| katablu: Re: Ormándlaky | Kedves Ormándlaky Család!
Olvastam a megrendítő hírt, nem tudok semmi bíztató írni. A férjem Ormándlaky Péter (a nagyapja volt az a bizonyos Ormándlaky Gyula, akinek 9 gyermeke van).
Én egy kisvárosban jártam általános és középiskolába. Mindkét intézmény nagyon korlátolt és kisstílű pedagógusokkal volt tele, a társaim kiközösítettek mert vékony kislány voltam és kitűnő tanuló. Sokat szenvedtem a közönytől, sírtam esténként, nagyon sokszor nem is értettem mi a bajom. aztán egyszer elhatároztam, hogy véget vetek az életemnek.Még szerencse, hogy édesanyám időben észrevette a hangulatváltozásaimat, a bajt meg tudta előzni.
Amikor aztán Szegedre kerültem, ott rájöttem, hogy igazán honnan eredetek a fájdalmaim , az érzékenységem itt már nem jelentett fogyatékosságot...külföldön is éltem 8 évet, ott egyetemet végeztem. A mai magyar valóság olyan cudarul durva, hogy csoda, ha valaki maradandó sérülés nélkül kibírja.
Gáborka már mindig fiatal marad!Sok erőt kívánok szüleinek ! Üdvözlettel:
Katalin |
| | |