| sipos béla: tomcsányiak | Feleségem családjában voltak Tomcsányiak Északmagyarországrol, mellékelem az irodalomfeldolgozást is
Üdvözlettel
Sipos Béla
Generációk:
XI.
Ritter Sámuel Szemerádi József Murár János Benkó János
*1834 k. †1879 k.
(Zwaller Mária) (Piekl Katalin) (Kusnjar (vagy Twotr) Mária) (Macsicska Apollonia)
Tomcsányi József Németh Ferenc Simkó Mihály Tomka Károly
(Fulkusházy (Hamza Judit) (Szlookó vagy SzlankóMária) (Novák Anna)
Erzsébet)
XII.
Ritter János Szemerády Miksa Murár Pál Benkó Károly
(1896-tól Rédei)
*1846 V 16 *1845 IV 9 *1847 I 22 † fiatalon *1858 VIII 27
†1914 k. †1908 elött †1936 k
(Tomcsányi Ida) (Németh Zsuzsanna) (Simkó Amália) (Tomka Teréz)
*1851 III. 8. *1844 IX 22 *1854 VII 3 *1861 X 8 †1930 k.
Ө 1870 IX 27 Ө1866 IV10 Ө1874 XI 1
XIII.
Ritter (1896-tól Rédei) I. Sándor Murár Lajos
*1878 XI 4 *1883 X 24 †1945 XII 30
†1915 VII 19 (Benkö Kornélia)
(Szemerády Vilma) *1887 †1976 III 3
*1887. I. 18.
Ө1908 VIII 8
Tomcsánnyi család.
Tomcsánny v. Tomcsiny.
Wappen: In B. über gr. Boden auf w. Rosse sprengend ein in d. oberen rechten Schildesecke v. einer linksgekehrten s. Mondessichel in d. linken Oberecke v. einem sechsstraligen g. Sterne begleieter, r. bekl. Mann mit g. Gürtel und einer daran befestigten Säbelscheide, # Pelzkalpag mit r. Sacke u. hoben g. Sporenstiefeln, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange , mit d. Linken die Zügel haltend. – Kleinod: Der Mann wachsend, der Säbel hier besteckt mit einem schnurrbärtigen, vom Rumpfe getrennten Türkenschädel. - Decken: bg. - rs.
NB. Als Kleinod, kömmt auch eine mit d. Hörnern nach aufwärts strebende, mit einem sechsstraligen g Sterne besteckte s. Mondessichel vor. Aus Tomcsin im Turóczer Ctte stammendes, altas Geschlecht, dann später (wie auch bezw. noch gegenwärtig) verbreitet in d. Ctten von: Trentschin, Pesth, Békes, Bács. Neutra u. Ungvár. Martin Tomcsányi v. Tomcsin, erhält i. J. 1467 eine neue k. Donation Als seine Söhne, erscheinen sub d. 1574 aufgeführt: Ladislaus, Nicolaus u. Georg. Adelskundmachung im Békeser Ctt, sub d. 1736. Adelscertificat. d. d. 1740 von Seite des Turóczer Ctts (kundg.: Pesther Ctt 1742). Adelsverification im Ungvárer Ctte, im XVIII. Jh. Johann Tomcsányi v. Tomcsio, tritt 1732 als Assessor im Ungvárer Ctte auf.
(Gemalte Wappan u. Siegel. - Archiv der Fam. Tomcsányi in Ungvár. - N. J. XI. 238-240. - Geneal. Taschenbuch d. adel. Häuser. Brünn, 1882. VII. 528-532).
Tomcsányi. Honos Sáros Megjegyzés Heves jk.1759.139 Sorszám 1t566.
