| PiklaGyula: Re: Pereny | Perenkivüli eljárás
az, melynek nem per (l. o.) a tárgya, p. az örökösödési eljárás.
Perennalis fassio
l. Örökvallás.
Perennans
(lat.) a. m. többnyáriasodó, kitelelõ, egy- vagy kétnyári növényrõl szokás mondani, ha valamely okból még tovább is él.
Perennibranchiata
(állat), l. Örökkopotyusak és Gõtefélék.
Perennis
(lat.) a. m. állandó, kitartó, áttelelõ; P. planta, többnyéráltü, többnyári vagy kitelelõ növény (l. o. és Élettartam); perennitas, tartósság, állandóság.
Perény
(Perina), kisközség Abaúj-Torna vármegye csereháti j.-ban, (1891) 1179 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Perényi
(perényi, báró) -család. Származása az Árpádház koráig fölvihetõ, de az elsõ ízek a családban mindeddig biztosan megállapítva nincsenek. Hazánk ÉK-i részének századokon át leghatalmasb, leggazdagabb családja. Kiváló tagjai (idõrendben): I. Miklós, Orbán fia. A XIV. sz. elején I. Károly király pártjához szegõdött s nevezetesen Drugeth Fülöp Abaúj, Sáros, Szepes vármegyék fõispánjának szolgálatába állott s egyszerü nemesbõl tekintélyes földbirtokossá s hivatalnokká küzdötte föl magát.
[ÁBRA] Perényi-család címere.
1311-12. részt vett ama hadjáratban, mellyel az I. Károly-pártiak Csák Máté hiveitõl a Szepességet visszafoglalták. Ez alkalommal I. János nevü testvére el is esett. 1328-34. I. Miklós Drugeth Fülöpnek sárosvármegyei albirája (s nem fõispánja) volt. Õ alapítá az Ágoston-rendü remeték hrapkai kolostorát. II. Miklós (I. Milós fia) 1352. hrusai (Hrusó, Bars vármegy, Kis-Tapolcsánytól É-ra) várnagy volt. III. Miklós (hihetõleg II. Miklós fia), 1380. zempléni fõispán, 1390-91. pedig szörényi bán. A régi Rácországban 1390. Vitinicze alatt jelentékeny diadalt aratott a törökökön. Jutalmul kapta a sároapataki uradalmat. Fiai VI. Miklós és László 1415. mint elõkelõ urak jelen voltak a konstanzi zsinaton, de 1427 körül magvuk szakad s igy a sárospataki uradalom a királyra visszaszállott. II. Péter (Simonnak, állítólag I. Miklós, II. Jánostól származó unokájának fia) 1397. és 1401. macsói bán, 1397-1401. székely ispán, 1402-14. Abaúj, Zemplén, Ung és Máramaros vármegyék fõispánja, 1415-23. pedig országbiró. 1392. vitézül harcolt a törökök ellen Galambóc alatt, 1495. védte Zsigmond királyt a Havaselrõl való visszavonulásban, 1403-4. leverte Debrey István és Ludányi Tamás hadait s hazánk ÉK-i részeit visszahódította Zsigmond hûségére. Õ kapta az ugocsavármegyei Nagy-Szõllõst és az abaújvármegyei nagy-idát. I. Imre (I. Péternek, I. Miklós I. István nevü fiától származó unokájának fia). 1403. II. Péterrel együtt harcolt Debrey ellen. Tanult ember volt s azért Zsigmond király többször küldötte követségbe Kis-Ázsiába. Különösen kitüntette magát a Csalapja nevü török császárhoz tett útjával 1408-12. Zsigmond király titkos kancellárja volt. Birta Terebes várát.
