| Erwin: Re: keresés-kapcsolat | ja, és ha még ismeretlen lenne ...
~~~~~~~~~~~~~
DIVÉK. (Dywek, Dyvek.)
(Karácsonyi János " A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig" címü igen érdekes, alapos könyvéböl)
Nyitravármegyének gyökeres nemzetsége. Működésköre, jószágai 1350-ig alig-alig terjednek túl e megye határain.
A Kis-Nyitra (Nyitricska) folyónak Divék-Ujfalutól fölfelé terjedő völgye volt azon terület, melyet e nemzetség őse, bizonyára még egész lakatlanul, kapott. Ez erdőkkel borított völgyet azért általában csak a »Divék nem jószágá«-nak nevezték.* Innen terjeszkedtek aztán idővel lefelé a nemzetség azon tagjai, kiknek szűk volt a Kis-Nyitra völgye. Műveltségtörténeti tekintetben azonban legtöbbet mégis a Nyitra felső völgyében tettek. 1275-iki és 1332-iki oklevelek szerint itt irtották az erdőket, egyházakat emeltek, új falvakat (Lehota) telepítettek,* sőt itt egyik ág várat is épített.*
A tatárjárás után írt oklevelek a Divék nemzetségnek 3 ágát emlegetik, de nem nyújtanak módot ahhoz, hogy e hármat egy törzsökre visszavezessük. Sem vagyonilag, sem politikailag nincs közöttük összeköttetés, inkább olykor-olykor atyafiságos veszekedés járja. Kénytelenek vagyunk tehát három ágat külön-külön ismertetni.
I. MIKÓ-ÁGA.
I. Mikó
idősb Balázs 1246., Rátót 1246–60., Bajom 1246–60., I. Miklós* 1246–60. (?)
Péter 1290., Tamás,* comes 1290–99., II. Miklós, Baksa* 1330.
Laczk,* 1322., Pető,* 1330.
István, 1330., II. Miklós, 1330., János,* 1330.
420Ez ág története osztozkodással kezdődik. Balázs, a kit előttünk ismeretlen okból »nagyobbik« vagy »idősbik« melléknévvel különböztettek meg, ki akarta venni maga részét az atyai vagyonból, s meg is kapta Kernecz és Bik falvak felét, mert ez volt az atyai örökség negyedrésze. A többi három fiú kezén maradt háromnegyedrész örökség Divék és Majtény (Maytech ma Alsó- és Felső-Mostesicz Trencsénm.) falvakból és Kernecz meg Bik feléből állott.* Az itt említett Kernecz falu Nyitramegyében Nagy-Tapolcsánytól keletre Tőkés-Ujfalu és Kolos közt, a Vicsama patak mellett esett, s így talán a mai Janófalvával egy.* Bik falu ellenben a Kis-Nyitra völgyében, a mai Banka közelében állott, mert határpontjai közt előfordul a Bajmóczra vivő út és a Sztebnicze patak; ez utóbbiról pedig bizonyos, hogy Banka közelében folydogált.*
Az osztozatlanul maradt három testvér: Rátót, Bajon és I. Miklós 1260-ban Csasztó nevű, Garam-Szentbenedek mellett fekvő s azelőtt Endrédi Istvántól vett földjüket eladják az esztergomi érseknek. Személyesen teszik meg a fölvallást május 1-én az esztergomi, május 22-én a nyitrai káptalan előtt.* Rátótból ez időtájt már a maga korában hírneves vagy jól ismert ember vált, úgy hogy 1290-ben egyik oklevél írója a Divék nemzetség helyett az ő nevével jelzi az atyafiságot »de genere Ratholth«-nak.* Szerencsére fiát, Tamást három más oklevél világosan Divéki-nek írja* és így megállapíthatjuk, hogy ez 1290-iki oklevélben emlegetett férfiak nem a nagy Rátót nemzetségnek, hanem a Divék-nem egyik ágának tagjai.
