"Sal Ferencz
nyug. polgármester. kir. tanácsos, szül. 1835. márcz. 25. Gyulán (Békésm.); a gymnasiumi tanfolyamot Nagyváradon végezte. 1854-ben Pestre jött és az itteni egyetem rendes joghallgatója lett. Egyideig a Divatcsarnoknál, később mint a Hölgyfutár segédszerkesztője működött. 1860 végén Biharmegye megválasztotta bizottmányi tagnak és Miskolczy Lajos első alispán mellett mint írnok kezdte pályáját; csakhamar a megye jegyzőjévé választották meg. 1862. febr. ügyvéd lett Nagyváradon. A provisorium alatt a megyei központi választmány jegyzője volt. Ennek elmultával megválasztották a megye t. aljegyzőjévé. 1875. nov. 13. Nagyvárad polgármesterévé. Polgármestersége alatt a város pénzügyei teljesen megjavultak és a földesúri javadalmak megváltása, az egészségügy, szépítés, tisztaság és népnevelés tekintetében sokat köszönhet neki a város. 1886-ban királyi tanácsos lett, 1892-ben a III. oszt. vaskorona-rendet kapta. 1895-ben Nagyvárad közönsége fényesen ünnepelte meg polgármesterségének 20. évfordulóját. 1898 körül nyugalomba vonult. A nagyváradi jogakadémia államvizsgálati bizottságának tagja; a délmagyarországi magyar közművelődési egylet egyik fiókosztályának alelnöke.
Költeményei a következő hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Hölgyfutár (1853-1860), Családi Lapok (1854-57), Divatcsarnok (1855-1860. és czikke: 1856. Hölgyöltözék hajdan és most), Szépirodalmi Album (1856), Fáncsy-Album (1855), Kalauz (1857), Nővilág (1857-60), Erdélyi Múzeum (1857), Szépirodalmi Közlöny (1858), Vasárnapi Ujság (1858-1859), Színházi Emlény (1859), Szépirodalmi Album (1860), Szigeti Album (1860) stb."
|