| Post reply |
| ||
| Még egyre emlékszem. Amikor végre megnyitották a határt, 1956 nyarán elvittek szüleim Erdélybe(apám a székelyudvarhelyi Hadnagy Gyula, házasságuk után Sófalván laktak 1944-ig, akkor menekültek ki ide)
Akkor természetesen elmentünk Bözödre a sírjukhoz is. 9 évesen felvittek egy borzasztóan magas hegyi kopjafás temetőbe a nagyszüleim sírjához. Olyan meredek volt, hogy gyerekként is alig tudtam megmászni. Jól emlékszem e, vagy túlzok? De jó lenne látni mégegyszer azt a hegyet! Aztán én is arra gondoltam, amikor megtudtam a hírt az elárasztásról, hogy talán a sírig nem ér fel a víz (tévesen azt hittem, hogy Bözödöt árasztották el.) Nagyon sajnálom a Bözödújfalút, gyönyörű táj, szomorú történelmi emlékeket pusztított el a Diktátor és rendszere, sajnos többedmagával. Higgyétek el, nincs megkönnyebbülés a szívemben, hogy mégsem Bözöd volt az áldozat, mert a pusztítások feletti szomorúságom nem engedi hogy örüljek. | ||
| ||