Rátót fiai, Péter és Tamás, 1290-ben egyik rokonuktól, Folkmárfia Páltól három szolgát vesznek*
Rátót fia Tamás comes pénzes ember lehetett, mert ez időtájt Barsmegyében erősen folytatta a birtokszerzést. 1289. nov. 29-én zálogba vette a Barstól délnyugatra eső Gyékényes helység egy részét s az, mivel a zálogba adó a kitűzött időben, 1290. febr. [x]0-án, ki nem váltotta, nem 421sokára tulajdona lett.* 1293-ban Győredy Péternek gyékényesi részét vette meg s ugyanakkor rábirta egyik szomszédját, hogy 1290-ben szerzett birtoka megvételének elsőbbségi jogáról lemondjon.* 1299-ben pedig a szintén barsmegyei Rendve helységben peregyezség útján szerzett birtokot.*
Fia, Laczk mester, 1322-ben még ifjú ember volt s átiratja Gyékényesre vonatkozó 1290. év 1293-iki leveleket.*
Rátót fia Tamásnak unokatestvérei voltak azon II. Miklós és Baska (Bacska?), kinek fiai 1330-ban egymásközt osztályt tesznek. E végből Miklós fia Pető és Baskának fia István jelentek meg a nyitrai káptalan előtt s kijelentették, hogy Pető kapja a Vicsama patak mellett eső Kerneczet, továbbá a divéki és majtényi örökölt és kisebb értékű birtokrészeket. Kikötik magszakadás esetére a kölcsönös örökösödést annál is inkább, mert Petőnek még 1330-ban sem voltak gyermekei, holott Baska fiai hárman valának.*
Tekintve, hogy Pető és Baska fiai 1330-ban éppen azon falvakon osztoznak, melyek 1246-ban Mikó fiaié valának, nem lehet kétség, hogy Mikó ágazatához tartoznak. Csakhogy éppen úgy lehetnek Bajom leszármazói, mint I. Miklóséi. Az, hogy Baskának testvérét és egyik fiát Miklósnak keresztelték, arra mutat, hogy I. Miklós ivadékai.
Petőtől származik állítólag a kerneczi és besznákfalusi Besznák család, Baska fiaitól pedig a bacskafalusi Bacskády és a kesselőkövi Majtényi család.* Azonban az izről-izre való leszármazás eddigi adatainkból meg nem állapítható.
II. BOSSÁNYI-ÁG.
A belőle kiágazó s ma is virágzó Bossányi családról nevezzük ekként.
422Nemzedékrenje ez:
N.
I. Bodmér † 1258 előtt, Folkmár*
Bán 1258–75., I. Kozma* 1258–75., Pál* 1290.
II. Kozma, 1277–96., Leusták, 1277–96., I. Iván* 1277–96.
II. Iván, 1332., Lukács,* 1332., Detre,* 1332–52. a Kis-prónai Bossányi család ősei
Barleus, 1277–1316. az alnádor, Jaroszló, 1277–1310. a pozsonyi várnagy, Gergely 1277., II. Bodmér* 1277–95.
János 1332–52., I. Miklós*, Domokos 1316–32., Péter 13106–32., Demeter* 1316.
László 1332–59., II. Miklós* 1332. a Bossányi Bossányi család ősei, Bagit,* 1339. ~ Tót Demeter, I. András* 1316–32.
Márton 1339., III. Miklós 1352., II. András* 1352. a Tőkés-Ujfalusy család ősei
Eddigi adataink szerint 1350-ig egyedül ez ág tagjai léptek a közélet terére. Eredeti birtoka a Kis-Nyitra völgyének balparti része vala, de korán szerzett magának földet Túróczmegyében és a Nagy-Nyitra mentén Bossányban is.
1248–58. közt történt, hogy I. Bodmér végrendeletileg a túróczmegyei visegrádi Szent-Mária-egyházat és a visagrádi uradalomban levő földjét a túróczi prépostságnak, bossányi birtokát pedig nejének hagyta. Neje később az így kezére jutott bossányi birtokrészt a visagrádi Szent-Mária-Egyháznak és így közvetve a túróczi prépostságnak adta. De már ez ellen fölszólaltak I. Bodmér unokaöcscsei, I. Folkmár fiai, Bán és I. Kozma és azt állították, hogy nekik joguk van azt a földet, mint nemzetségi vagyont becsáron megváltani. IV. Béla király, bármennyire szerette is a túróczi prépostságot, igazat adott nekik és így 1258-ban 9 márkáért magukhoz váltották nagybátyjuknak bossányi részét.*
Ha ez esetben a király segített rajtuk, más esetben meg ők hajoltak meg a király kívánsága előtt. IV. Bélának 423szüksége lévén az ő Laczkócz (most Lászlófalva) nevű, turóczmegyei birtokukra, azt elvette tőlük s a zólyomi várhoz csatolta, de megigérte Bánnak és I. Kozmának, hogy majd kárpótolni fogja őket.*
Az itt emlegetett turóczmegyei helyek közűl Szent-Mária Znió-Váraljától keletre esik s ma Kis-Szoczócz helységgel tesz egyet, Laczkócz vagy Lászlófalva pedig Znió-Váraljától délre van. E tájon kell tehát keresnünk az eltünt Visagrádot is.
