s később a népvándorlás ideje alatt is nagyobb települő helyek keletkeztek. C. és a csanádi várispánság kétségen kivül Szt. Istvánnak köszöni alakulását, ki, midőn a föllázadt Ajtonyt (Ohtum) rokona és vezére - Csanád - által legyőzte, a vezér buzgóságát a király egy kiterjedt vidéknek, a későbbi C.-nek adományozása által jutalmazta meg. Szt. István a régi Marosvár helyén - a mai Német-Csanádon - 1030. püspökséget alapított, hol a székes káptalanon kivül még egy másik - társas - káptalan is állt. A régi C. már az Árpád-házi királyok oklevelei szerint is a Maros mindkét partján terült el, s nemcsak észak felől terjedt túl mai határain, de dél felé is egész Bocsár, Kikinda és Bánát-Komlós környékével elnyúlt, hol a kunoknak «Szenteltszék» nevü területével volt határos; tehát a mai Torontál vm. északi és Temes vm. északnyugati részét is magában foglalta. E területi alakulás egész a török hódoltságig fennállott s 4 vár és kastély, 9 város és mintegy 200 helység tartozott a vm. joghatósága alá. C. gyakorta volt országos érdekü események színhelye. 1043. Aba Sámuel Csanádon tartott országgyülést, hol a főurak közül sokat kivégeztetett. Két évvel utóbb ugyanitt nyilvánították a főurak Pétert trónvesztettnek. A tatárjárás idejéből a csanádi és egresi váraknak s a fallal kerített Perg-nek (Kasza-Perg) feldulásáról emlékeinkben részletes feljegyzéseket is találunk. 1514. Dózsa György pórhada Csanád várát ismét feldulta, mely alkalommal Csáky Miklós püspököt is a keresztesek kegyetlenül kivégezték. C. régi előkelő birtokosai voltak: a csanádi püspök és káptalan, a János-vitézek, de kiválólag a Csanád-nemzetség s az ebből eredt zombori Telegdi és a kiterjedt tmakófalvai Makó-család tagjai; később pedig a Bátori, Botos, Dóczi, Garai, Hagymás, Hédervári, Herceg, Jánkfi, Jaksics, Macedoniai, Ország, Posztós, Szentiványi, Varjasi stb. családok tünnek fel főbb birtokosul; de különösen a Hunyadi-család, melynek óriási uradalmai közül elég a hód-vásárhelyi birtokot említeni. A Szilágyi-család birtokát képezte a B.-Komlós örül feküdt Horogszeg, honnan a család előnevét is vette, s ennek szomszédságában állt Hollós, mely előbb Hunyadi János birtoka, utóbb Mátyás kir. adományából Szilágyi Mihály jószága volt. Állítólag ez a Hollós-vár (későbbi hibás leirásokban Kolosvár) volt Mátyás kir. születési helye. A mohácsi vész után a törökök C.-ét feldúlták s 1551. a csanádi, a következő évben a n.-laki várat elfoglalván, az egész vmegyét meghódoltatták, mely még ez időben is, p. 1564. 16741/2 porta után volt a magyar kincstár javára adóval megróva. A közel másfél százados török uralom alatt a virágzó és népes vm. annyira elpusztult, hogy 1710., a midőn gr. Nádasdy László csanádi püspök az ujra helyreállított vm. főispánjává kineveztetett, a vm. területén mindössze 7 helység állt fenn, u. m. Battonya, Földeák, Makó, Tornya, továbbá Csanád, Nagylak, Sajtény, mely utóbbi három nem is a vármegye, hanem a marosi katonai határőrség igazgatása alá tartozott. A vm. óriási része kincstári puszta volt, melyre lassankint községek telepítettek, vagy egyes részei érdemes hazafiaknak eladományoztattak. Egész az utóbbi időkig folyt a kincstári puszták elidegenítése; ma már alig maradt más, mint a mezőhegyesi uradalom, hol József császár rendeletére a 42 000 holdnyi pusztán Csekonics József ezredes az európai hírü méntelepet állította fel. Más adatok: Maka. Nemességet 1666. évi apr. 7-én nyertek M. Lukács gyöngyöspatai lakos s fiai Miklós, Albert, Balázs és Pál. