| katonazoltan: Re: Katona családfa | A csengerújfalui Katona János - nékem Dédnagyapám volt, aki családjával együtt Költözött Szatmár vármegyébe 1904-ben.
Aki Endrődön született 1864. június. 24-én. Laktak a Főút 170. sz. alatt.
"Joannes Katona. - colonius r. kat. - 1864 junii 14.
Catarina Gyuricza" - anyja neve
1882. nov. 24-én vette feleségül Pintér Teréziát, aki született 1862. február 9-én Endrődön, s laktak a Főút 643. sz. alatt.
"Emericus Pintér. - colonius r. kat. - 1862. február 9-én
Elisabet Hornok" - anyja neve.
Gróf Tisza Istvánnak Csengerújfaluban kettő gazdasági majorsága volt. Egyik a ma is Tisza-tanyának nevezett majorság, (bár az eredeti épületekből ma-már csak a nagy-magtár áll, a többiek új épületek) A másik a "Szilfás-i majorság, amely még az 1960-as évek elején még meg volt. Katona János E majorság gazdatisztje volt, még Tisza István halála után is, mindaddig amíg Tisza István fia Miklós ki nem árusította a birtokot.
A Szilfásnak 13 család lakója volt, akik között nagy tiszteletnek örvendezhetett.
Későbbi időkben is dicséretesen emlékeztek rá, hogy "Jó szándékú, jó ember volt" Mindenkin csak segíteni akart, soha nem volt durva, s mégis mindenkit úgy irányított, mint apa a jó fiát.
Igen vallásosak voltak, pl. télvízidején estenként amíg Dédnagyanyám rokkán font, ez idő alatt Dédnagyapám hangosan a bibliát olvasta. Így történt, hogy szinte minden télen átböngészték a bibliát,
A gazdaságot nagy odafigyeléssel vezette. Mindennel egy búzaszemig eltudott számolni.
1913-ban Gróf Tisza István és felesége volt a vendégük, s egy hetet töltöttek a Szilfáson.
Tekintetes Jolán grófnő annyira feltalálta magát, hogy férje beleegyezett, hogy pár napot maradjanak, végül is ebből egy hét lett. Pedig a Tisza-tanyán egy 16 szobás kúriájuk volt, melyet az itteni lakosság Tisza-kastélynak nevezett. No de-hát ott is tartózkodtak bőven.
Dédnagyapám 1930-31-ben a falu új parcellázott részén épített házat (Ezt a részt a köznyelv Kanadának titulálta, s e név még ma is él)
A Szilfás-i majorság felbomlása után is nagyon tisztelte a lakosság, merthogy a bölcselkedés sosem hunyt ki benne.
1940-ben - az "Erdélyi-bevonulás" idején hirtelen elhunyt.
Ebéd után kiült a tornácra egy pipafüstre, s amikor befejezte, felállt hogy bemegy még egy kicsit pihenni, s ahogy felállt megszédült és összeesett. Minden bizonnyal Infarktus okozta halálát.
Úgy temettük el, hogy harangozni nem volt szabad. Parancsban volt, hogy ha a románok békésen nemadják vissza Észak-Erdélyt, akkor támadni fognak, s a támadás megkezdését harangszóval fogják jelezni.
Igy történt, hogy nagy csöndességgel fogadta magába Újfalu temetője, róm. kat. szertartással
Volt egyszer egy Szilfás-tanya
(Dédnagyapám emlékére)
Szilfási majorság a nádasok ölén,
Régi emlékei álmoknak éjjelén.
Visszavitt engem az egykori Szilfásra.
Régi majorság, porcsin udvarába.
Ott álltam és néztem a központ közepén,
Hol Dédnagyapámat ténykedni láttam én.
Ott állt a szecskázó kandi-épületnél,
Béresek körében, napi tényről beszél.
Ossza be munkába, melyik fogat hova,
Szántani, vetni, vagy fuvar Nagykárolyba.
Nagy istálló előtt, lett nagy sürgés-forgás,
Lovak nyerítése, ökörfogatolás.