Ezután Bán és Kozma nyitramegyei földjeiket igyekeztek szaporítani. 1267 január 5-én Bán zálogba vette rokonának, II. Ákornak prónai birtokát. Ezt II. Ákornak még ez év ápril 24-én kellett volna a zálogpénz megkettőzésének terhe alatt visszavennie, de nem tette,* hanem inkább ez év május 14-én még másfél márkát vett rá kölcsön. Ekkor meg azt igérte, hogy az összes 3 1/2 márkát aug. 15-43 fizeti meg, hanem ez igéretét sem váltotta be.*
1270-ben Bán és Kozma másik rokonuktól, Fiatlan Tamástól veszik zálogba 7 márkáért annak prónai részét.* 1271-ben említik I. Kozmát mint a mai Divék-Ujfalu, akkoriban Devecse, szomszédos földesurát.*
Jó későn, 1275-ben végre megosztozik az eddig együtt szerző két testvér, Bán és Kozma, de csak Divék és Próna körül eső javaikon. Bán kapta Ruda és Bucskfalva helységeket egészen, Delzsény (Dolsyn) nyugati felét, továbbá Próna, Gyucsek és Majtény (Maythech) falvak felét.
I. Kozma kapta Dencse és Koczúr (Kuchure) falvakat egészen, Delzsény, Próna, Gyucsek és Majtény másik felét.
Szécs falu közös jószág maradt. A divéki (Gyvek) erdőségből irthatott mindenik tulajdonos, a mennyi neki tetszett s az irtás az övé és utódaié lőn.*
A fölsorolt helyek közűl Próna (Kis-Próna), Koczúr, Delzsény és Szécs ma is megvan a divéki völgyen vagy ahhoz közel. Vajjon a Maythechnek írt falu alatt a trencsénmegyei Motesicz vagy más Majtény értendő-e? bizonytalan.
424Folkmárnak harmadik fia csak 1290-ben fordul elő. Ekkor három szolgáját eladja rokonainak, Mikó-ágbeli Rátót fiainak.*
Bán és I. Kozma 1275 után kimaradnak az oklevelekben az élők közt emlegetettek sorából, hanem annál többször fordulnak aztán elő fiaik, különösen Bánnak három fia: Barleus, Jaroszló és II. Bodmér. Ezek közűl Barleus heves, vitézkedő férfiúnak látszik, mert pl. 1294 előtt egy barsi várjobbágyot megölt, úgy hogy e miatt 12 márka vérdíjat kellett fizetnie.* Bodmér ellenben békeszerető, jogtisztelőnek tünik elő, úgy hogy 1291-ben az Elefántiak megosztozásukkor fogott birónak választják.*
Barleus mindjárt 1277-ben nagy javára vált nemzetségének, mert hű szolgálataira hivatkozva kivitte, hogy őket IV. László király udvara kárpótolta a IV. Béla királytól elvett Laczkócz (Lászlófalva) helységért és egyéb Visagrádhoz tartozó földekért. IV. Béla ugyanis csak igérte a kárpótlást, de nem teljesítette. IV. László e szerint a mulasztást pótolva Barleusnak és testvéreinek, továbbá I. Kozma fiainak adta a nyitrai vár bossányi, lakatlan földjét. Ez annál értékesebb volt Bán és I. Kozma fiaira, mert közvetlenül az ő ősi, bossányi birtokuk mellett feküdt.*
Barleus később is nagy jószágszerző volt. 1287-ben megkapta IV. Lászlótól a nyitrai vár Preznicze nevű földjét, vagyis a mai Praznóczot Bossány mellett.* 1294-ben testvéreivel és I. Kozma fiaival együtt bizonyítványt állíttat ki arról, hogy I. Ákor fiai vagy a zálogösszeg kettősét kötelesek kifizetni, ha Prónát vissza akarják venni, vagy pedig azt nekik átengedni.* 1295-ben Barleus és Jaroszló megveszik a Bossány szomszédságában eső Felső- (most Tőkés-)Ujfalu egy részét.* Ugyanez időtájt II. Bodmér az ő nevükben is megjelenik a nyitrai káptalan előtt és átiratja a Próna elzálogosításáról szóló 1267-iki levelet, a mi azt mutatja, hogy hozzávaló jogukat fentartották.