| Balás Miklós: Elianának | Kedves Eliana!
A mai négy újfent sértegető levelét már nem tudom szó nélkül hagyni. Próbálom Önt komolyan venni, (bár elég nehezemre esik ez az Ön stílusa miatt,) és e szerint válaszolok Önnek.
55 éves (sipeki) Balás vagyok, bár én már nem, és már édesapám sem használta a sipeki előnevet, viszont öccsei (nagybátyáim) és 1916-ban elhunyt nagyapám életük végéig "sipeki Balás" családnéven éltek. A családom egykori nemességéből eddig nekem előnyöm nem, csak károm volt. Egész gyermekkoromat beárnyékolta, hogy 7 szilvafás kulák családból származom. Végig, amíg iskolába jártam, amíg be nem kerültem az egyetemre abban a rettegésben kellett élnem, hogyha kitudódik a származásom, - amiről nem tehetek, - akkor vége a tanulási, előmeneteli lehetőségemnek, hiába vagyok kitűnő, vagy legalább jeles tanuló. Kisgyermek koromtól azt hallgattam, szinte állandóan a szüleimtől, hogy kisfiam, nehogy beszélj erről az iskolában, mert bajunk lesz belőle, akár ki is telepíthetnek bennünket! Hallotta már Ön, kedves Eliana, azt a kifejezést, hogy "csengőfrász"? (Ha nem, kérem, szóljon, elmagyarázom.) Ebben éltek a szüleim évtizedeken keresztül, annak dacára, hogy édesanyám egyszerű, kétkezi munkás (proli) családból származott. Mellesleg sem őt, sem félig proli származásomat sem tagadom meg. Sőt szeretnék többet megtudni a proli családfámról, felmenőimről, esetleg élő rokonaimról, mert csak annyit tudok róluk, hogy egyik ükanyám örmény származású volt. De nincs Bántó családi fórum...
A (sipeki Balás) családi címert édesapám csak a 70'-es évek végén merte kitenni a lakásunk falára, mert csak akkortól nem félt annyira egy házkutatástól. Ez a címer-festmény ma az én szobám falán függ, és nem azért, mert hagymázosan büszke vagyok a nemesi származásomra, hanem 1) mert tetszik, 2) mert a nagyapám festette, családi örökségem, az önazonosságom része, ezért kedves nekem.
Nagybátyámat, sipeki Balás Lajost, akit hivatásos katonatisztként (századosként), és Budapest ostroma idején műegyetemi hallgatóként a Budát védő Műegyetemi Önkéntes Század parancsnokává neveztek ki (tulajdonképpen soroztak be), 1948-ban koholt vádak alapján halálra ítélték, majd "kegyelemből" életfogytiglant kapott. 56-ban a forradalom alatt szabadult, majd a 60-as évek végéig REF-esként (szabadult bűnözők rendőri felügyelete alatt) élt, majd amint elérte a 60. születésnapját minimál nyugdíj alatti nyugdíjjal elzavarták, abból tengődött 20 éven át. Kedves Eliana, tudja, hogy mindazt, ami vele történt én mikor tudtam meg? Kb. 20-22 éves koromban, akkor sem a szüleimtől, vagy tőle, hanem (szerettem olvasni) Cseres Tibor "Karmazsincsizma" c. tárgyi tévedésekkel teleszőtt novellájából. Hogy az akkor engem hogy felzaklatott, hogy mennyire rettegtem hónapokig, többek között attól, hogy a "háborús bűnös" nagybátyám miatt kirúgnak az egyetemről, azt had ne ecseteljem. Se szüleim, se nagybátyám 20 éven át nem mertek erről nekem beszélni, pedig komoly, ún. koravén gyerek voltam! Mielőtt azt hinné, hogy ez megint csak a nemesi kutyabőr iránti nosztalgikus, megszépítő melankólia, tájékoztatom, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1994-ben nagybátyámat perújravételben felmentette a vádak alól, koncepciós per áldozatának minősítette, és rehabilitálta, bár az elvett éveit senki nem adhatta neki vissza.