Tomcsányi de Tomcsány. Kiadó nemességigazolás. Levéltári jelzet O 67 - Bírósági Levéltárak - Megyei levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói - Turóc - Elenchus miscellaneorum - 111. oldal Y 1 - A Magyar Országos Levéltár Levéltára - Általános iratok - 1307/1898. OL szám
Sorszám 1t565
Tomcsányi János. Levéltári jelzet C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Békés me-gye - Documenta - F. 1. C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Ung megye - Investigatio nobilium - B - 42. C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Trencsén megye - Investigatio nobilium - B - 37. C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Pozsony megye - Protocollum investigationis nobilium - 222. C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Nyitra megye - Investigatio nobilium - E - 145. Sorszám T222
Tomcsányi (tomcsányi).
Turóc vármegye törzsökös régi családja, amely az ujabb levéltári kutatások adatai szerint közös eredetü a Thomka családdal.
Mindenekelőtt előre kell bocsátanunk, hogy a levéltári adatok igazolása szerint az a terület, melyen jelenleg Tomcsány, Draskócz, Dolina, Deákfalu, Ivánkaföld, Bohunya, Jahodnik, Alsókálnok és Felsőkálnok feküsznek, a XIII. század elején Jordán földnek – villa Jordan, terra Jordannak – ne-veztetett és hogy a Turóczi Registrum tanúsága szerint ebből a kerületből IV. Béla király több, részben ma is viruló családok adományozott birtoktesteket, melyek azután az idők folyamán köz-ségekké alakultak és az adományos családok nevét vették fel. Ilyen birtoktestek, illetve községek: Draskócz, Ivánkaföld, Bohunya s ezek közé tartozik Tomcsány is. A családra nézve már most leg-régibb adatnak a Turóczi Registrumban levő s az 1391. évből származó az az eredeti bejegyzés te-kinthető, mely szerint Tenk fia György, az 1249. évben kelt királyi adománylevél bemutatásával igazolta, hogy Thoma, Matia és Bena királyi jobbágyfiuk a Jordánföldből birtokadományban ré-szesültek; a bemutató György bizonyára egyenes leszármazottja volt a három adományos valame-lyikének. Nagy fontosságu adat továbbá Mátyás királynak 1467. évben kelt és Turócz vármegye levéltárában őrzött decretuma, mely szerint Thomkaházi Thomka János és Márton testvérek Thomkaházán birt ősi birtokukban megerősíttetnek. Jogos ugyanis az a feltevés, hogy az 1249. adományt nyert Thoma, Matia és Bena az 1467. nemesi megerősítésben részesült két Thomkának az ősei és hogy a Jordánföldnek az a része, melyet 1249. a nevezett három ős adományul kapott, az adományosok legidősebbikének, Thomának neve után neveztetett el. homka-házának; továbbá be-igazolható az is, hogy Thomkaháza község azonos Tomcsány községgel, amennyiben hiteles adatok tanusítják, hogy ezt a községet a régmult századokban az imént említett Thoma nevéből kiinduló és a különböző nyelvi hatások alatt képződött variációkkal vegyesen Thomkaházának, Thomkafalvának, Thomchynak, Thomcsinnak, Tomcsánynak is nevezték, aminthogy a család neve is a