* 1296-ban Barleus és testvérei, továbbá 425I. Kozma fiai: II. Kozma, Leusták és I. Iván a Bossánynyal szomszédos Koros falu határából megveszik a Nyitra és Bebre folyók között eső, másfélekényi terjedelmű részt, annál szívesebben, mert ősi birtokukkal egészen határos volt.* ezek közűl Barleus testvére Jaroszló 1291 táján zálogba vette Csornokfia István sutóczi (Bajmócztól északnyugatra eső) birtokát. Mivel az elzálogosító a kitüzött időben nem fizetett, a birtok Jaroszló tulajdonába ment át, azonban az új tulajdonos megigérte, hogy, ha a becsüsök a volt zálogot 3 márkánál többre becsülik, a többletet megfizeti.*
Az 1297–1301. években az eddig szerzett és örökölt vagyont Barleus és testvére, Jaroszló koczkára tették, sőt el is vesztették. 1294-ben mikor Barleus beleegyezett, hogy a divéki völgygyel szomszédos ugróczvári (ma Zay-Ugrócz) uradalom Trencséni Csák Máté kezére kerüljön,* alig gondolhatta, hogy a hatalmas főúr nemsokára őt is kiszorítja birtokaiból. Pedig úgy lőn. 1297 előtt még ő maga is szolgált a hatalmas főúrnak, de aztán 1297-ben vagy 1298-ban egyik rokona, Ákor-ágbeli II. István Csák III. Máté iránt való hűtlenségről vádolta őt éppen az erőszakos főúr jelenlétében. Barleus állítólag visszahárította a vádat a vádolóra s azt párbajra hívta, hűségének nagyobb bizonyságául pedig fölajánlotta Csák III. Máténak várát és összes birtokait.* De a jelek szerint Barleus, ha tette is ezt, legfeljebb életének megmentése végett tette s azután odahagyva ősi fészkét a királyhoz, III. Andráshoz menekült. Ez szívesen fogadta s Budán székelő alnádorrá tette.* Testvérét, Jaroszlót pedig Miklósfia Demeter, Csák III. Máté hatalmas ellenfele fogadta szolgálatába és a pozsonyi várnagyságot meg az ezzel összekötött pozsonyi alispánságot bizta reá.*
Már most a királyi hatalom árnyékában meghuzódva a két testvér megkisérlette vesztett vagyonának visszaszerzését. 1298–99-ben ötször-hatszor megidéztette Kálnay Mihályt, a ki Tőkés-Ujfalut tőlük visszavette. De ez nem jelent meg, 426s bár a nyitrai káptalan a két testvért újra beiktatta a kérdéses falu birtokába, az mégis csak Trencséni Csák Máté kezén maradt.* Aztán Csák Máté és Ákor-ágbeli rokonuk, II. István ellen fordultak és követelték, hogy várukat és jószágaikat adják vissza, továbbá, hogy a Barleus és II. István közt vívandó párbaj ügyét a király személyes jelenléte elé terjeszszék. Mivel a levélben való fölszólításnak semmi sikere sem volt, 1299 április 11–22 közt megjelent Csák Máténál Rátót királyi apród s előadta a »királyi szót«. Csák Máté az ilyen fölszólításnak sem engedelmeskedett és Barleus hiába várta fölfegyverzetten és párbajra készen ellenfelét április 26-án. Erre a király az országnagyok jelenlétében Ákor-ágbeli II. Istvánt halálra itélte és jószágait Barleusnak meg Jaroszlónak ajándékozta.*
