| Varsányi László: Re: simonyi családfa | Kedves Marie!
Hamarosan összeállítjuk a Szlovákiában élő rokonaimmal a teljes családfát/leszármazást napjainkig, amit szívesen átküldök majd a számodra.
Addig egy kis ízelítő a család történelméből:
Az alábbi családnevek egy és ugyanazon család családnevei:
Wosyan=Vosyam=Vassyan=Vassan=Wassan=Wassany=Wazan=Wazany=Vazan=
Vasan=Vosián=Vosyan =Vassan=Wharsan=Varsan=Varsány
Ugyancsak e nemzettségből ered a Simonyi de Varsány család, és a Varsányi család.
IDŐRENDI TÁBLA a családtörténetéhez
1160: Hube banus de Vossyan 1160-ban élt.
1196: Martinius de Wossján
1220: Márton fia Simon comes de Vossyán 1223 táján a Nyitra völgyében nagyobb kiterjedésű földet szerzett, melyet róla Simonynak neveztek.
1260: Simon de Wossián 1260-ban tűnik fel.
1283: Simon comes és fiai Mihály, Mortunus, Ják, Péter és Phile 1283-ban Magosmart birtokot nyerik.
1290: A XIII. század második felében a nemzetség számos birtokot szerzett Bars vármegyében. Varsányi Simon fia Adorján comes 1290-ben Gyerken Miklós esztergomi préposttól négy ekényi földet örökölt, melyet az esztergomi káptalan Kér birtokával elcserélt.
1294: Testvérével Simonnal együtt eladja Kér birtokukat, az ugyane törzsből származott Mortunus fia Simon comes fiainak. (1294. Michael Mortunus, Jakobus és Petrus filii Simonis de Wossyán Kér-Krakó és Csank nevű hontvármegyei birtokuk iránt a Szt. István király által alapított esztergomi keresztesek (cruciferorum) koventusa előtt egyeztek comes Adrian Monuculus filius Simonis rokonukkal.)
1296: Wassan Gugye bán fiai Péter és Márton 1296-ban nővérüket Osanát kielégítik.
1301: Fiai közűl Ják Kereskényinek nevezi magát (1301.), másik fia Phile (1301–1303 eladja Varsány, Niczk és Csánk részeit fenti testvéreinek Mihálynak és Mártonnak.
1304: Simon fiait Mortunust és Jákót, Smaragd comes panaszára, az ellene elkövetett hatalmaskodások miatt, Máté nádor a pozsonyi főispán 1304 táján személyes bajvívásra kötelezte.
1301: -1329 A fenti Mihálynak (1301–1329.), aki Varsányinak, Simonyinak vagy Dobrainak írja magát, két fia volt Pál mester (1324–1351.) és 1324: Lőkös, a kik 1324-ben Simonyt, Varsányt, Radobiczát. Kért, Kispeszeket, Karakópusztát és Kistörét több más nyitra- és trencsénmegyei birtokkal együtt fölosztják egymás között.
1324: A garamszentbenedeki konvent Károly király meghagyása folytán
1324. végrehajtja az osztályt SIMONYI Mihály fia Pál részére SIMONYI Lőkös ellen (filii Michaelis de Vassán et de Kereskény) a konvent embere, Jakab szerzetes közbenjárásával. (V. ö. Fejér György, Codex diplomaticus VIII. b. 78. old.)
1324 : Mihály fiai Pál és Lőkös már 1324-ben megosztoznak Dobra, Szuhapataka, Hrahó és Vaszka birtokokon, melyek a szkalkai egyház birtokai körül feküdtek.
1339 : A szomszédság azonban nem volt valami békés, mert 1339-ben a Szentkeresztinek nevezett Simonyiak perben állottak a szkalkai egyházzal a Szuha nevű földrészért, melyet az apát a per eldőltéig ekkor átengedett a Simonyi-családnak.
1345 . említtetik, midőn Bezerédj Sebe hadnagy fiának Egyednek György, Miklós és Mihály nevű fiai Varsányi Ogmándor és fiait meghagyják azon bezerédi birtokrész használatában, melyet ezek B. Danka fiaitól Demeter- Dénes- és Lukától és B. Sebestyén fiától Pétertől vásároltak.