II. Imre 1397. fõpohárnok, 1412. titkos kancellár s a sárkányrend tagja. Az õ neve is rajta van a tizenhárom szepesi város záloglevelén. Királyi adományban kapta a sárosvármegyei Újvárat. III. István 1459. Zemplén vármegye fõispánja; 1464. fõasztalnokmester. 1464. elmozdíttatik a fõispánságtól, bár 1467. már ismét hivatalban van. 1471. õ is azok között szerepel, kik Kázmér lengyel királyt behivták az országba, amiért ismét elveszti Mátyás király kegyét. 1483 körül meghalt III. János, 1438. Zemplén vmegye fõispánja 1439. fõtárnokmester. 1455. Sáros várát nyerte. megh. 1458. III. Imre (III. István fia) fõasztalnokmester, Abaúj vármegye örökös fõispánja, 1504-tõl nádor és a kunok fõbirája. Még Mátyás királytól visszakapta az atyjától elkobzott javakat. Nagy tevékenységet fejtett ki az 1505-iki rákosi országgyülés azon határozata ellen, mely szerint idegen nem kerülhet a trónra. Elvégre õ is aláirta e végzést. 1512. horvát bán lett, mely méltóságról azonban, csakhamar lemondott. Aláirta az Ulászló és Miksa császár közt 1515. kötött egyezséget. (Némelyek szerint, miután nagyon ellenkezett és tüntetett.) Ez alkalommal Ulászló Siklós várát, Miksa császár pedig a szent római birodalmi hercegi rangot adományozta neki. Megh. 1519 febr. 5. Második felesége Kaniszai Dorottya (l. o.). Fia V. Péter, szül. 1502., megh. 1548-ban. 1519. temesi fõispán és kapitány. Ebben az évben lesz koronaõr is, utóbb erdélyi vajda és Abauj vármegye örökös fõispánja. A mohácsi csatában is vitézkedett, utána pedig Szapolyai János pártjára állott. 1527. Szeged táján kudarcot vallott Fekete János rablóhadával szemben. Ez év végén I. Ferdinándhoz állott, aki meghagyta az egri püspökség javainak és a mohácsi vészben elpusztult Palóczy Antaltól elfoglalt Sárospatak birtokában. (Ez utóbbit 1534-41. erõsséggé alakította át.) Koronaõri és erdélyi vajdai méltóságát is megtartotta. Egy ízben Szapolyai, máskor pedig Szolimán szultán fogságába került, ahonnan csak Ferenc fiának túszul hagyásával menekedhetett meg. 1529-39. ismét Szapolyai párthive, sõt õ kéri meg ura számára Izabellát és Krakóból Erdélybe hozza. 1538. a nagyváradi béke létrejöttén munkálkodott. Midõn Szapolyai 1540. meghalt, Ferdinánd pártjára tért vissza, ki õt jutalmul kancellárrá tette. Részt vett Roggendorfnak (1541.) és Joachim brandenburgi õrgrófnak (1542) Buda visszavételére célzó hadi vállalataiban. Mivel azzal vádolták (ami nem is volt teljesen alaptalan), hogy török fõhatóság alatt õ akarja a koronát megszerezni, I. Ferdinánd király 1542. elfogatta és számos közbenjáró ellenére sem bocsátotta szabadon holta napjáig (1548). Nagy buzgalmat fejtett ki a protestáns vallás érdekében. Sárospatakon van eltemetve. I. Ferenc 1513. nagyváradi püspök, 1514. a fellázadt parasztok ellen harcolt. A mohácsi ütközetben, amelyet különben Tomorival szemben erõsen ellenzett, elesett. Fejét levágták és Budára vitték Szolimán szultánnak. IX. Miklós, 1540. váci püspök, II. Gábor, szül. 1532 okt. 19., meghalt 1567 jun. 7. Abauj vármegye fõispánja, 1551. Lippa ostrománál vitézkedett. 1552. felsõmagyarországi fõkapitány és tárnokmester. Ez évben járt Genovában is. 1554 márc. 8. I. Ferdinánd kir. tanácsossá teszi. Bebek Ferenccel együtt sikertelenül ostromolta Fülek várát. 1556. Szapolyai Jánoshoz pártolt, de már 1558. visszatért Ferdinándhoz. 1563 dec. 27. országbiró lett. Különféle bûntettekkel vádolták az egykoruak. Igy azzal, hogy nyereségvágyból Ferenc testvérét a Bodrogba fulasztotta, nejét, Országh Ilonát pedig féltékenységbõl megmérgeztette. Benne kihalt a P. u. n. nádori ága. - I. Simontól (Imre testvérétõl 1374. megöletett) származik a P. ma is élõ bárói ága. III. Pál, 1441. késmárki kapitány. X. Miklós 1440. és 1441. szintén ezt a tisztséget viselte. Sokat harcolt Giskra János (l. o.) ellen. Midõn ez hatalmába ejtette Késmárkot, P.-nek menekülnie sikerült. Elesett a várnai ütközetben (1444).