Az itélet tehát megvolt, de nem volt annak foganatja. Háborút kellett előbb viselni, Csák Máté hatalmát kellett megtörni, hogy ez itéletet végre lehessen hajtani. Barleust és Jaroszlót, hogy több katonájuk legyen, 1300 jan. 29-én a hűtlenség miatt lefoglalt esztergomi érsekség esztergomi várának várnagyaivá és így az érseki uradalom igazgatóivá nevezték ki.* Barleus és Jaroszló azután 1300 nyarán valóban harczoltak is Csák Máté ellen,* és 1300. jun. 19-én megjutalmaztatták magukat Csák Máté szolgáinak elkobzott vezekényi (Barsm.) birtokával,* de Csák III. Máté hatalmát egészen megtörni nem birták. Annyit értek el csak, hogy 1300 október 7–21 közt Csák III. Máté a királynak új hadüzenetként hangzó parancsolatjára visszaadta nekik Bossányt és Ujfalut, de a báni völgyben eső Majtényt (Maythe = Motesicz) nem, sőt kijelentette, hogy semmi esetre sem fogja kezéből kiadni.*
1301 január 14-én meghalt III. Endre király. Barleus és Jaroszló reményei természetesen füstbe mentek. Jobb jövő reményében 1301. november 7-én átiratják az esztergomi káptalan által III. Endrének Ákor-ágbeli II. István ellen szóló 427itéletlevelét,* de aztán meghajoltak a kényszerűség előtt, meghódoltak Csák Máténak és visszamentek Bossányba gazdálkodni. Itt jó barátságot tartottak egyik öreg szomszédjukkal, Csizicsi (Chyzuch) Romhánynyal (Rohman), annyira, hogy ez őket 1310-ben fiaivá fogadta és örököseivé tette.* Jaroszló ezután nemsokára meghalt, de Barleus 1316-ban még élt s ez évben unokaöcscsének, II. Bodmér fiának, Andrásnak kiadja a közös vagyonból örökségét. Jaroszló fiai pedig ebbe beleegyeznek.*
Hol volt Barleusnak és Jaroszlónak azon váruk, melyet Csák III. Máté tőlük elvett, biztosan nem tudjuk. 1332-ben egyik birtokuknak, a divékvölgyi Bankának határában említenek egy »Váraljáról jövő ut«-at.* Ebből gyaníthatjuk, hogy Banka közelében állott.
I. Kozma fiairól a már említett birtokszerzéseken kívül keveset tudunk. II. Kozma és unokatestvére, II. Bodmér 1277 táján nagy veszekedést folytattak a trencsénmegyei garadnai és rajeczi várak tisztjeivel úgy, hogy a rajecziek 1278 juniusban II. Kozma és II. Bodmér prónai birtokát elpusztították, a garadnai (Hradna) tisztek pedig majtényi (Moythez) udvarházukat fölégették, 3 emberüket megsebesítették és 20 ökrüket elhajtották.* 1296-ban pedig I. Kozma fia, I. Iván, Barleusnak egyik bossányi jobbágyával perelt, mert ez állítólag 10 márkát érő gabonáját elvitte.*
A mint a fölsorolt adatokból látható, az 1275-iki osztály később fölbomlott és Bán meg I. Kozma fiai visszatértek a közös birtokláshoz, közös vagyonszerzéshez és annak együttes védelméhez.
Csák III. Máté halála után ez ág visszanyervén összes birtokait, 1332-ben végleg megosztozott. A vagyonból most már csak Bánnak Barleustól és Jaroszlótól származó unokái és I. Kozma ivadéki részesültek, mert a Tőkés-ujfalusi Ujfalussy család alapítója, András már előbb kikapta örökségét. A nyitrai káptalan előtt végbement osztály szerint Barleus és Jaroszló 428fiai kapták: Bossány déli részét, Próna déli részét, Lehotástúl együtt, a divéki völgyben Végház (ma Koszolna), Delzsény, Szécs és Martateleke falvakat és Temes nevű telepet.
Ellenben I. Kozma leszármazói kapták: Bossány északi részét (tehát a mai Kis-Bossányt), Próna északi részét, a divéki völgyben Bana (Banka), Dobroczna, Nevidzen és Bohó falvakat, meg a Kvassala nevű telepet. Az itt felsoroltak közül Temes telep ma már falu, ellenben bohó eltünt a létező falvak sorából.