1349 : A per befejezése azonban késett és a Dobrainak is nevezett Simonyiak 1349-ben még mindig pereskedtek a szkalkai apáttal.
1358 : -ban Pál fia Miklós a ma már eltűnt Arahna, Hrahna birtokért folytatott pert a szkalkai apátság ellen, melyet meg nem jelenés miatt el is marasztaltak és a birtokot a nádor a Simonyi családnak ítélte oda. Amikor azonban 1358-ban nádori parancsra Hrahna birtokot vissza akarták foglalni, a szkalkai apátság ellentmondott. A pereskedés folytatását nem ismerjük.
1375: Lőkös fiai közül István mester (1375.) Bars vármegye főispánja.
Leucus de Simony I. László király egy dekretumában «dapiferorum regalium magister»-nek neveztetik. Comes Leucus de Simonynak két fia volt, István és Imre;
1392: Istvánnak fia Jánostól származik a családnak u. n. felső ága, Csánk és Kér birtokába kér beiktattatást; tőle származik az idősebb, vagyis a Twerdomeczi ág, míg testvérétől
1395: Leucus fia Imrétől (1395–1418.) az ifjabb, vagyis a Varsányi ág származik le.
Leucus fia Imre fiától Miklóstól és fia Imrétől, de Simony alias de Kereskény származik a családnak u. n. alsó ága. SIMONYI Miklós és fivére Imre Zsigmond királytól - azon indokból, hogy a család okmányai a tatárok által elpusztított zobori zárdában elégtek - új adománylevelet (nova donatio) nyertek. Ugyanez Miklós és Imre Zsigmond király jóváhagyását nyerték, hogy Simonyban «voluntate et scitu nostra» «fortalitium seu castellum» erősséget építettek és ezen okmányban említés történik hadi érdemeikről. (V. ö. Fejér György, Codex diplomaticus.)
1395 :
1408 :
1409 : A ma már eltűnt Arahna, Hrahna birtokért Miklós fia Frank folytatott Kotessói Domokossal hosszabb pert, melyre az 1395. 1408. és 1409. évből vannak adataink.
1411 : István fiai Zsigmond, György és János, Miklós fia Frank és Imre fiai Miklós és Imre 1411-ben új adományt kaptak Dobra és Szuhapatak birtokokra, melyekbe he is vezették őket. Az ősi birtokok birtokjogának biztosítása után megkezdődött a birtokoknak a családtagok és idegenek kezén történő lassú szétaprózódása.
1411: Simonyi Imre fiai Miklós és Imre 1411-ben új adományt nyernek Simony, Radobicza, Kistöre, Kereskény, Návoj stb. birtokokra.
1415 : A Simonyiak Dobra birtoknak Tepla felőli részét 1415-ben elzálogosítják Miklós trencséni polgárnak.
1424 : Imre 1424-ben újból perbe keveredett a szkalkai apátsággal, mert annak szkalkai és apáti jobbágyai hatalmaskodtak Imre dobrai jobbágyain.
1425 : A család tagjai is viszályba keveredtek egymással és 1425-ben Imre és Lőkös fiai pert folytattak egymással Szuha és Dobra miatt.
1426: -ban Simonyban várépítési engedélyt nyernek Zsigmond királytól.
1426 : A viszályt és a birtoklás jogát István fiai úgy akarták elintézni, hogy felkérték a maguk részére Dobra és Szuhapatak birtokokat, Imre fiai azonban 1426-ban tiltakoztak a felkérés ellen. Közben a család egy része békés egyességet kötött és 1426-ban Zsigmond nyugtatja György fiait dotaliciuma felől, Az összes családtagok közül Imre törekedett legjobban arra, hogy a két birtok ismét a család kezén maradjon és
1429 : -ben felszólíttatta Miklós trencséni polgárt, hogy a neki testvére Miklós által elzálogosított dobrai birtokrészt bocsássa vissza. A családtagok közt dúló egyenetlenkedés továbbtartott és 1429-ben Imre hatalmaskodást követett el István fia György dobrai birtokrészén.