Thomka, Thomkaházi, Thomcsánszky, Tomchányi, Thomtsányi, Tomcsány és legvégül Tomcsányi alakza-tokban fordul elő. De nemcsak a család – illetőleg a község – nevének szóban lévő két-két főalakja között volt meg a vegyes használat (pl. Thomka aliter Tomcsánszky, Thomkaháza aliter Tomcsin), hanem a család és a község nevét egymással is vegyesen kombinálták, pl. ilyenformán: Thomka de Thomchyn (1521.), Thomka de Thomtsány (1574.), Thomcsánszky aliter Thomka de Thomkafalva (1592.) Hogy régente egyazon községet, igy Tomcsányt is, többféle névvel jelölték, ezt még abból is láthatjuk, hogy Tomcsányt ezen a néven kívül nemcsak Tomkaházának és Tomkafalvának hívták, hanem – az eredete nyomán – Jordánnak, Jordánföldnek is, miről több okirat tanuskodik. Ami végül a Tomcsányi és a Thomka családoknak egymáshoz való későbbi viszonyát vagyis a közös eredetü családnak erre a két főágra és immáron hosszú idők óta két külön családra szakadását illeti, erre nézve itt elég annyit megjegyezni, hogy az 1528. évben Thomka László Folkusfalván és Bisztricskán uj birtokadományt kapván, a nevezett Tomkaházából vagyis Tomcsányból elköltözött és megalapítója lett a mai Thomka családnak. Az ehhez az elszakadt ághoz tartozó leszármazók ugyanis később ki-zárólag a Thomka névvel éltek, thomkaházi és folkusfalvi praedicatummal, míg a család ősi fész-kében maradottak és az innen származó ágakhoz tartozók viszont kizárólag a Tomcsányi nevet használták, de a község is a Tomcsány nevet tartotta meg és ez a Tomcsányiak praedicatuma is. Ezek szerint tehát a Tomcsányi család multja visszavezethető az 1249. évig, de minden kétséget ki-zárólag egy 1410. évben élt Jordánföldi Thomka fiáig, Péterig, aki 1410. mint »homo regius« sze-repel s aki az 1467. kelt donációban királyi megerősítést nyert János és Márton testvéreknek közeli rokona lehetett, talán épen atyjuk vagy nagyatyjuk amazoknak. A most említett két testvéren kezdve azután a leszármazás szakadatlanul és hitelesen levezethető a mai napig. Az 1754–55. évi orsz. ne-mesi összeiráskor Gömörm.-ben János, János özv. és fia János; Nógrádm.-ben János; Pestm.-ben János; Sárosm.ben János, Pál, Trencsénm.-ben György, 2 János; Ungm.-ben István; Zalam.-ben 375György szerepelnek a kétségtelen nemesek között. Jánosnak Sámuel fiának, 1740. Turócmegye állít ki nemesi bizonyítványt, 1742. megválasztatván Pestmegyében adószedőnek; András bácsmegyei esküdt és Kristóf (János fia) pedig 1792. Pestmegyétől nyertek nemességükről tanusítványt. Címer: kék mezőben zöld földön ágaskodó fehér lovon, aranyos szegélyü zöld takarón, aranysujtásos vörös ruhás magyar vitéz ül, oldaláról lelógó kardhüvellyel, fején barnaprémes vörös kucsmával, baljában a kantárszárat, felemelt jobbjában pedig aranymarkolatu görbe kivont kardot tartva, melyre levágott vérző török fej van tűzve; a pajzsfőben jobbról ezüst félhold, balról arany csillag lebeg; sisakdisz: növekvőleg a pajzsbeli vitéz; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Címerpecsét Heves-, Pest-, Szatmár- stb. megyék levéltárában.
