| Gáspár Zsolt: Nem halt ki az Árpád-ház | Az Árpád-ház vitatott kihalása 3.
1301-ben, III. András halálával kihalt a honfoglaló magyarság királydinasztiája. Nem minden kutató ért viszont ezzel egyet. Az alábbiakban Zsoldos Attila és Pusztaszeri László történészek elméleteit ismerteti Visky István.
A 20. század végére az orosz történetkutatás is egyre több hiteles eredményt tudott felmutatni. Az egyik közreadott orosz dokumentum meglepő adatokat közölt. A Halics-volhíniai Fejedelemség Évkönyve a következőket írja egy bizonyos András hercegről, II. Andrásnak merániai Gertrudisztól 1210-ben született legfiatalabb fiáról, halicsi fejedelemről: ???1233-ban Halics városát ostromgyűrűbe zárták. András a várban tartózkodott. A nehéz körülmények miatt a városban éhezés tört ki, a szörnyű betegségek és a járvány emberéleteket követelt. A vár hoszszú és nehéz ostroma után senki sem maradt életben…” A krónikás ugyanakkor azt is feljegyezte, hogy úgy tudja, létezik egy olyan verzió is, miszerint ???a várat ostromló Halicsi Danyilo – mivel kétszeresen is rokona volt András hercegnek – szabadon engedte, és futni hagyta őt Velencébe”.
A magyar kutatók ezek után mindenképpen a végére akartak járni a dolognak, és Velencében kezdtek el vizsgálódni. A velencei Biblioteche Marciana gyűjteményében felfedeztek egy 1677-ben keletkezett iratot, amely a velencei patríciuscsaládok történetét dolgozza fel. Az olasz nyelvű dokumentumban szó szerint ezt találták bejegyezve: ???András herceg, II. András magyar király kisebbik fia, az elsőszülött Béla testvére, aki Halicsban uralkodott, Velencébe menekült, ahol feleségül vette Sybilla hercegnőt, Pietro Cumani velencei szenátor lányát, aki megszülte Márkot, aki 1266-ban Franciaországba távozott.”
A két egymástól független, de közel azonos tartalmú – a kijevi ukrán és főként a velencei olasz – okirat annyira pontos és részletes, hogy szó sem lehet elírásról vagy tévedésről. Amellett nehezen képzelhető el, hogy Kijevben bárki is ismerhette volna a velencei iratot, a két azonos tartalmú, de egymástól független írás viszont egymást erősíti. Tehát a mi bujdosó Andrásunk haláláról Halics ostromakor biztos és megbízható forrás nem számol be, Velencében azonban számon tartják őt mint egy patríciuslány férjét.
A történészek a fejüket fogták az eredmények láttán. Az Árpád-vér tovább él ugyan, de nem III. András ágán…
Az Andrások leszármazottai. Halicsi András a csúnya véget ért orosz kaland után Velencébe került, de még mielőtt révbe ért volna az élete, tett még egy kitérőt a Szentföldön az éppen akkor induló egyik keresztes hadjárattal.
A Szentföldről Velencébe visszatérve feleségül vette egy gazdag szenátor lányát, és az két fiút szült neki: Félixet és Márkot. Érdekes, hogy az okiratok valamilyen okból csak a második fiúval, Márkkal foglalkoznak. Úgy látszik, a velencei családnak vagy az okmányok szerzőinek Márk volt a fontosabb, talán azért, mert ő kötötte a jobb házasságot: 1284-ben feleségül vette Catherine de Croy-t, Araines úrnőjét, Enguerran Croy leányát, és ezzel őt tekintik a Croy-ház megalapítójának.
A Croy lány nem véletlenül került Márk mellé. Egy korábban szintén Velencében élő rokonáé, II. András gyanús körülmények között Velencébe távozott özvegyének István nevű fiáé volt a franciaországi Croy birtok.
István herceg 1271-ben halt meg. A franciaországi Amiens melletti, a Somme folyó fölött fekvő – általa korábban megszerzett – Croy várbirtokot még életében átadta fiának, a későbbi magyar királynak, III. Andrásnak. András azonban ekkor már tudta, hogy megnyílt előtte a magyar trón felé vezető út, és mivel semmi szüksége nem volt egy távoli francia birtokra, ezért azt 1278-ban átruházta unokatestvéreire, halicsi András fiaira.
Félix és Márk az elnyert birtok egymás közötti megosztásáról egy 1282. február 9-én kelt okiratban állapodott meg. Az okirat elején szükségesnek tartották leírni a birtok megszerzésének előzményeit.