A tágabb értelemben vett (sipeki Balás) családom, és nagyon sok más "nemesi" család nemességtől megfosztott XX. század második felében Magyarországon élt (szinte összes) tagja születése, származása miatt hasonló megbélyegzéseken és gyötrődéseken ment keresztül "kormányunk és pártunk" tevékenységének köszönhetően. Az államosításnak nevezett szervezett tömeges kirablást, és a kitelepítésnek nevezett életfeltételektől (lakhatástól, kenyérkeresés lehetőségétől) való megfosztást már ne is említsük. Tagadhatatlan, hogy ez a fizikai és lelki elnyomás lanyhult az idővel a 70'-es, 80'-as években, de egész 1990-ig fennmaradt! Miért csodálkozik Ön, kedves Eliana, ha - mint egy lelki kompenzációként - ezek a megtaposott emberek visszarévednek abba a múltba, amely miatt méltatlanul ennyit szenvedtek anélkül, hogy tehettek volna róla, anélkül, hogy bűnösök lettek volna, anélkül, hogy valaha is bármi hasznuk lett volna a "nemességükből"? Miért fáj Önnek ez?
Nem tudom, hogy Ön miért tévedt erre a fórumra? Nem tudom, hogy ha nem tetszik Önnek, akkor miért nem törölte ki a fórum címét a számítógépéből, miért nem iratkozik le róla, miért olvassa még mindig ezt a fórumot? Miért nem hagyja, hogy ezek az emberek élhessenek a senkinek kárt nem okozó, nem mások ellen irányuló, ártatlan kedvtelésüknek? Kéretlenül miért piszkít bele abba, ami nem az Öné? Mert hogy Önt lelkileg semmi nem köti ehhez a fórumhoz, az a hozzászólásaiból kiderül.
Előttem Országh László Angol-Magyar kéziszótára (Akadémiai kiadó, 2000):
pathetic = 1) szánalmas 2. érzelmes, patetikus;
pathetic fallacy = emberi érzelmek tulajdonítása érzéketlen tárgyaknak.
Előttem egy Internetes kislexikon (http://www.kislexikon.hu/patetikus.html)
patetikus = Nyelv: görög. Annyi, mint szenvedélyes, érzésméltóságteljes, ünnepélyes (Forrás: Pallas Nagylexikon) (Megj.: Csak ennyi!)
Engendje meg, hogy idézzem egy kedves kis versikémet Romhányi Józseftől:
"A szürke kis veréb boldogságban úszott
Mikor meghallotta, hogy ma jobb mint egy túzok.
Az állatok, mint a veréb, erre-arra felfigyelnek,
S ha az egész nem felel meg, kicsípkedik az igazság nekik tetsző felét."
Mellesleg (legalább) harmincadszor is csodálattal hallgatom (amatőr zenészként tavaly egyszer el is játszhattam) Csajkovszkij: VI. Szánalmas szimfóniáját (angolul: Pathetic Symphony).
Hogy mi szükség van ma családfa kutatásra? Tényleg kérdéses. Miért van szükség levéltáraknak a fenntartására, ásatag középkori oklevelek milliókba kerülő restaurálására, levéltári kutatók bérének fizetésére, múzeumok fenntartására? Pusztuljanak, hisz nem a jövőt szolgálják, nem a jelen "nagy cselekedeteit" írják le! Amelyek mellesleg holnap múlttá válnak, tehát törlendők lesznek.
Végül had szögezzek le néhány tényt:
1) A nemesség egy történelmi közjogi kategória (volt kb.1948-ig, amikor is Magyarországon eltörölték), alkotórésze volt a rendi alapon szerveződött Magyar Királyságnak. Ahogy része volt Európa - Svájc kivételével (ahol a nők egész az 1980-as évekig nem szavazhattak!) - valamennyi országa társadalmi berendezkedésének. Nota bene, ma is része pl. Nagy-Britanniának (ha már nem a görög eredetivel, hanem az átalakult angol jelentésekkel érvelünk). Voltak érdemes és érdemtelen tagjai (mint minden társadalomnak és társadalmi rétegnek). Voltak (elő)jogai, pl. adómentesség, szavazati jog, (amivel a jobbágyok nem rendelkeztek,) és voltak kötelezettségei pl. hadviselés (amivel a jobbágyok szintén nem rendelkeztek). Hogy csak akkor ment a nemes harcba, életveszélybe, ha kényszerítették? Igen. A jobbágy is csak akkor fizetett adót, ha kényszerítették. Így működik az emberi természet. Ma is.