A család leszármazása izről-ízre a XV. század első felében élt Pétertől hozható le napjainkig. Fiai, János és Márton két ágon vezetik tovább a leszármazást. János ágazata fiaiban ismét 3 ágra szakadt. Az egyik ágnak őse Gáspár, a másiké Jeromos, a harmadiké pedig András. Gáspárnak fiai János és György (1600. Sissón) további 2 ágat alapítanak. János fia András, ezé László, akitől az egyik ág így sarjadzott le:
László; György 1783. Petri Éva; Mihály Petri Zsófi; Mátyás Kecskeméthy Ilona; János; Pál Lucsánszky Anna; János 1750.; János 1737.; Imre 1733.; József; Pál folkusfalvi Lacsny Erzsébet; István sz. 1796., † 1861. Zathureczky Zsuzsánna; János sz. 1826.; Imre 1815. Radványban Zólyom m.; Dániel 1792.; János 1836. Rimaszombat; Ignác sz. 1819.; Dániel sz. 1825.; György sz. 1844.; Dénes sz. 1846.; Károly (sz. 1796.) Bankó Lidia; Mária (sz. 1807.) Jeszenszky László; Teofil sz. 1821. draskóczi Czeper Zsuzsánna; Károly sz. 1845.; Ferenc sz. 1847.; Dénes sz. 1849.; János sz. 1857., † 1912.; Bertalan sz. 1874. földbirt. Tomcsányban; Béla; Kálmán sz. 1876.; Miklós;
Tesvérének, Györgynek fia András, akinek fia Sámuel (1736.). Ennek az ágnak leszármazása azon-ban csak a XIX. század első feléig követhető nyomon. Andrásnak volt még egy fivére, János, kinek fia János, ezé István, ezé szintén János, ezé pedig Tamás (1784.), aki a következő ágazatnak válik ősapjává: Tamás 1784. Kovács Éva (Kéthely, Somogy m.); György sz. 1773.; Tamás sz. 1775.; Anna sz. 1777.; Teréz sz. 1780.; Boldizsár sz. 1783.; Antal sz. 1787., † 1847. Czipróczy Erzsébet; István sz. 1813., † 1874. plébános Somogy-Szob; József sz. 1817., † 1868. vajkai Molnár Borbála földbirt. (Puszta-Kovácsi, Somogy m.); János sz. 1841., † 1897. plébános Tataháza; Julia sz. 1843.,† 1875. sabjáky Posgay Mór; Sándor sz. 1845., † 1925. ügyvéd (Baja) béri Balogh Mária; Lajos sz. 1846., † 1926. jezsuita (Budapest); Béla sz. 1879. Fellner Jolán; Ilona sz. 1880. lechi Zaccaria Ádám; Lajos sz. 1882. Orbán Margit; Erzsébet sz. 1884., † 1884.; Mária sz. 1886. szentlászlói és balatonfüredi Varga Sándor; Jenő sz. 1888., h. h. h. 1915. Zlota Lipa partján; Mária; Kálmán sz . 1918.;
A fennebb említtet Jeromos (1498., 1547.) fia Dániel, ezé Miklós, akinek 3 fia Sámuel (U1730.), András és Márton további 3 ágazatot alapitanak. Ezek közül Sámuelnek fia az alábbi Zsigmond:
Zsigmond sz. 1730., † 1829. folkusfalvi Lacsny Éva; Zsuzsanna sz. 1764.; László sz. 1769., † 1852. sonnenfeldi Führer Erzsébet; Zsigmond sz. 1772.; Ferenc sz. 1776.; Sámuel sz. 1780.; Vilmos sz. 1802., † 1894. kisszoczóczi és folkusfalvi Szenessy Karola; Móric sz. 1830., † 1913. 1 : alsópetőfalvi Pettkó Adél 2 : nagycsepcsányi és muthnai Vladár Mária; Vilma; Paula; Franciska; Máton sz. 1844. Melicskó Antónia; Gyula Heller Ilona; Gizella Garda Dezső; Vilmos Holly Ludovika; Zoltán Tomcsányi Paula; 1 : László † 1909. Babó Ida; Mrgit Róth Emil; Ilona Boross Béla; 2 : Árpád cs. és kir. kamarás, m. kir. honvédőrnagy h. h. h. 1914. Chirovnál; Móric egyetemi tanár királyfalvi Gerhardt Margit; Vilmos Pál ny. ig. min. nagycsepcsányi és muthnai Vladár Erzsébet; Kálmán min. tan. hisnyovizi Hisnyay-Heinczelmann Margit; Tamás; Nóra; Katalin; Klára; Zsuzsánna; Erzsébet; András; Pál;
András († 1728.); fia András (1750. Bazin); akié János (sz. 1763., † 1812.), felesége de la Rosa Er-zsébet (Mágócs, Baranyam.); akitől 8 gyermeke származott, de utódokat csak Péter; és Gusztáv (1811–1893.) hagyott maga után. Gusztáv felesége Werthmüller Karolina; akitől gyermekei:
