| buber: Re: Pribék | Tisztelt Villey Pribek József Ur!
Csak most akadtam rá érdekes hozzászolasaira. Komoly munka egy olyan ösregi család historiajanak a feltárasa es nagyon hasznos lesz, ha megjelenik a fel evszazada keszülö opus.
Jomagam egy hires Pribekkel foglalkoztam, Antallal, aki több orszaggyülesen követ illetve kepviselő volt.
Összaallítottam eletrajzat, amely megjelent 2002-ben "Az 1848/49. évi elsö népképviselet orszaggyüles törteneti almanachja könyvben.A szöveget ide mellekelem.
Mivel most ujra irok Pribek Antal rol, kerdesem, meg tudja-e mondani, ki volt az apja es anyja, mik az eletadataik.
Pribék Antal
(Jenke, 1797-Ungvár, 1881. március 10.)
Ung vármegye, szobránci kerület
A villei Pribék Ung megye egyik ősi, katolikus nemes családja volt, Jenke termékeny határú, 1850-ben 750 lelkes vegyes magyar, ruszin, zsidó népü Ung megyei faluban született. s itteni uri kastélyában élte le szinte egész életét. A jómódú, birtokos nemesifjak számára szinte kötelező ügyvédi képesítést a dicséretes eredményű záróvizsgák után 1821. szeptember 26-án letett esküvel szerezte meg. Nem alapított családot, gyermekek nem maradtak utána.
A kalendáriumok szerint évtizedeken át Ung vármegye tisztviselőjeként működött. 1827. december 4-én alszolgabíró lett, 1834-ben a minaji járás főszolgabírája, az 1836-1840. évi címtárak szerint ungi másodalispán volt. Az 1839/40. évi pozsonyi országgyűlésen megyéje egyik követeként vett részt. 1841. augusztus 6-án választással három évre Ung vármegye első alispánja lett.
A vármegyei önállóság és ellenzékiség megzabolázása idején, 1846-tól 1848-ig Ung vármegye főispáni helytartója volt. Bár meggyőződéses konzervatívnak ismerték, megválasztása után a Közlöny is elismerte, hogy huzamos megyei szolgálata alatt bizonyította, hogy "hona és embertársai iránti buzgó keble" van és "az igazság és jog hő bajnoka".
1848. június 23-án, gr. Török Napoleon elnöklete alatt a szegény hegyvidéki járás 21 faluja továbbá a szobránci, vinnai és bezői járások odacsatolt falvainak 1890 választója példás rendben, nemzeti zászlók alatt, lelkes közfelkiáltással - ellenjelölt nélkül - az "érdemdús" Pribék Antalt választotta meg. A képviselő ezután, szokás szerint, letette politikai hitvallását. A képviselőház július 6-án igazolta mandátumát.
A pesti radikális lap, a Márczius Tizenötödike már sokkal rosszmájúbb jelzőkkel illette Pribéket: „liberalis desertor, un peu Kreiszhauptmann, beaucoup Apponyianus”.
Sokat betegeskedett, először augusztus 9-én, másodszor november 14-én kérte napidíja megbízottjának történő átadását. Emiatt júliustól december végéig egyetlen név szerinti szavazásban augusztus 10-én – Pribék Józsefként - szerepelt a neve a képviselőház naplójában, az oktatási törvény vitájában igennel szavazott.
1849. Újév napja után Debrecenbe is követte az országgyűlést, csupán április 2-án kért egészsége helyreállítása és a szobránci fürdők használata végett néhány hét szabadságot. Mivel a távozási engedélyt megkapta, nem volt jelen a függetlenség és a trónfosztás kimondásakor – dinasztikus érzésű lévén aligha értett egyet e radikális lépésekkel.
A szabadságharc leverése után hadbíróság elé került, ahol azzal védekezett, az idő nagy részében távol volt az országgyűlés üléseitől, Jenkén, birtokain tartózkodott: Debrecenben is csak január végétől április 8-ig maradt, majd hazament. Pesten július elején csak napidíjának, úti előlegének és lakáspénzének felvétele valamint háziuránál, Pollák Márkusnál maradt ruhaneműinek elvitele miatt jelent meg. A háziúr igazolta is, hogy Pribék már 1848. szeptemberében betegsége miatt hazament. 1850. július 20-án amnesztiát kapott az uralkodótól.
Hazatért Jenkére, majd cs. kir. földadóbecslő felügyelő lett. Utazási korlátozását 1854. június 14-én feloldották. Dinasztikus érzésű, öreg konzervatívként az új intézményekkel nem volt megelégedve, környezetében – a titkosrendőrök szerint - sok „gyanús” ember fordult meg 1854-ben. Mindazonáltal képzett embernek tartották.
Az 1861. és 1865. évi választásokon nem lett honatya. 1869 és 1872 között viszont a 70 év feletti férfiút ismét képviselőjévé tette Ungvár és vidéke választó polgársága. 1869. április 22. és május 1. között Pribék volt az egészségi okokból lemondott Boczkó Dániel után a képviselőház korelnöke.
Pálmány Béla
Források és irodalom:
OL D37 III. Armee Commando PS Ált. ir. 6. t. 4323., uo. H13 BM Országlászati o. 2/174., uo. N70 1848/49. népképv. ogy. ir. 2A 961/a, 2D Fiz. meghat. 3A. Napidíj fiz. jegyz., HL IV. 25. Absz. kori rendőri kartonok 70/284., OSZK Gyászjel.
Fényes Elek: Mo. geogr. szótára 1851, Nagy Iván: Mo. családai IX., Trattner-Károlyi kalend. 1834, 1836, 1840, Schematismus Inclyti Regni Hungariae 1840. Képvh. napló 1869/72. I.,
Közlöny 1848/21. (VI. 30.), Márczius Tizenötödike 1848/91. (VI. 29.), Ung, 1881. III. 13.
|
| | |