1435: Miklós 1435-ben áldozatul esett a Forgáchok haragjának, a kik őt meggyilkolták. Miklós és Imre (1414–1447.) főleg a husziták elleni harcokban tüntették ki magukat és
1435: Miklós fia Lászlót (1435–1467) Simony, Radobicza és Kistöre birtokába iktatják.
1436: I. A Twerdomeczi ágból egészen a XVI. század közepéig a következők tűntek fel a körpályán és a családi birtok szaporítása terén:
György (1436–1474.) és István
1439: -ben a család többi tagjaival együtt új adománylevelet kért Koczura és Veszka birtokokra.
1439 : Imre fia Imre közben új birtokokat is akart szerezni és rávette 1439-ben Sztrecsei Lászlót, hogy felső- és alsósztrecsei birtokrészét hagyja reá. Az oklevél kiállítása után Albert király el is rendelte Imrének a birtokokba való beiktatását.
1440 : Közben azonban Sztrecsei László meggondolta magát és a két Sztrecse nevű birtokát eladta nővérének Annának és férjének Gecsei Oszvaldnak, ami ellen Imre fiai Felicián és Benedek tiltakozást jelentettek be 1440-ben.
1441 : A huszita háborúk során súlyos csapás érte a családot. Imrét elfogták a csehek és a fia Felix, hogy atyját a fogságból kiválthassa, ősi barsmegyei birtokain kívül 1441-ben kénytelen volt Dobra és Szuhapatak birtokokat elzálogosítani Sárói Péter fia Lászlónak és társainak.
1441: Felicián 1441-ben a „jus gladii-t” nyeri. Benedek, felveszi a S. de Varsány nevet.
1441: István 1441-ben pallosjogot nyert Ulászló királytól.
1447 : A zavaros idők alatt a Simonyiak birtokait újabb veszély fenyegette, mert Simonyi Imre fiainak dobrai és szuhapataki részeit felkérte a Kazai Gyula-család, de az érdekeltek 1447-ben tiltakoztak ellene. –
1464 : A családnak János nevű tagja 1464-ben szomszédként jelent meg Ölved iktatásánál.
1477 : János és fiai Oszvald, Zsigmond és Mátyás 1477-ben kielégítik Kereskényi Zsófiát a neki Dobra és Szuhapatak birtokokból járó leánynegyede és anyja, Demjéndi Brigant Dorottya hitbére és jegyajándéka felől.
1486 : Dobra egy részét a család elzálogosította Rozvágyi Gergelynek, akitől Pál váltotta vissza, amit Trencsén megye hatósága előtt 1486-ban tanúk is igazoltak.
1494 : A leányági leszármazottak közül is mind többen tartottak igényt a birtokokra. Dimffy György leánya Ilona, Rédei Ádámné 1494-ben be is akarta magát vezettetni atyja jogán Dobra és Szuhapatak birtokrészeibe, de Simonyi János özvegye Hedvig, Oszvald és a Tordameczy-család ellenmondottak. A leányágak azonban nem nyugodtak és újabb követelésekkel léptek fel.
1495 : -ben György leánya Veronika, Törei Györgyné gyermekei Anglis, Törei Bereckné, Györgyffy György és ennek leánya Ilona nádori paranccsal felszólították a Simonyiakat és Varsányiakat, hogy a Dobra és Szuhapatak birtokokra vonatkozó okleveleket adják ki. Simonyi Mátyás, Oszvald és Zsigmond ki is egyeztek a Szentmihályúri Medenczés-családdal és Anglissal, Törei Berecknével, de azok az egyességet nem akarták végrehajtani, mire a Simonyiak perrel akarták őket az egyesség érvényesítésére rákényszeríteni.
1500 : A sok per és osztály meggyengítette a család anyagi erejét, azért Oszvald és Zsigmond Dobra és Szuhapatak birtokokon bírt részeiket 1500-ban elzálogosították Vencel trencséni aranyművesnek és fiainak,
1506 ,: majd pedig a Rozson Kelemen által Venceltől magához váltott két birtokrészt, újabb kölcsönt véve rá, 1506-ban Rozsonoknak adták zálogba.