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1666. év 93. jkl.) Az 1724. évi investigatiókor igazolták nemességüket Balázs fia Ferencz s fiai Gergely, Balázs és Albert s ezen Gergely gyermekei Ferencz, Pál, Anna és Erzsébet. A család leszármazása: [családfa] János petrovoszellai lakos 1810. évben nemesi bizonyságlevelet nyert, melynek kiadását felsőbb helyen nem találták eléggé indokoltnak. Ennek folytán új bizonyitási eljárás vált szükségessé, melynek eredményét azonban nem ismerjük. (1810. év 108., 113. jkl. 1813. év 45., 889., 1002. sz. 60., 708., 887. jkl. 1814. év 490. sz.) Makay (makói és geleji). Egyik tagja, Makay Dezső m. kir. közigazgatási biró, a családjáról irt kimeritő tanulmányában a Csanád nemzetségből származtatja le. (Turul 1896. év 27., 75.) Újitott czímert és nemességmegerősitést II. Rudolf király 1581. évi apr. 15-én adott M. György, Ferencz, János és Anna testvérek s György neje Katalin és leányaik Anna és Erzsébet részére. Kihirdették 1586-ban Biharmegye és 1606. évben Zemplénmegye. A czímerszerző György 1582. évi máj. 10-én Makón egy nemesi kúriát kapott Rudolf királytól, innen a makói előnév; fia volt György, ezé András, ezé pedig azon János, a ki 1722. évben megszerezte a geleji birtokrészt, erre a nádortól 1723. évben megerősitő oklevelet nyert, - innen a geleji előnév. (1752. év 171. sz. Zemplénm. lev. 109. sz. jk. 815. 1. Fasc. 5. N. 656. Egri kápt. A. M. jk. 285. A. L. jk. 302.) A hevesi ágat az 1581. évi czímert szerző György fia János fia István pásztói lakos s az emlitett János fia Ferencz fia János tiszafüredi lakos alapitották. Nemességüket Zemplénmegye bizonyitványával 1792. évben igazolták István fia László fiai: József és Ferencz besenyőteleki és János hejczei lakosok. (1783. év 134. jkl. 1792. év 246. jkl.) Ez utóbbi később már mint Hevesvármegye főadószedője és táblabirája szerepelt, Dessewffy Rozállal való házasságából származtak Bertalan, Ágoston, Antal és Lajos, kik 1810. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1810. év 10. sz. 23. jkl.) Az 1581. évi armalis hiteles másolata Zemplénmegye levéltárában van. Az élőnemzedék származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyvben találjuk. (II. r. I. 426.) Makai (váradi) másk. Szűcs. A Biharmegyében kihirdetett armalist I. Rákóczi György 1631. jun. 12-én adta Szücs másk. Makay de Várad György részére. 1791. évben Tiszaigaron élt András, ugyanakkor a szabolcsmegyei Tetétlenen István, Mihály, János és Ferencz szerepeltek. A család nemessége megyénkben kihirdetve nem volt. (1791. év 991., 1134. jkl.) Makó. 1804. évben M. Lőrincz jászapátii lakos (sz. 1777.), jászsági alkapitány és Dósa Annától való Lőrincz és Pál nevű fiai Gömörmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek. (1804. év 764. sz. 747. jkl. 1807. év 1180. jkl. 1816. év 1090. sz. 1590. jkl.) Más családból származhattak az 1831. évben kihirdetett János parádi molnár és Pál parádi csizmadia. A kihirdetés alapjául szolgáló nógrádmegyei bizonylatban nyitrai eredetükre történik hivatkozás. (1831. év 190. sz. 306., 678., 3204. jkl.) Ennyit mára, és végezetül csak annyit, tulajdonképpen mindegy, hogy nemesek voltak-e őseink, vagy nem, egy biztos, nem voltak nemtelenek, mert akkor már mi sem lennénk! Mottónak csak annyi: "IN LABORE NOBILITAS" Szeretettel üdvözlök mindenkit, egy anyai ágon, de szívében egészen Makó: Janka László | ||
| ||
| ||
© 2003-2008 Privacy statement Terms of service