1. Gyula (szül. 1844., † 1923.), felesége, 1: Garcsár Kata; 2: Speng Gizella. Gyermekei:
A) Mária (szül. 1873.), férje nagyajtai Kovács Gábor;
B) 2-től Ferenc (1878–1922.), felesége Tápay Ilona; Leánya: Gizella;
C) Gyula (szül. 1886.) felesége Fráter Gizella; Leánya: Ágnes;
2. Berta (1846–1891.), férje Zsarnay Pál;
3. Ilona (1847–1918.), férje 1: Palásthy Sándor, 2: kövesligeti Risskó Béla;
4. Lajos (1849–1911.), felesége komjáti Tarnay Amália;
5. Gusztáv (1852–1911.), felesége mikófalvi Bekény Mária. Gyermekei:
A) Belizár (szül. 1883.), felesége cseleji és nagybesnyői Ferenczy Edit. Gyermekei: a) Mária-Adnrea; – b) Gusztáv-József;
B) Margit (1885–1920.), férje Szaplonczay Zsigmond;
C) Anna, férje Kricsfalussy Zsolt;
D) Mária;
Sámuel († 1730.); és András († 1728.); harmadik testvérük Márton (1714.); utolsó ismert család-tagok: Lőrinc; és Thomka Anna fiai: István (szül. 1838.); Ferdinánd (szül. 1841.); Sámuel (szül. 1843.); és Péter Pál; illetőleg az 1821. született Ernő-nek; draskóci Igló Zsuzsannától született fiai: István (szül. 1848.), draskóci földbirtokos; és Dénes (szül. 1851.);
Péter (1410); fia Márton (1647.) vezeti le a családnak egy tekintélyes törzsét. László és György fia-iban mindjárt két ágra szakad ágazata. László leszármazottjait azonban csak a XVIII. század végéig tudjuk levezetni s tagjai főleg Gömör- és Nyitram.-ben éltek. Ellenben a másik ág napjainkig élő hatalmas törzset eresztett. Fiai: János (1574); Gáspár (1566); és György (1554); vezetik tovább a családot. János ágazata – úgy látszik – a XVII. század derekán kihalt. Gáspár ágazata a XIX. század elejéig követhető nyomon. György ága él. Fia János, ezé Mátyás (1655), ezé Mihály (1698.), ezé László kuruchadnagy és Mihály, kikben megint két ágra szakad a család. Lászlónak Pál nevü fia Szedlicsón lakott; fia Gábor (1786.) Ungvárott élt; fia István (1798–1869.) akinek felesége leveleki Molnár Zsuzsánna, akinek gyermekei:
1. Gyula (1835–1914.), felesége ördögfalvi Csuha Anna. Gyermekei:
A) István (szül. 1867.), felesége kölcsei Kende Dzelma (elv., utóbb Pellegrini Albertné).. Gyermekei: a) Gyula (szül. 1905.); – b) Ferenc (1906–1923.);
B) Anna (szül. 1871.), férje Gozani Arthur marquis.;
2. Emilia, férje, 1. Böszörményi József, 2. lovag Oelberg Károly;
3. Zsuzsánna, férje kézdipolyáni Polányi István;
4. Ödön, felesége szoklyói Szabó Róza (1841.). Gyermekei:
A) Róza (szül. 1872.), férje bánóci Bánóczy Béla;
B) Géza (szül. 1875.), kamarás. Felesége szamosujvári Németh Magda;
C) Ödön (szül. 1878.), felesége Haidinger Ella;
D) Gyula (szül. 1878.), felesége Adler Irén;
E) Márta (szül. 1881.), férje cseleji Ferenczy Lajos;
F) Gábor (szül. 1881.), felesége Buzáth Kamilla;
G) Béla (szül. 1888.);
H) Emilia (szül. 1889.), férje Szalánczy Bertalan;
László kuruchadnagy testvére – mint fennebb már említve volt – Mihály, fia György, ezé János (1754. Gömörm.), ezé Pál, ezé ugyancsak Pál, ezé József (1817–1894.), akinek Máriássy Esztertől született gyermekei:
1. Ida (szül. 1844.); – 2. Amália (szül. 1846.) – 3. József (szül. 1848.); – 4. László (szül. 1856.), fe-lesége Prékopa Hermina. Gyermekei pedig: a) László (szül. 1879.); – b) Mariska (szül. 1887.); – c) Béla (szül. 1907.); – 5. István (szül. 1858.), felesége Palóczy Ilina; fia István; – 6. Pál, felesége Kö-römi Júlia. Gyermekei: a) József (szül. 1896.); – b) Lajos (szül. 1897.); – c) Sándor (szül. 1899.); – d) Ernő (szül. 1901.); – e) Piroska (szül. 1902.); – f) Gyula (szül. 1912.);
A családnak még két ágazatáról kell megemlékeznünk. Az egyik Pál, a másik János ágazata.