1508: Ezen varsányi ágból Istvánt (1508.) és Ferenczet (1508–1511.) Nagy- és Kiskrstyene birtokába iktatják;
1514: ………… Dózsa szintén nem hagyta magát a főváros környékén történtek által zavartatni, hanem feltett szándékához képest tovább folytatta útját a Tisza felé. Június 8-án Gyulavárra érkezett seregével, miután útközben két környékbeli nemes, Varsányi Gergely és Nagy Demeter csatlakozott hozzá. Itt már 30.000-re rúgott a keresztesek száma. Gyuláról Dózsa még aznap este, vagy másnap hajnalban Balogh Istvánt 200 emberével előre küldötte, hogy Csanád tájékán gázlót keressen a Maroson. Csáky Miklós csanádi püspök és Báthory István kémek útján a keresztesek közeledéséről hírt vevén.
1519 : István fia Ferenc és Pál fia Zsigmond 1519-ben újabb birtokelidegenítésre készültek, mert felszólíttatták Zsigmondot, Mátyást és Gáspárt, mint legközelebbi rokonokat, hogy Dobra félbirtokot, élve az elővásárlási joggal, vegyék meg. A felszólításnak azonban azok nem tettek eleget s hogy a birtok mégse kerüljön idegen kezekre, Zsigmond és Mátyás eltiltották Benedek fia István fia Ferencet és Pál fiait Zsigmondot és Sandrint Dobra birtok és Szuhapatak prédium elidegenítésétől, a Rozson-családot pedig a vételtől.
1518: Twerdomeczi Miklós, László (1518.)
1518: György (1518–1544.) Nagykoczura és Kistöre birtokosai.
1516: János fiait Mátét és Osvátot 1516-ban Nagy- és Kiskrstyene, valamint Brestovich birtokába iktatták.
1522: Ez ágból György (1522-1566.) Bars vármegye másodalispánja.
1526: Ennek unokája Zsigmond 1526-ban Mohácsnál esett el. Imre utódai a Varsányi nevet veszik föl. Zsigmond a mohácsi ütközetben «cum quatuor congenerationalibus suis» dicsőségen elesett
1525: utóbbinak fia Ferencz 1525-ben egyes birtokrészeket elad a Maithényieknek Radobiczán.
1526: A mohácsi vész után e család nagyon szétágazott.
1561: Varsányi György, XVI. sz.-beli versszerző, ki 1561. Medgyes városában irta: Egy szép história a Persei királyról, Xerxes neve stb. címü verset, mely címével ellentétben nem annyira elbeszélő költemény, mint elmélkedő vers a szerencse mulandóságáról.
1566: Osvát fia Menyhért 1566-ban Bars vármegye alispánja volt s 1590-ben a velkapoljeiek megölték.
1604: Simonyi Mózes (1604–1615) Simony, Varsány, Nagy-Kereskény és Kis-Töre birtokosa volt.
1615:- ben elzálogosítja Nagy-Kereskényben fekvő birtokrészeit Kisfaludi Lipthay Imrének.
1622: Simonyi János fiai András, Imre és Mihály 1622-ben Simony, Návoj, Radobicza, Koczura, Kis-Töre, Varsány, Kernye, Paty és Család helységekben fekvő birtokrészeiken osztoztak.
1638: Varsányi Ferencz, János és Imre 1638-ban Simonyban fekvő részeiket idegenítik el.
1669. A családnak egy ága a Varsányi nevet vette fel.István 1669-ben török fogságban halt meg, ezért vagyona Simonyi Imre és Varsányi Erzsébet (Hunyady Ferencné!) között kötött egyesség szerint Imre fiára, Miklósra szállott.
1711: Simonyi, (Varsányi és Simonyi.) György 1711-ben verbói inspector volt. Koczur és Zsámbokrét községekben bírt földesuri joggal, ez utóbbi helyen 1860 körül is birtokos.
|
| | |