Egészen mostanáig senkinek nem tűnt fel, hogy ebben István hercegről mint Illustris Princeps Stephanusról emlékeznek meg, az adományozó András pedig Illustris dominus Andreasként, István ???szeretett fiaként” szerepel az okmány szövegében. Tehát szó sem esik ???nagyapánkról” vagy ???apánkról”. A kutatók szerint ez önmagában is azt bizonyítja, hogy apjuk nem a későbbi III. András volt, hanem kizárólag II. András fia, halicsi András herceg lehetett.
Tehát ezek szerint Félix és Márk, s velük a Crouy-Chanel grófok Árpád-házi eredete, így Árpád-sávos címerük használatának jogossága is bizonyítást nyert.
A Crouy-Chanelek. A két fiú, Félix és Márk élete aztán tovább bogozódott, és bár közösen kapták a Croy-birtokot, nehezen fértek meg egymás mellett. Félix halt meg hamarabb, de az özvegye nem találta helyét a családi birtokon, s a sógornőjével történt egyik kiadós öszszetűzésük után összecsomagolt és gyermekeivel együtt saját birtokára, Chanelbe költözött. A Croy és a Chanel birtokok tehát rokoni kézben voltak, mivel Croyban éltek Márk leszármazottai, Chanelben pedig a Félixéi.
A történelmi szóbeszéd szerint Márk megint csak okosabb volt bátyjánál, és még mielőtt meghalt volna, saját családját Crouy-Chanelnek kezdte emlegetni, kifejezve ezzel óhaját a másik rokoni birtok feletti tulajdonjogra is. A történelem végül Márkot igazolta, mivel a Croyiak jelentéktelen kisnemesi családként éltek, és csak egyszer, 1821-ben próbálták meg perbe fogni a Crouy-Chanel családot névbitorlásért. Nem sok sikerrel.
Az Árpád-ház kihalásával az Anjouk kerültek Magyarország trónjára. Az Anjouknak – francia származásuk révén is – minden bizonnyal tudomásuk volt egy még élő Árpád-házi ágról, mert Félix halálának alkalmával különös pletykák kaptak lábra.
Szicíliai Margit hercegnő az 1292. augusztus 28-án kelt, Félix lelkiüdvéért kezdeményezett misealapítványában Félixet ???kedves unokatestvérének”, annak apját, az ???igen kedves magyarországi András herceget” pedig ???kedves nagybátyjának” nevezi. A hercegnő V. István magyar király és ???kun” Erzsébet második lánya, Mária (1258–1323) és II. (Anjou) Károly szicíliai király házasságából született, s már csak családi kapcsolatai révén is pontosan tudnia kellett, kik a rokonai. Az okirat, melyet a hercegnő szülei jóváhagyásával írt, azt sugallja, hogy az Anjouknak komolyan kell venniük a Crouy-Chanel család vérvonalát.
A jelek szerint nagyon is komolyan vették. A hercegnő az idézett okmányban azt írja, hogy Félix ???élete virágjában, mint gyanítható, cselszövény következtében, hirtelen halt meg.” Megdöbbentő kijelentés egy Anjou hercegnőtől. Minden jel arra utal, hogy Margit véletlenül értesült valami olyan titokról, mely a saját családját, az Anjoukat érintette, és e titok a fiatal nőt lelke mélyéig megrázta, s talán a család nevében tett misealapítvánnyal próbált az őt nyomasztó lelki teher súlyán enyhíteni. Ha pedig a gyanú igaz, s valóban az Anjouk keze okozta Félix halálát, az minden okiratnál jobban bizonyítja a testvérpár Árpád-házi eredetét.
Az Anjou-ház sem maradt sokáig a magyar trónon, idegen királyok következtek, a magyar nép számára eljött Mohács, a török megszállás, a reformáció, a Habsburg-uralom, 1848, Trianon. A történészeknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mintsem egy zavaros családi história szálait bogozni.
Pedig a most felbukkanó okiratok alapján nagyon úgy tűnik, hogy az Árpád-ház nem halt ki, legalábbis vérvonala nyomon követhető. De nem zárhatjuk ki a balkézről született utódok lehetőségét sem, ami újabb ???kalandozásokra” ösztönözhetne.
Akárhogy volna is, még ha sikerülne is találni egy Árpád-házi királyt, akkor sem lenne már trón, amelyet elfoglaljon…
|
| | |