| Penzes: Re: Pénzes család | Kedves rokonság.
A budapesti Ünnepi Könyvhéten nagy felfedezést tettem:
A felvidéki, somorjai Méry Ratio könyvkiadó:
Pozsony vármegye nemes családai (2008) című könyv
297-298. oldal
betühű idézet
„ PENCZES – PÉNZES
1650 Pénczes Andreas Kajal (Kajal)
Ez a középkori, kuriális nemesi család valószínűleg Alsójányok környékéről származik. A családra vonatkozó legrégebbi adat 1404-ből való, amikor Luxemburgi Zsigmond a Ztoywlchpeker Literátus Péter és testvére után maradt jányoki birtokrészt Pénzes András fia Jánosnak adományozta, aki abban az időben a bencsei Besenyő István familiárisa volt. 1599-ben, amikor a család megerősítő adományozást nyert alsójányoki ősi fészkére, a családnak már több ága létezett. Az admány címzettjei: Lengyel aliter Pénzes János és testvére, Miklós, Ilonának, megboldogult Pénzes Udalrik özvegyének fiai, Magdaléna, Nagy Antal felesége és megboldogult Pénzes Katalin unokája, valamint Jankó Farkas, Pénzes Kozma fia György dédunokája. A Penczes család II. Ferdinándtól kapott címereslevelet. Az oklevél keletkezési ideje 1622. január 20., Bécs. Somorján hirdették ki 1625-ben, Címzettje Pál, testvéreivel, Andrással és Istvánnal. Pál 1630-ban Csukár Gyöggyel és feleségével pereskedett megboldogult Nyrö (Nyírő) Bálint kajali kertjéért. A pert elvesztette. 1632-ben Penczes István birtokrészt szerzett Pusztafödémesen Nagy Katalintól. 1633-ban Pénzes Márton és felesége Deákiban pereskedett Fülöp Jánossal és Balázzsal a Bajcsy család egykori kúriájáért. A per tárgyát Márton feleségének, Redeki Katalinnak ágán támasztott jogosulatlan örökösödési igényük képezte. 1682-ben a Pozsonyban élő Pénzes Magdolna rokonára, nemes Paur Máté polgárra és szabómesterre, valamint testvérére, Dömös Erzsébetre hagyta alsójányoki birtokait. A család tagjai a 18. században Kajalon éltek, de Galántán még a 19. században is előfordultak. 1770-ben Pinczés József Pozsony vármegye esküdt ülnöke volt.
A címereslevél által nyert címer a következő: kék mezőben, zöld pázsiton jobbra fordult aranyoroszlán ágaskodik, jobb mellsőjében kardot, baljában zöld zászlót tart. Sisakdísze koronából növekvő, sisakot viselő katona. Jobbjában zöld zászlót tart, míg balját csípőjén nyugtataja. A takarók vörös-arany és fekete-ezüst színűek. A család címerének használatát két József nevű családtag pecsétje is dokumentálja 1770-ből és 1801-ből. Az 1770-es pecsét tartalma a következő: pajzsmezőben jobbrafordult, ágaskodó oroszlán, felemelt jobbjában fecskefarkas zászlót, baljában kardot tart. Sisakdísz: előlépő páncélos vitéz, jobbjában zászlót tart, balját csípőjén nyugtataja. A pecséten I-P kezdőbetűk olvashatók. Az 1801-ből származó pecséten csak kevés éltérés látható. Az oroszlán pázsiton áll és háromszögű zászlót tart. Sisakdísz: páncélt és sisakot viselő vitéz, hosszú, jobbra lengedező zászlóval. „
Eddig az idézet.
A könyv elejéről némi magarázat betühű idézete:
„ KÖZNEMESSÉG
Kurialista nemesek (curialistae, egytelkesek)
Olyan földbirtokok és kúriák tulajdonosai, amelyeket adomány útján szereztek. A kurialisták rétege a középkori várjobbágyságból alakult ki. Legjellemzőbb vonásuk, hogy olyan kis településeken éltek, amelyeket egy, vagy alig néhány kúria alkotott. Ezeket kuriális falvaknak nevezzük. A Magyar Királyságban rengeteg volt belőlük, számuk még 1720 körül is elérte az 1200-at. Ezek a községek gyakran tulajdonosukról kapták nevüket. Pozony vármegyében ilyen községek a Csallóközben… voltak, …”
Eddig az idézet.
TEHÁT ISMERJÜK MÁR A CÍMERÜNKET IS!!!
vitéz felsőjányoki Pénzes Kálmán, vrnt.hadnagy
Budakeszi
|
| | |