A végházi (kosztolnai) és bossányi egyházak kegyurasága közös maradt.*
I. Kozma unokái később aranyat szerettek volna mosatni az ekként nekik jutott Dobroczna, Nevidzen és Bohó falvak patakjaiban s e végre Tapolcsányi Gergely közbenjárására a királytól engedélyt is szereztek.*
II. Bodmérnak leányát és unokáit Rajcsányinak Nagy Iván művében közölt adatai nyomán tettük föl a nemzedékrendre, mert meggyőződtünk, hogy Rajcsányi e helyütt eddig lappangó oklevelekből szedte össze adatait. II. Bodmér fiát, Andrást különben mint szomszédot az 1332-iki osztálylevél említi. Rokonai, János és Detre 1352-ben, László 1359-ben békés foglalkozású királyi emberek.*
III. ÁKOR-ÁG.
Az ág közös őséről, I. Ákorról nevezzük ekként, annál is inkább, mert e szerfölött ritkán használt személynév nagyon jó megkülönböztető jel.
E népes ág nemzedékrendjét lásd a következő oldalon.
Ez ág tagjai, tudtunkkal, 1350-ig a nyilvános élet terén nem szerepeltek. II. Istvánt egy ízben comesnek írják ugyan az oklevelek,* de ez alatt éppen úgy érthetünk lovagot, mint ispánt.
Lássuk tehát birtokviszonyait.
II. Ákor 1267-ben prónai birtokát, mint a Bossányi-ágnál említők, elzálogosította 2 márkáért, majd később még másfél márkát vett föl rá, de a kitűzött határidőben nem tudta kiváltani.
429I. Ákor
I. István 1267., Erdős, II. Ákor (Akcs) 1267., N., I. Teresztény, I. Fiatlan Tamás* 1270–71.
I. Ellős* 1299., Neszteus* 1299., Csorba II. Tamás*, II. Teresztény 1328., III. Tamás, I. Mihály*
Egyed, 1348., I. Péter,* 1348. az Egyházas-Divéky család ősei
II. Miklós 1348., II. Ellős* 1348. a Vásáros-Divéky és később Csemendy cs. ősei., Leusták 1348., III. János 1348., Szomor 1348., Mokó* 1348., László, 1348. a szomorfalusi Jókúthy család ősei., N. leány* ~ Turcsányi Csuka Miklós, III. Miklós, 1343–48., IV. István, 1348., V. János, 1348., II. Péter, 1348., II. Mihály,* 1348.
II. István 1294–1301. † 1334 előtt ~ Katalin, Jóka 1299–1334., I. János* 1299. † 1334 előtt
Ilona, 1366., II. János 1348–78. ~ Zalay N., I. Lőrincz 1348–1404. ~ Lelóczy Márta ~ Erzsébet, Bálint* 1348–96. ~ Sáry Makicza, I. Miklós* 1334–66. ~ Palugyay Erzsébet a Rudnay, Rudnyánszky, Divék-Ujfalusy és Zsámbokréthy családok ősei.
IV. János, 1348., III. István, 1348., II. Lőrincz,* 1348. a Mocsolnoky család ősei
430I. István ez ügyben rokonának, Bossányi Bánnak meghatalmazottja volt*
I. Tamás 1270-ben ugyancsak prónai birtokát zálogosította el 7 márkáért Bossányi Bánnak és I. Kozmának.* 1271-ben pedig úgy említik őt, mint a mai Divék-Ujfalu (akkor Devecse) határával északról szomszédos birtokost.*
E Tamásnak nem maradt fiú örököse s azért későbben fiatlan Tamásnak nevezték el kortársai. Jószágai testvéreinek gyermekeire maradtak.*
II. István comes nagybátyjaival ellentétben szerző ember volt. 1294-ben a zobori apátságtól megvette a mai Divék-Ujfalut.* Trencsényi Csák III. Máté föllázadása alkalmával birtokait féltvén, Csák Mátéval tartott s e közben Bossányi Barleussal, mint láttuk, annyira összeveszett, hogy ez őt párbajra hítta, majd halálra s jószágveszésre itéltette. Csakhogy Csák Máté II. Istvánt minden bajtól megmentette.* A nagy főbenjáró perben történt, hogy Bossányi Barleus 1299 április 24-én nemcsak II. Istvánt, hanem testvéreit, I. Jánost és Jókát is a király elé idéztette.*
II. István különben e közben is folytatta birtokszerzéseit. 1299-ben unokatestvérei, I. Ehellős vagy Ellős és Nezteus eladják neki nagybátyjuk, fiatlan Tamás után örökölt bossányi részüket 6 márkáért. Azonkívül I. Ehellős belsőprónai (intra Pronam) ősi részét is eladta neki három márkáért.*
