| Bakos Péter: Re: ladány | Kedves Csaba!
Bakos Péter (1977) vagyok, magyar-történelem szakos óraadó tanár, régészet szakos egyetemi hallgató.
Dédnagyapám Donkó Ignác (Újszász, 1882. március 17., de jászladányi őslakos, édesapja: Donkó Ignác, édesanyja: Gortva Ilona) magyar királyi csendőr alhadnagy volt. Szolgálatát 1935-ig teljesítette, amikor emberséges és demokratikus magatartása miatt kérése ellenére nyugdíjazták. 1933-ban Kecskeméten "Éljen az alhadnagy úr!" a foglyok a törvényszék folyosóján emberségességéért megéljenezték (erről és minden tényként közölt információról a Hadtörténelmi Levéltár "Belügyminisztérium Csendőrségi anyag 18. doboz" jelzetű anyaga tájékoztat, összesen 88 oldal). Későbbi állását veszélyeztetve a gettókba hurcolt zsidó családoknak leveleket kézbesített, élelmiszercsomagokat szállított. 1944-ben egy lőfegyverrel segítette a nyilasok ellen megszervezett ellenállási mozgalmat. 1945-ben a kommunista hatalom fél évre Kecskeméten börtönbe záratta, majd bűncselekmény hiányában kiengedték, 1947-ben pedig "nem igazoltnak" jelentették ki. (Mindkét rendszer kisemmizte.)
Határozott, tisztességes, becsületes, vallásos (római katolikus) magyar ember volt. Nem tűrte az igazságtalanságot senkinél, az igazságnak mindig érvényt szerzett. Szolgálati ideje alatt fegyverét egyszer sem használta, az ellenszegülést tapintatos módon küzdötte le. Több gyilkosságot, lopást és csalást derített fel, egyik ilyen bűnügyi nyomozását meg is írta a Csendőrségi Lapokban, amelyben "egy álnevet használt nőszemély üzelmeinek leleplezéséről" számolt be; történetei a vidéken állítólag legendás hírűek, s az öregek talán még tudnának mesélni. A Katonai Legénységi Szolgálati Jel I. osztályának kitüntetését (2.) kapta, ami viszonylag ritka, hiszen 20 év szolgálati idővel lehetett kiérdemelni. Ezen kívül az I. világháborúban az alábbi kitüntetéseket szerezte a viselési sorrendnek megfelelően: 1. Magyar Háborús Emlékérem kardokkal, sisakkal; 3. Vöröskereszt Ezüst Díszérme hadidíszítménnyel; 4. Vöröskereszt Bronz Díszérme (ezeket a polgári lakosság mentéséért, segítéséért), 5. Katonai Jubileumi Kereszt; 6. 1912-1913. évi Mozgósítási Kereszt (a délvidéki háborús eseményekben való részvételéért). Felesége Újvári Margit jászladányi lakos volt. Egyetlen fia, Donkó Tibor (Tatárszentgyörgy, 1923. május 2.) karpaszományos őrvezetőként 1943-ban hősi halált halt a Donnál. Még három lánya volt: Piroska, Margit és Irén.
A család ősi magyar család, a családnév régi magyar, az ember beszédének mély hangszínével kapcsolatos (Donkó~Dongó, továbbá Dankó családnév stb). A család már 1699-ben is Jászladányban élt, mint helybenlakó. 1745-ben redemptusként szerepel, tehát a faluban a nemes családok után a legmagasabb társadalmi rétegbe tartozott: nem csak a lovasság kiállításában vettek részt, de a jász földeket ők váltották meg, a közös földeket használhatták.
A családi hagyomány szerint, én nagymamámtól, Donkó Iréntől, édesapám édesanyjától tudom, aki jászberényi pedagógus volt, hogy (Vak) Bottyán János kuruc generálissal a család valamilyen módon kapcsolatban áll. Egy ezüstözött rézlemezpántra applikált tömör ezüst, szerecsenfejes gyűrű állítólag ebből az időből való; ez feleségem, Vajda Andrea jegygyűrűje. Dédnagyapám nagyszüleiig, tehát kb. az 1820-as évekig visszamenő származási igazolását nem sikerült fellelnem, ezért kívánom az anyakönyveket a jászladányi plébánián áttanulmányozni, 1880-tól legalább 6 generációra visszamenőleg, kb. az 1700-as évekig. Korábban Pataki Vidor plébános úrral beszéltem erről.
Ha vannak információid ez utóbbival kapcsolatban, ha van már családfád, illetve tudnál segíteni, szívesen fogadnám. Milyen szinten vagyunk rokonok? Telefonon már beszéltem Donkó János jászladányi lakossal (lányai: Melinda és Emese), s szerintem velük oly módon állok kapcsolatban, hogy a János nagyapja, aki szintén János, az én Ignác dédnagyapámnak lehetett a testvére, de ez csak egy tipp, egy feltevés, hipotézis, amit az idősebb János Jenő nevű fiának születési dátumára (ami nagymamám születési évével megegyezik: 1919; tehát ők talán unokatestvérek voltak) és a családnévre alapozok.
Ha valami olyat mondtam, amit Te is tudsz (a család nevével, a jászsági gyökerekkel kapcsolatban), akkor elnézésedet kérem.
Várom megtisztelő válaszod, és mindazok jelentkezését, akik valamilyen adattal, segítséggel tudnak szolgálni, üdvözlettel:
Bakos Péter.
P. S.
Nagymamámat, aki a kecskeméti Angolkisasszonyoknál tanult 1933-tól, egy tornabemutató kapcsán az ottani rajztanár megfestette, amint egy széken ül. A festmény a háború során eltűnt. Kérem, ha valaki erről a festményről tud valamit, értesítsen! Egyébként dédnagyapám kitüntetései sem hozzánk kerültek, tulajdonképpen azokat is keresem. |
| | |