A hat-házaknál is mozgolódik a nép,
Amint a napkorong, égperemére lép.
Kezükben sajtárral mennek a fejőnők,
Messzire tarkálnak a színes fejkötők.
Az állat gondozó, férfiú cselédek,
Tehén szarvasmarhát, abrakkal etetnek.
Tehénfejés után aztán az itatás,
Itatást követve a csorda kihajtás,
Kicsapják a csordát a nagyér partjára,
Nagyér partjától a Szilfa-domb aljára.
Muhar és perjefű, mi jó a párának,
Más terület hagyva kaszáló szénának.
Ott az érvonulat nádas túloldalát,
Gyönyörűn zöldellő széles búzatáblák.
Lent az „égés” mellett máléföld terül el,
Emitt a dűlőn túl bevetve kenderrel.
Lent a Krasznaréten nagy juhnyáj legelész,
Átellen, Bagolyrét hol róka heverész.
Erek nádasain madarak zsongása,
Kaplonyi, kálmándi harangok zúgása.
Ember füleinek lápi szimfónia,
Szólóként hallik ki, nádirigó hangja.
Bent a majorságban, hat-házra gólya száll,
Hangos kelepelés a gólyacsaládnál.
Udvar közepén egy állandón folyó kút,
Mindig színig tartja a széles vasvályút.
Ide jár vízért a tanya lakossága.
Mind meg annyi munkás, s a lápvándora.
Tanya első háza, ott a főépület,
Dédnagyanyám sürög, süti a kenyeret.
Sültkenyér illatát messzire érezni,
Jó-lakott ember is, csak restell betérni.
Körben játszadozó unokák, gyerekek,
Örülnek frissensült káposztás bélesnek.
- Gyerekek, ha ízlik, tömni hasatokba,
Mert hát „legnehezebb az üres tarisznya”
Kandi-épületben indul a szecskázó,
Bent a keringőben vontatja azt két ló.
Szecskázó garatján málékóró kévék,
Aprón felszecskázva a gyűjtőbe hullék.
Szekér jön, répát hoz, több kosár töreket,
Esti etetéshez, takarmányt kevernek.
Este, ha megjön a sok munkás fogat,
Jászolban találják a vacsorájukat.
Szérűskertben vágják az utolsó kazlat,
Itt lesz helye majd a friss szénás kazalnak.
Disznóállomány is az érparton turkál,
Gumókat keresve mit az érpart kínál.
S mikor a nap már égpereméhez ér,
Haza ér a jószág, szántó-vető szekér.
Ismét lármás lesz az egész nagy majorság,
Addig tart a lárma, míg végzik a munkát.
Abrakolás, fejés, s jószágitatás,
Rutinszerű ez már, mint úgy a jó-szokás.
Asszonyok a spórnál, vacsorakészítés,
Gyors vacsorához a puliszkafőzés.
Vagy pergeltleves és krumplishaluska,
Nehéz munka után Isteni vacsora.
S ha leszáll az éj, elcsöndesül minden,
Csak a bölömbika hangja száll az éjben.
Kakas is megtöri hajnalhasadását,
Minden ismétlődik, így rendjén a világ.
Ám ha a hétvége itt is beköszönthet,
Ünnepi ruhába szépen felöltöznek.
Egy része a népnek Kaplonyba mennek,
Részese lenni a templomi misének.
Délután pedig a csűrben, vagy udvarán,
Citerazene szól, ifik táncot ropván.
Kik csak beszélgetnek, vagy tréfálkoznak,
Máshol az öregek bibliát olvasnak.
Megtalálta itt is igényét mindenki,
Ember életéből nem hiányzott semmi.
Boldog volt mindenki a maga módján,
Ilyen élet folyt hát a Szilfás-tanyán.
Anyám sokat mesélt, mert itt volt kisgyerek,
Visszaidézte a régi szép éveket.
Innen ismerem a Szilfás-tanya sorsát,
Tizennyolc családnak összetartó múltját.
Le is firkantom hát e papírra néktek,
Így is lehet élni, el ne feledjétek.
Csengerújfalu.
|
| | |