A XIV. században először említik II. Teresztényt vagy Terestyént. Ez még 1328-ban is élt, de nem lévén fia, csak egy leánya, vejét, Csuka Miklóst ez évben fiául fogadta s neki összes birtokait 30 márkáért eladta, egy telket pedig Teresztény-Divéke (a mai Krstyánfalva?) nevű faluban leánynegyed fejében ád neki át.* Az oklevél szerint ebbe ugyan az atyafiak is beleegyeztek, de azért nem volt kikerülhető egy kis villongás az ősi tulajdonosok és az új jövevény között. Hosszú per után végre 1343-ban II. Teresztény 431unokaöcscse, Mihályfia Miklós és Csuka Miklós kiegyeztek és Csuka birtokát pontos jelekkel elkülönítették a Divék nemzetség földeitől.*
Ekként II. Teresztény vagyona kisiklott közelebbi atyafiainak kezei közűl. I. István Jóka nevű fia és I. Miklós nevű unokája szerencsésebben jártak. Ők a fiörökös nélkül elhunyt II. István terjedelmes jószágait megkapták s csak II. István özvegyének hitbére és hozománya fejében kellett fizetniök 1334-ben 16 márkát.*
1334 után Jóka is meghalt s így ideje volt, hogy a mindinkább széjjelhúzó másodunokatestvérek végbevigyék a végleges osztályt. Ez 1348-ban történt meg, s kezdődött annak beismerésével, hogy Divék-Ujfalu egyedül I. István leszármazói illeti. Ezenkívül I. István unokái kapták még: Rudnát és Lestyént a divéki völgyben, továbbá a bossányi birtokból egyrészt és Fiatlan Tamás bossányi földeiből másfél kötélnyit.
Erdős unokái a bossányi birtokból azt a részt kapták, mely a Nyitra folyó mindkét partján és a Bebre patak mellett feküdt. A divéki völgyben kapták Egyházas-Divéknek azon részét, hol a vásárt tartották, vagyis a későbbi Vásáros-divéket és e mellett Fiatlan Tamás földeiből egy kötélynyit.
II. Ákor ivadéki Bossányból kaptak egy részt szintén a Nyitra és Bebre mellett, s e mellett Fiatlan Tamás földéből másfél kötélnyit. A divéki völgyben kapták Jókutat, vagyis a mai Szomorfalut, végre Bajmócz felett a prónai birtok háromnegyed részét.
Csorba II. Tamás fiai Egyházas-Divék malmos részét, Fiatlan Tamás ott levő birtokát és Lomnicza egy részét nyerték osztályrészül, továbbá Bossányban Fiatlan Tamás azon földjének egy darabját, mely a Besztercze patak és a Nyitra közt esett.
Végre I. Teresztény ivadéki Bossányban Fiatlan Tamásnak a Nyitra és Besztercze közt eső földjéből a másik darabot, a prónai birtok egy negyedét s a divéki völgyben Terestyén-Tornya, 432Terestyénfalva (vagyis a mai Jeskófalva és Krstyánfalva terülte) és Lomnicza falvakat kapták.*
I. István unokái aztán tovább folytatták az ősi vagyon elkülönítését. Nem telt bele egy hónap s már kijelentették a nyitrai káptalan előtt, hogy szétosztották a vagyonukat. Rudna lett Jóka fiaié, Divék-Ujfalu és Lestyén pedig I. Miklósé. Kis-Bossányi birtokukat kötéllel mérve vágták két egyenlő részre. Az a rész, hol Jóka fiainak udvarháza állott, s a hol ők eddig laktak, továbbra is kezükön maradt, de I. Miklóst megfelelő telekkel kárpótolták.* I. Miklósnak 1348-ig Rudnán volt udvarháza.*
Két év mulva Jókafia Bálint el akart válni testvéreitől. II. János és I. Lőrincz tehát kiadták neki az őt illető részt Rudnán. Kapott 9 1/2 telket, egy malmot, meg azon udvarházat, mely azelőtt I. Miklósé volt, a gyümölcsöskerttel együtt. A kis-bossányi birtok meg Rudnán 11 1/2 telek II. Jánosé és I. Lőrinczé maradt.*
Ezen osztálytételek mutatják, hogy a Divék nemzetség bevégezte pályafutását s megkezdődött a belőle kiágazó egyes családok működésének és az állandó vezetéknév fölvételének ideje. |
| | |
