| kinga: Re: családfa | Saárossy Borbála neve felmerül ebben a könyvben is: Mona Ilona: Slachta Margit ,,Az Magyar Nipnek, Aki Ezt Olvassa...'' 1997-ban jelent meg a Szociális Testvérek Társasága megbízásából a Corvinus Kiadó gondozásában az ISBN 963 9062 10 3 azonosítóval. Elektronikus kiadásban is elérhető.
Részlet ebből a könyvből:
Slachta Margit életérôl írva nem kezdhetjük másként, mint azzal, amit az elmúlt hetven évben annyiszor leírtak róla (hiányos és sok téves adattal megtűzdelve), hogy ,,ellentmondásos egyéniség volt.'' Pedig nem ô volt ellentmondásos, hanem a kor, amelyben élt, ezért, ô, aki szilárdan állt az evangéliumi alapokon, mindenkinek ,,ellentmondás'' volt. Ellentmondás volt a századforduló ,,Vér és arany'' liberalizmusának, ellentmondás a Tanácsköztársaságnak, ellentmondás a Horthy nevével jelezett két világháború közötti korszaknak, és ellentmondás volt természetesen az 1945-ben kezdôdô, elôbb demokráciának, majd szocializmusnak csúfolt diktatúra idején is….
….,,Apa mesélte, hogy ... a mi családunk 550- ben keletkezett. Lengyelország legelsô nemesei tôle származnak''. A még élô Slachta rokonság egyik tagja ôrzi azt a kézzel írt XVIII. századi könyvet, amelyben Slachta Miksa -- Margit nagyapja -- leírja a család eredetét. Ô XIV.századinak tartja magyar nemességüket. Nagy Iván a ,,Magyarország nemesi családjai''-t számon tartó könyvében 1754-55-bôl tud zadjeli elônévvel nemes Slachtákat, illetve Schlachtákat, mert e két formában írták a nevüket. Heves vármegye igazolja Slachta Ádámot és társait, Liptó vármegye Györgyöt és társait, Nógrád vármegye egy másik Ádámot, Hont vármegye pedig Slachta Andrást, aki Margit ôse.[21] A család a név lengyeles formáját használta. A ,,slachta'' szó lengyelül ,,nemest'' jelent. Slachta Margit késôbb az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, Nemes Borbála néven pedig a Szabad Európa Rádióban is szerepelt. A család a történelmi Felvidéken élt, gazdag földbirtokosok voltak. Id. Slachta András 1754-55 körül született, fia: ifj. Slachta András 1774-1825-ig élt, akinek három gyermeke volt: János, Miksa és Emili. Miksa (a családi krónika írja) 1846-ban kötött házasságot Szászi Antóniával. Ebbôl a házasságból kilenc gyermek származott, de csak négy irte meg a felnôtt kort: János, Kálmán, Margit, Miksa. Kálmán volt a mi Margitunk édesapja, aki Nyitrán 1857-ben született és 1882. július 22- én kötött házasságot sárosi Saárossy Borbálával. Kálmán a családi albumot ôrzô rokon szerint meglehetôsen könnyelmű volt. Itthoni iskoláit befejezve atyja kívánságára Münchenbe ment továbbtanulni. Kétéves kinttartózkodásra szükséges összeget kapott, ezt azonban Münchenbe menet már Bécsben elverte két hét alatt. Nem számított, hazament és újra megkapta az összeget, amivel elvégezhette a fôiskolát. Házasságot is egy fellángolás alapján kötött, mert a rokon szerint meglátta a szép florentin-kalapos Saárossy Borbálát és azt mondta: vagy ô, vagy senki. Sajnos, az így megkötött házasság nem volt boldog. 1921. május 15-én Slachta Kálmán írt egy hosszú végrendeletszerű levelet,[22] ebben véleményt nyilvánít önmagáról és családtagjairól, tanácsot ad nekik -- csak Margitnak nem, mert neki ,,úgysem lehet''. Ebben a levélben így vall önmagáról: ,,Mondhatom, kegyeltje voltam az Istennek. Sok szamárságot követtem el. Egy csónak voltam, mely az élet hullámain fel és le himbálódzott, kevés akarattal és határozott irányzat nélkül. Ez nagy baj, annál is inkább, mert megvolt hozzá a >>vágott dohányom<< ''(Arany János: A tudós macskája c. versére utal.) Ebben a levélben a következôt írja feleségérôl: ,,A mamáról. Elösmerem azon nagy anyai szeretetet, ami hat leányom szoptatására bírta, azonban az volt a nem kis hiba, hogy egymáshoz nem illettünk, Te nem tudtál alkalmazkodni hozzám, én meg nem akartam a te sajátságaiddal megbarátkozni (kiemelés tôlem: M.I.) mindenben, még az evést, rendet és a társadalmi formákban is ellentétek voltunk.'' Egyetlen dologban egyeztek meg, amirôl Slachta Margit 1948. IV. 7-i levelében ír társulati és vér szerinti testvérének: ,,Nem tudom, volt-e alkalmam veled arról beszélni, hogy azon sok értékes adottság mellett, melyet örökségben kaptunk szüleinktôl, van pl. a >>Rechthaberei<< (önfejűség), melyet le kell gyôznünk, azaz feldolgoznunk.''[23] Errôl, mint látjuk, az apa 192l-es ,,végrendelete'' is tanúskodik. Zadjeli Slachta Kálmán és sárosi Saárossy Borbála tehát 1882-ben kötött házasságot. Mindketten földbirtokos családból származtak, jó anyagi körülmények között kezdték közös életüket, ez azonban a férj könnyelműsége folytán elég hamar megváltozott. A házasságból hat leány származott: Mária Antónia 1883-1935, Margit 1884-1974, elsô Borbála 1886-87, Irén 1888-1970, a második Borbála 1891-1961, és Erzsébet 1896- 1988. Kedves gyermekkori epizódot említ Slachta Margit egyik tanításában: ,,Anyácskám úgy nevelt minket, hogy ne húzódozzunk a munkától. Négyéves voltam és már kaptam gyúródeszkát és Mamával és testvéreimmel együtt nyújtottam a tésztát. Nemcsak a háztartásban dolgoztunk, hanem a kertben és a baromfiudvarban is.''[24] A gyermekek otthoni vallásos nevelésérôl hitelt érdemlôen csak azt tudjuk, amit Slachta Irén naplójából olvasunk. Margit testvér elmondta egyszer, hogy -- nyilván még iskoláskora elôtt -- édesanyjával menve az utcán, az egyik kirakatban meglátott egy Szentháromság-képet. Megkérdezte, hogy kit ábrázol. A jó Istent, volt a válasz. Hát a jó Isten bácsi és nem néni? -kérdezte megdöbbenve a kislány.[25] A jóságot és szeretetet tehát csak édesanyjától tapasztalta…
|
| | |
