| idrisi: Szivos Waldvogel | Bármilyen információt szivesen fogadok!
Szivos-Waldvogel József, vitéz, ny. áll. tábornok. Született Esztergomban, 1872-ben, régi esztergomi patrícius családból. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a cs. és kir. 26. gyalogezredben leszolgálta önkéntesi évét. A tiszti vizsga letétele után ténylegesítette magát. A háború kitörésekkor a 44. gyalogezreddel hadba vonult és részt vett a sabáci harcokban, majd az orosz harcszíntérre került. 1914-ben a második lembergi csatában megsebesült. Felgyógyulása után újból a frontra vezényelték. Stari Sambornál másodszor is megsebesült. 1916-ban mint őrnagyot a cs. és kir. 25. gyalogezredhez osztották be. 1916-ban az 5. határvadász-zászlóalj parancsnokává nevezték ki és ezzel vonult az albán frontra. 1917-ben a III/85. gyalogzászlóalj parancsnoka lett és részt vett a 11. és 12. isonzói csatában, valamint a tolmeini áttörésnél. 1918 június 15-én a piavei csatában rohamoszlopának élén tüdőlövést kapott. A forradalmak idején nem teljesített szolgálatot. Visszatért Esztergomba és itt megalapította a keresztényszocialista pártot. A kommunisták üldözése elől kénytelen volt Bécsbe menekülni, ahol gróf Bethlen Istvánhoz csatlakozott és az ottani magyar katonai különítmény tagjainak sorába lépett. Innen Szegedre ment és a vezetése alatt álló tiszti zászlóalj parancsnokságát vette át. A Nemzeti Hadsereg bevonulása után Esztergom vármegye katonai parancsnokává nevezték ki. Tábornoki rangban vonult nyugalomba. Esztergom város és a vármegye közéletében előkelő helyet foglal el; tagja a megyei törvényhatósági bizottságnak és a városi képviselőtestületnek. 1920-ban megalapította a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) esztergomi csoportját. A Lipót-rend III. osztályának, a Vaskorona-rend III. osztályának, a tiszti ezüst vitézségi éremnek, a katonai érdemkereszt III. osztályának és a Signum Laudisnak tulajdonosa. A Kormányzó 1921-ben avatta vitézzé.
Forrrás: A legújabb kor lexikona (szerk.: Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár, Budapest 1932) |
| | |