IV. János 1430. Máramaros, 1434. Szepes vármegye fõispánja, fõasztalnokmester. Tagja volt annak a követségnek, mely Lengyelországban járt, hogy I. Ulászlót a trónra hivja. 1453. Hunyadi Lászlóval Axamith cseh rablóvezér ellen harcolt a felvidéken. 1456 körül megh. V. János, 1457. Ugocsa vármegye fõispánja, 1491. pedig fõajtónállómester. I. Gábor, jelen volt a lõcsei tanácskozáson, melyen II. Ulászló testvérével tárgyalt. 1504. fõkamarásmester, 1512. ugocsa és Máramaros vármegye fõispánja. A mohácsi csatában hõsi halált halt. V. István, 1514. fõlovász-, 1525. fõpohárnokmester. VI. János, 1527-ben Ugocsa és Máramaros vármegye fõispánja. VII. István, 1571-74-ben ugocsavármegyei fõispán. II. Mihály, Zemplén vármegye fõispánja, fõpohárnokmester. I. Ferdinánd buzgó párthive. Munkácsnál esett el (1557). I. Ferenc, fõtárnokmester, Izabella királyné kedvelt tanácsosa. 1556. I. Ferdinánd tábornok, Pucheim elfoglalta nagyidai várát, melyet cigányok védelmeztek. (Ezt az eseményt dolgozta fel Arany János a Nagyidai cigányok-ban). 1557. elfogatta õt Ferdinánd nagyszõllõsi kastélyában, javait elkobozta és csak 1563. Ugocsa vármegye fõispánja. I. György, Békés Gáspár (l. o.) pártján volt Báthory Istvánnal szemben. 1575. és 1589. Abaúj vármegye, III. Gábor pedig 1608., 1613., 1636. Ugocsa vármegye fõispánja. III. Ferenc, 1622. országos fõkapitány. II. György, Abaúj és Zemplén vármegye fõispánja. 1590 körül bárói rangot nyert. Négy gyermeke négy külön ág alapítója lõn, melyek azonban III. Imre ágának kivételével kihaltak. Miklós báró 1707. II. Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Kálmán báró bosoni felszentelt püspök, a hétszemélyes tábla ülnöke. Meghalt Budán 1819. IV. Gábor báró 1670., V. Imre báró 1715-35. Abaúj és Ugocsa vármegye fõispánja. Pál báró (1691), János báró (1677), ifj. Pál báró (1735) és Károly (1740-81) szintén e méltóságot viselték. Imre báró esztergomi nagyprépost és batizi címzetes püspök, megh. 1823.; Lázár báró, valóságos belsõ titkos tanácsos, Torna vármegye fõispánja, alkincstárnok, a magyar királyi udvari kamara elnöke, megh. 1827.; György báró, a magyar királyi udvari kancellária tanácsosa, megh. 1842.; Gábor báró, szül. 1793.; megh. 1860. Az 1827., 1832., 1836-iki országgyülésen Ugocsa vármegye helyettes fõispánja; Károly báró, Ugocsa vármegy alispánja, megh. 1870.; id. Zsigmond báró, szül. Ardón 1783., kivégeztetett Pesten 1849 okt. 24. Eleinte Bereg vármegye alispánja, 1830. királyi tanácsos, utóbb Ugocsa vármegye fõispánja, 1848 jul. 14. a fõrendiház alelnöke, 1848 októbertõl kezdve pedig elnöke volt. A honvédelmi bizottságban tevékenyen mûködött. A függetlenségi nyilatkozat (1849 ápr. 14.) után a hétszemélyes tábla elnöke lett. A szabadságharc leveretése után az osztrákok hatalmába került és kötél általi halálra itéltetett. Ez itélet az Új-épület mögötti téren hajtották végre. Fia, ifj. Zsigmond báró, szül. 1845. Jogi tanulmányokat végzett és ügyvédi oklevelet szerzett. 1867-82. a nagyszõllõsi kerület országos képviselõje volt (1875 óta szabadelvü programmal), 1882-89. Bereg és Ugocsa vármegy fõispánjaként mûködött, 1892-tõl ismét országos képviselõ. Péter báró, országgyülési képviselõ, szül. Nagy-Doboson (Szatmár) 1839 (más adat szerint 1840) nov. 20., megh. 1896 ápr. 16. Középiskoláit Iglón, Késmárkon, a jogot Kassán végezve, Hohenheimban két évig volt a gazdasági akadémia hallgatója. Németországban, Svájcban, Franciaországban tett hosszabb utazás után visszatérve, 1867. tiszteletbeli vármegyi aljegyzõ, 1880. közigazgatási bizottsági taggá választották meg, 1883-tól kezdve a mátészalkai járás országgyülési képviselõje volt.
Perény
István, l. Patzner.
Peres
Sándor, pedagogus, szül. Csenger-Újfaluban (Szatmár) 1863 febr. 26-án. Végzett 7 gimnáziumi osztályt, elemi és polgári iskolai tanítóképzõ intézetet és óvónõképzõ intézeti tanári tanfolyamot, jobbára magán úton. 1882-92-ig Losoncon volt gyakorlóiskolai, 1892-94-ig Hód-Mezó-Vásárhelyen, 1894-tõl Budapesten óvónõképzõ intézeti igazgató. Irodalmilag 1879 óta dolgozik. Számtalan cikke jelent meg a különbözõ nevelésügyi lapokban. 1887-91-ig szerkesztette a Nevelés címü folyóiratot, 1895-tõl szerkesztõje a Kisdednevelésnek. Önálló mûve iskolakönyvein kivül A magyarországi tanítóegyesületek története. Tevékeny részt vesz a tanítóegyesületek életében; titkára a kisdednevelõk országos egyesületének.
Peres adomány
l. Királyi jog.
ÿ |
| | |