| Pata: Re: Pozsgaik Rábacsanakon | A következőket találtam a Pozsgai-Buday családról Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című művében
Dvorec. b) Dworecz. (Családnévben, 1435: Dl. 12,688.) Poss. Dworecz. (1475: Dl. 983., 16,484., 25,241.) Poss. Wdwarcz. (1475 Nyitrai kpt. N. 378.) Poss. Odwarcz. (1484: U. o. Prot. extraser. I. 11.) Poss. Dworecz. (1484: Dl. 18,867.) De curia. (Családnévben, 1492: Nyitrai-kpt. ZZ. 148.) Poss. Dworecz. (1494: Akadémia kézirattára, 1498: Dl. 24,997., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 32., Simonyi-lvt. 247., 1507: Dl. 983., 1508: Dl. 21,822., Nyitrai káptalan. Prot. extraser. I. 38.) Poss. Dworech. (1513: U. o. N. 218.) Poss. Dworecz. (1513: Dl. 22,022., 22,371., 1516: Dl: 24,353., 1517: Garamszentbenedeki kvt. Prot. I. f. 14.) – Birtokosai a Velcsiczky-, Szlopnay-, Zamaróczky-, Zamárdi Ábránffy-, Klobusiczky-, Felsőklobusuci Korhán-, Posgai Buday-, Zápolyai- és Podmaniczky-családok. Ma már nem önálló község, Liborcsával egyesítették.
Buday-cs. János szomszédként szerepel 1489-ben a zabláti iktatásnál. (Nyitrai kpt. A. N. 3.)
Buday- (Pozsgai) cs. Az előbbi családdal való azonosságát valószínűvé teszi az a körülmény, hogy ugyanazon a területen szerepel. Máté 1513-ban Illevkán és Dvorecen ellentmondott, amikor a Zápolyai-családot be akarták vezetni adomány címén Felsőklobusuci Korhán László birtokaiba, ellentmondását azonban, melyet a nyitrai káptalan az iktatóparancs hátlapjára jegyzett fel, későbben visszavonta, mert az iktatásról szóló jelentésben Máté neve már nem szerepel az ellentmondók között. (Dl. 22,371., Nyitrai kpt. N. 218.)
Zápolyai-cs. A család trencséni terjeszkedése akkor indult meg, amikor István 1477-ben zálogba vette 6200 forintért a királytól az addig Hági Ferenc özvegye kezén lévő trencséni várat, amelybe még ebben az évben be is vezették. A család a zálogbirtokot a későbbi időben is meg akarta tartani és Ulászló megkoronázása után.sietett magát a vár zálogbirtokában megerősíteni. Ulászló gyenge uralma és az államháztartás anyagi helyzete nagyban előmozdították a Zápolyai-család birtokszerzési törekvéseit. A zálogjog megerősítése után pár évre, 1493-ban királyi adományként már örökjogon is megszerezték a várat. Az ellentmondás nélkül történt beiktatás után biztosan ültek a trencséni várban és innen tovább folytatták birtokszerző politikájukat a megyében. István nádor 1495-ben adományba kapta a királytól a Kinizsi Páltól már korábban 40,000 forintért zálogba vett Leva, Kasza és Lietava várakat is tartozékaikkal együtt és 1496-ban a fejérvári káptalan be is vezette azok birtokába. A váruradalmak megszerzését kisebb birtokszerzések és az uradalmak szempontjából előnyös cserék követték. István nádor Milochó, Herbortin és Márkuslehota birtokokat 1496-ban elcserélte a Podmaniczky-család Ledec és Mojtiny nevű birtokaiért. Meg akarta szerezni Tepla birtokot is, de a Szlopnai-család 1499-ben eltiltotta attól. Kasza vár régebbi birtokosa, Leszkóczi György 1505-ben a vár felkérése miatt utólagos tiltakozást jelentett be, de természetesen eredmény nélkül. István fiai János és György tovább folytatták a birtokszerzést és 1508-ban adományba kapták a mag nélkül elhalt Csernyánszky Tamás birtokait, de a beiktatáskor Csernai Thehen Demeter és a Podmaniczky-család ellentmondottak. Még ebben az évben megvettek egy nemsovai birtokrészt is. János és György 1513-ban megszerezték adományba a magtalanul elhalt Felsőklobusici Korhán János birtokait, Felsőklobusicon, Illevkán és Dvorecen, de a beiktatáskor László özvegye Margit és leánya Dorottya, továbbá a Podmaniczky-család ellentmondottak. Illevka és Dvorec birtokokon a Posgai Budai-család is ellentmondott, tiltakozását azonban rövidesen visszavonta, mert az iktatásról szóló jelentésben már nem szerepel ellentmondása.
|
| | |
