| Blanchelor: szentiváni czakók | Szentivánnal kapcsolatban:
Szentiván jelenleg Besenyszög község részét képezi, mint már említettem a templomtól kb. 5 perc járásra található gyalog. Az 1700-as évek elején viszont még Besenyszögtől (vagyis Szegh falutól) északra feküdt. Kb félúton Jászladány és Szögh között a Millér partján. Régi helyén ma legelő és szántóföld van, de a régi földút még mindig megvan Szög és jászladány között, itt találhatóak Templomdomb, Templomhát nevű helyek, melyek a régi Szentiván helyét jelzik. (A régi öregek, pl. nagymamám elbeszélései szerint, valamint a térképek és szakirodalom alapján)
Az 1700-as évek elején a régi szentivániak úgy döntöttek elköltöznek Szentivánból, és megalapítják az új Szentivánt (Szegh községhez közel). (mint valami új Kamelot-ot, he-he). Gondolom azért, mert a régi falujuk a Rákóczi szabadságharc alatt elpusztult és elnéptelenedett.
Persze ebbe volt némi beleszólása a környék lakosainak is, például a zagyvarékasiaknek, akik földjeiket, legelőiket, faluik határát féltették és fordítva.
Az alábbi esetet a gépemen találtam. Több, mint 10 éve folgalkoztam a község történetével, akkor vittem gépre. Elég sok név előfordul benne a környékről, valakinek remélem hasznos lesz.
1726-ban véres verekedés és lövöldözés zajlott le a szentivániak és a zagyvarékasiak között.
Az alábbi idézet Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a Rákóczy-szabadságharc után , Disszertáció, ELTE, Bp. 1974 c. tanulmányában olvasható:
„A szentiványi nemesek évek óta rossz szemmel nézték, hogy a rékasiak használják azon jó füvű rétet, amely Zagyvarékas-Szentiván-Szászberek hármas határ körül terül el a Zagyva keleti partján. Ezért megkeresték a szolnokiakat – akik már foglaltak határt Rékastól – és rábeszélték őket a rékasiak elleni közös fellépésre.
A szentiványi nemesek Orczy István jóváhagyásával 1726. június 21-én reggel gyülekeztek Telek György szalmájánál. Soraik közt volt Lajkó István, Czakó Gergely, Csomortányi Ferenc, Czakó József, Tarjáni Sándor és Szentmiklóssy Mihály. Már erősen tüzelték magukat pálinkával, amikor az előre megbeszélt terv szerint odaértek a szolnokiak.
A szolnoki résztvevőket – többek között Bajtai Andrást, Szabó Mihályt, Samu Mártont, Kiss Pált, Balla Adalbertet, Takács Györgyöt, Varga Istvánt és Móra Györgyöt – Móra István szolnoki bíró vezényelte ki, hogy „megvédjék a szolnoki érdekeket is „.
Csatlakoztak hozzájuk egynéhányak jászladányi és szászberki lakosok is, majd lóháton megindultak, hogy Orczy István megbízásából két túszt ejtsenek a rékasiak soraiból.
„Villákkal, puskákkal ellenség módjára” rohanták meg a már említett szénát gyűjtögető zagyvarékasiakat, akik villával, kaszával védekeztek. Védekezés közben súlyosan megsebesítették Ridegh Mihály szentiványi lakost. Ridegh ekkor hátrarohant, puskát ragadott és a tilalom ellenére golyóbissal tüzelt a rékasiakra.
Példáján felbuzdult nemes Czakó Gergely is és Rideghgel egyidőben szintén lőtt. A lövésektől egy ember (rékasi) azonnal meghalt, mások megsebesültek. A tragikus pillanatokban érkezett a „mellékhadszíntérről” Lajkó István és kérte, hogy ne lövöldözzenek, mert már megvan a két túsz. Sajnos későn érkezett, mert már lezajlott a szomorú haláleset. A lövöldözés hallatán Zagyvarékasról kifutott apraja-nagyja, még az ott elszállásolt katonák is. Magukkal vittek több flintát is és fennállt annak a veszélye, hogy nagyobb méretű összecsapás következik.
Ennek csupán az vette elejét, hogy a szentiványiak a túszok ejtése után megkezdték a visszavonulást.
A szentiványiak a két túszt egyébként Szentiványra hurcolták, ahol egy-két napig Csomortányi Ferenc őrizte őket, majd mindkettőjüket Egerbe szállították.”
A régi, szabadságharc előtti falut Belső-Szentivánnak kezdték nevezni. |
| | |