1. Pál ágazata: őse a XVII. század közepén Turócm.-ben él s felesége volt Zathureczky Eufruzina. Fiát, Jánost a XVII. század elején Thobón találjuk, míg az ő fia, István Zalacskára (Ungm.) költözik. Fia István, ezé Menyhért és Boldizsár, kik a csalá ezen ágán is két ágazatot alapítanak.
Menyhért (szül. 1817), felesége farkasfalvi Mauks Paula. Gyermekei:
1. László (1844–1903.), felesége özv. báró Gerambné szül. Török Erzsébet. Gyermekei: A) Albert (szül. 1881.); – B) Paula (szül. 1883.), férje Tomcsányi Zoltán; – C) Edit (szül. 1885.), férje Porzsolt Ernő;
Boldizsár (1828–1869), felesége Szeghy Erzsébet. Gyermekei:
1. Ilona;
2. Kálmán (szül. 1862.), felesége Baka Vera. Gyermekei: A) Erzsébet (szül. 1886.), férje Merényi Ignác; – B) Boldi (szül. 1888.), felesége Spitkovszky Gizella; – C) Aladár (szül. 1890.); – D) Elemér (szül. 1892.); – E) Kálmán (szül. 1894.); – F) János (szül. 1900.); – I) István (szül. 1902.); – J) László (szül. 1904.); – K) Mária (szül. 1908.); – L) Vera (szül. 1910.);
3. József (1864–1912.), közjegyző Homesteadban (Amerika). – Ugyancsak Amerikában éltek vagy még élnek Béni és Ferenc (József testvérei) s talán utódaik is.
2. János ágazata. Ez az ág János személyében 1712. szept. 26. Turócm.-től nyert nemesi bizonyít-ványt. Fia János, ezé András (1755–1831.), ezé János, felesége Painlik Julianna, akitől fia János, felesége Kállay Julianna; fia Imre, kitől az alábbi ág:
Imre sz. 1840. XII/6. Szatmár, † 1891. V/11. Trencsén m. kir. honvédezredorvos 1. Brückler Mária 2. Hesz Paulina († 1916. I. 9.); Irma 1860–1924. 1886. XI/15: Varju Sándor cs. és kir. ezredes (Szatmár); Anna sz. 1866. IV/24., † 1925. V/11. Kreyner Illés cs. kir. hadbiztos-ezredes (Budapest); András sz. 1867. XII., † 1920. VIII/15. m. kir. államvasgyári felügyelő, szertárfőnök 1889. V. 29.: Bendik Aranka (1867–1928.); Margit 1. Wallner János (elv.) 2. Pataky Károly; Ida sz. 1879. X/21. németprónai Wolff Károly udv. tanácsos; Ernő sz. 1877. VI/15. államrend. főtiszt. Brichtze Olga (Trencsén); Imre (Pereces); Aranka sz. 1890. III/21. 1920. IX/2: véggyulai Gyulay István (diósgyőri vasgyár); Sándor sz. 1894. V/26. v. tüzérfőhadnagy magánhivatalnok 1919. IV/19: mennersdorfi Menner Erzsébet (elv.); Ida sz. 1904. V/13.; Sándor sz. 1920. VII/3.; Katalin sz. 1922. III/5.; Róbert; Livia sz. 1908. XI/23.; Edit sz. 1910. VII/13.; Olga sz. 1912. V/12.; László sz. 1919. X/20.;
Vö. NI. XI/238–240.; Siebm. 673–4.; Kősz. 399.; Dudás 141.; MNCsk. I/150–162. (gen.); Andr. 78.; Gorzó 126.; pk. 30.; Orosz 293.; Daróczy: Nemesi Évk. 1925–6.; Bácsm. monogr. II/599.; Csanádm. 205.; Zemplénm. monogr. 543., Békésm.tört. III/202. (gen.); Gömörm. monogr. 658.; stb.