Ezeknek a kategóriáknak az értékelését ugyan el lehet végezni a mai társadalmi felfogás alapján, de elítélni csak az adott kor szokás- és jogkörülményei alapján szabad. Ha a mai divatos, Ön által is favorizált pragmatikus (haszonelvű), érzelemmentes értékrend alapján ítéljük meg, akkor (I.) Szent István király nem volt egyéb, mint egy vérgőzös darabolós tömeggyilkos (aki nem hiszi, kérdezze meg a felnégyeltetett Koppány úr véleményét), mert az a Magyarország, amit teremtett, és amire még ma is büszkék vagyunk (Tényleg, tulajdonképpen miért vagyunk büszkék a Hazánkra? Hisz nem mi csináltuk, hanem jobb-rosszabb elődeink olyannak, amilyen! El lehetne filozofálni rajta.) az nem magától, nem közakaratból jött létre, hanem tűzzel-vassal-vérrel. Ja, és hogy el ne felejtsem - az Ön kategóriái szerint - István egy adót nem fizető, csak az önös érdekét néző, henye nemesember volt (mert - kedves Eliana, ne áltassa magát, - ez az ország nem égre fordított szemű fenkölt eszmények, hanem az Árpád-ház kemény uralmi magánérdeke alapján jött létre). És Kossuth se más, mint egy káros, ügyetlen balfácán, egy jó beszélőkéjű, de tehetségtelen, az erőviszonyokat katasztrofálisan félreszámító populista politikus, aki belehergelte ezt az országot egy tízezrek életébe és hatalmas anyagi veszteségekbe kerülő, eredménytelen, vesztes, az ország fejlődését 20 évre visszavető háborúba. Vagyis mindketten megérdemlik, hogy ünnepeljük őket!
(Elnézést ! Nem akarom senkinek megsérteni a történelmi érzületeit. Az egész fejtegetésből csak azt akartam kihozni, hogy a múltbeli cselekedetek - még a legnagyobbaké is! - különböző nézőpontok mentén mindig vitathatók.)
2) A sipeki Balás család egyetlen tagja sem kérkedik a nemességével. A család nem tart darútollas, hímzett mentés, uram-bátyámos, sarkantyú csattogtatós családi összejöveteleket. (De ha tartana, akkor is kinek mi köze lenne hozzá, ha azt nem nyilvánosan, hanem zárt körben, maguknak tartanák?) Nem jelenik meg a család nemessége kifelé, szinte csak ezen fórum belterjes közegében történik beszélgetés (levelezés) erről. És ennek a családi levelezésnek sem az célja, hogy mindenki kérkedjen a(z egykori) nemességével, hanem az összetartozás keresése. Ha Ön mást olvasott ki a hozzászólásokból, akkor végletesen félreértette azokat.
3) "Historia est magistra vitae" ("A történelem az élet tanítómestere" - régi, talán ókori latin közmondás). A családtörténelem is az piciben. A családtörténelmek tömegéből áll össze az ország történelme (némi elnagyolással)! Minden embernek, vagy legalább is a legtöbbnek temészetes vágya, hogy megtudja, hogy honnan származik, kikhez tartozik. A "nemeseknek" ebben van egy pici előnyük: a történelem századai során a nemesi családokról, tagjaikról több dokumentum maradt fenn, mint akik nem ebbe a körbe születtek. Mit számít, hogy Barack Obama kenyai származású, csak a cselekedetei számítanak, ill. fognak számítani! Mégsem tagadta meg származását, sőt büszkén vállalja! Mi haszna van/lesz a Kenyában élő rokonainak az elnökösködéséből? Semmi! Mégis boldogok ők is, és egyész falujuk, sőt egész országuk, hogy a földteke ellentétes oldalán van egy hírnevet szerzett - nem is túl távoli - rokonuk. Mi a fenének örülnek ennek? Tetszik tudni, ez az összetartozás-érzés. Sajnálom Önt, ha a lelkéből hiányzik egy ilyen érzés, még szomorúbb, ha Ön másokat lenéz, csak mert bennük van ilyen.
Nem vagyok aktív hozzászólója ennek a fórumnak, de érdeklődéssel olvasom, mert engem érdekel, hogy akár biológiailag (genetikailag), akár lélekben hová tartozom. Kérem, hagyja meg ezt nekem tisztán, a mocskolódásai nélkül.
Még egy magán jellegű megjegyzés. Ha nemtetszésének nem becsmérlően, hanem kulturáltan, visszafogottan adott volna hangot (pl. ha csak a puszta tényt írta volna le minősítések nélkül, hogy Önt nem érdekli a családfa-kutatás, és a nemességnek ma már nem tulajdonít jelentőséget) nem sértett volna meg ilyen durván ennyi embert, akik nem szolgáltak rá. Mert eltérő véleményt el lehet fogadni. Mocskolódást nem!
Üdvözlettel
Balás Miklós (Árpád)
távközlési szakmérnök, mérnök-közgazdász
(én nem szégyellem a fenti nevemet, hogy álnév mögé bújjak, és ha "sipeki" előtaggal lennék anyakönyvezve, azt se szégyelleném) |
| | |
