| .: Sal | Halasy-Sal...nemesítés
"Nemességi bizonyitványt nyertek: 1820 évben Sal. Ferencz, a tiszántuli tábla jegyzője (1820. év 1132. sz.); 1845. pedig a Zalamegyébe távozott Ignácz táblabiró. (1845. év 803. sz. 1278. jkl.)
A bővebb ismertetéstől felment bennüket azon körülmény, hogy a családról Dr. Komáromy András kimeritő tanulmányt irt. (U. N. I. III. 77.)
Czímer: Aranypajzs balharánt fekete pólyájában ezüst oroszlán; sisakdisz: lefelé irányitott nyilvesszőt tartó kiemelkedő ezüst oroszlán; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
A győri káptalanban található armalis a sisakfölötti oroszlánt természetes szinünek s ugy ezt, mint a pajzsalakot kettős farkunak irja le.
Halasy (dévaványai). Eredetileg komárommegyei család, azon megye hirdette ki a II. Mátyástól 1618. évi márcz. 10-én H. János, neje Teőke Ilona s gyermekeik Miklós, István, Pál, Mihály és Anna részére adományozott s átiratban a m. kir. orsz. levéltár helytartótanácsi osztályában s a győri kápt. levéltárában (Prot. fass. 39. fol 464.) feltalálható czímeres nemeslevelet.
Az emlitett Miklós fia Gergely fia János fia Márton a pozsonymegyei Dunaszerdahelyre vette lakását, ennek fiai pedig László és Márton Hevesmegyében telepedtek le s 1774. évben Pozsonymegye bizonyitványával igazolták nemességüket. (1774. év 156. jkl.) Ezóta Hevesmegye tekinthető a család tulajdonképeni székhelyének.
A két testvér közül - László utód nélkül maradván - Márton volt az, ki a család jó nevét tehetségével, szorgalmával megalapitotta. Esterházy püspök támogatása mellett az alispánságig emelkedett s ezen állását a József császár idején 1786. évben beköszöntött önkényuralom alkalmával csak azért hagyta el, mert hazafias érzülete fellázadt s nem akart alkotmányellenes tisztviselő lenni.
1778. évben megvásárolta Novotha Gáspár dévaványai udvarházát a hozzátartozó javakkal s ezekre királyi beleegyezéssel beiktatást is nyert. Ezóta kezdi viselni a dévaványai előnevet. (1782. év 50. sz.) Később megszerezte Brudern József báró dévaványai, nádudvari és pusztaszentiváni birtokát s két neje, nagyrákói Rakovszky Mária és vizeki Tallián Anna, révén is tekintélyes vagyonhoz juttatta családját.
Utódai közül többen mint tisztviselők, katonatisztek jelentékeny szerepet vittek a közéletben.
Nemességi bizonyitványt nyertek: 1820 évben Sal. Ferencz, a tiszántuli tábla jegyzője (1820. év 1132. sz.); 1845. pedig a Zalamegyébe távozott Ignácz táblabiró. (1845. év 803. sz. 1278. jkl.)
A bővebb ismertetéstől felment bennüket azon körülmény, hogy a családról Dr. Komáromy András kimeritő tanulmányt irt. (U. N. I. III. 77.)
Czímer: Aranypajzs balharánt fekete pólyájában ezüst oroszlán; sisakdisz: lefelé irányitott nyilvesszőt tartó kiemelkedő ezüst oroszlán; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
A győri káptalanban található armalis a sisakfölötti oroszlánt természetes szinünek s ugy ezt, mint a pajzsalakot kettős farkunak irja le."
|
| | |