Tomcsányi, (alias Gyurgyovie). Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben Ferenc és János igazolták nemességüket.
Tomcsányi (másképen Medvegy). Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben András, Sámuel, Péter és Mátyás élnek.
Tomcsányi (másképen Mikulasovie). Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben 2 György, 2 Mihály, Ferenc, Mátyás vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tomcsányi család. (Tomcsínyi)
Turócz vármegye régi tősgyökeres családa, és Tomcsin helységnek, melyről nevét vette (Bel M. Notitia nova Hung. II. 335.), most is birtokában van: névszerint itt birtokol és székel a család egyik derék tagja Tomcsányi Vilmos az 1833–1848. év közti időkben Turócz megyének fokonkénti elő-léptetéssel hosszu ideig szolgabirája, kinek fia Móricz 1861-ben Turócz megyének törvényszéki ta-nácsosa és telekkönyvi főnöke volt az általános lemondásig.
A családnak egyes ágai más megyékbe is elszakadtak, így Trencsin megyében már 1666-ban Dubniczán, 1688-ban Turnán székelt a Tomcsányi család egy ága, ebből 1748-ban Zolnán találjuk Györgyöt, 1768-ban ugyan ott Jánost és fiát Jánost, Szedlicsnán pedig Pált és fiait Józsefet és Pált, 1803-ban Nemes-Kotessón laktak Ignácz és Ágoston, Szedlicsnán József és fia Károly és unokája Lajos. Végre 1837-ben Szedlicsnán Károly és fia Lajos. Turócz megyében a XVII. század második felében élt Tomcsányi György, ennek fia volt András, ennek fia volt Sámuel, ki Békes megyébe költözött, hol nemességét 1736-ban kihirdetteté. Fia János a Békes megyei ágnak lett terjesztője. Ezen János még atyja életében 1731-ben Békes megye esküdtje lett, a midőn e hivatalára felesküd-tetett. 1732-ben törvényszéki ülnök lett. 1735-ben a Péróféle 239lázadás elnyomatásában kitünő részt vévén, ezen érdemeiről 1736-ban Békes vármegye elismerő levelet adott. (Békes megye Jegyző-könyv 1735. évi 520. sz. alatt.) Ez időben a Gyulai urodalom törvényszéki jegyzője is volt, mint egy, az urodalmi oklevelek átadásáról szóló okmány tanusítja. Úgy látszik, ez idő után Pestre vagy Pest megyébe tette át lakását, mert 1740-ben Turócz megyétől nyert nemesi bizonyítványát 1742-ben Pest megyében hirdettetvén ki, ekkor már Pest megye főpénztárnoka s táblabirája volt. 1767-től 1772-ig a Gyulai urodalomnak igazgatója volt. (gyulai urod. levéltár szerint Mogyoróssy János közléséből, kinek az ezen egész ágról nyujtott adatokat köszönöm.) Meghalt 1777-ben, eltemettetett Gyulán a sz. háromságról nevezett kápolnában, hol vörös márvány emléke olvasható, melyen „castri gyulensis rector“-nak neveztetik. (L. Mogyoróssy János, „Gyula hajdán és most“, 214–215. lap.) Fia maradt:
Kristóf Békes megyénél hosszú ideig 40 éven felűl viselt késő aggkoráig különböző hívatalt, és főleg a békesi járásban főszolgabiróságot. Nemességét Pest megyétől 1792-ben kivett nemesi bizonyít-ványával Békes megyében 1793-ban hirdetteté ki, (Békes várm. jegyzőkönyv 1793. évi 500. sz. a.) majd ismét 1815-ben már fiai Mihály, József és Károly neveikre is. (Békes várm. jegyzőkönyv 1815. évi 398. sz.) Meghalt Békesen 1833. febr. 2-án kora 78. évében. Három neje volt, az elsőtől Ujváry Annától (1795.) lettek gyermekei:
1. Terézia Káló Antalné.
2. Alajos.
3. II. János, kinek fia II. Kristóf.
Második nejétől Káló Teréziától:
4. Klára szoboszlai Tóth Andorné.
5. Janka Wieland János ó kigyósi urod. pénztárnokné.
Harmadik nejétől Szathmáry Annától;
6. Fer. Mihály szül. Békesen 1805-ben, mint cs. kir. lovas százados, utód nélkül halt el.
7. József szül. 1807. mart. 26-án Békesen, hívatalos pályáját Békes megyénél mint aljegyző kezdé, majd főszolgabiróságot, és 1848-ban másod alispánságot viselt. Az 1847. évi országgyűlésen mint Békes megye követe tünteté ki magát, és 1848-ban Arad-, 1861-ben Csongrád megye főispánjává lett. Neje Novák Jozéfa.
2408. Károly szül. 1812. nov. 15-én, cs. kir. lovas kapitány, nőűl vette gr. Bolza Máriát.
I. Kristófnak – úgy látszik – testvére volt Miklós, 1801-ben Pest megye esküdtje.
Ezen ág családfája következő:
György Túróczban 1670. körűl.; András; Sámuel Békesben 1736.; I. János Békes-gyulai urad. igazg. sz. 1703. † 1772.; I. Kristóf sz. 1755. † 1833. Békesi fő sz. biró (1. Ujváry Anna 1795. 2. Káló Teréz. 3. Szathmáry Anna); Miklós Pest v. esküdt 1801.; 1-t. Teréz (Káló Antal); Alajos.; II. János 1815.; 2-t. Klára (szoboszlai Tóth Andor); Jozéfa (Wieland János); 3-t. F.-Mihály sz. 1805. kapitány †; József sz. 1807. főispán (Novák Jozéfa); Károly sz. 1812. cs. k. kap. (gr. Bolza Mária); II. Kristóf.
A család egyik ágából, mely Nyitra megyébe szakadt, Prassiczon szül. 1755. dec. 4-én Tomcsányi Ádám a pesti Egyetemnél volt tanár, ki 1731. jul. 24-én kora 76. évében halt meg.
Egy ág Bács megyébe szakadt, hol Tomcsányi idősb András Bács megye egyik táblabirája, és Zenta város birája, meghalt 1860. febr. 17-én.
Tomcsányi György 1787-ben a temesi kerületben főtartományi biztos volt.
A család czímere a vért kék udvarában zöld téren lovas magyar vitéz, jobb kezével kivont kardot, bal kezével a kantárt tartva; fölötte jobbról arany csillag, balról ezüst félhold ragyog. A paizs fölött szarvaival fölfelé félhold nyugszik és a fölött csillag ragyog. A vértet foszladék veszi körűl.
Rédey Katalin ősei. 1878. XI. 4. született és XI. 11. kereszteltett Ritter Sándor. Szülei: Ritter János tanító és Tomcsányi Ida evang. Tomcsányi Ida szülei: Tomcsányi János és Fulkusházi Erzsébet.
|
| | |
