| Hollóházy: Wittich János | A Művészet című folyóirat II. évf. 1903-ban hozta ezt a kis cikket, Rexa Dezső (1872-1964) könyvtáros és kultúrtörténész felfedezését:
WITTICH JÁNOS.
Az alsókubini, páratlanul becses Csaplovics-könyvtárban az úgynevezett régi magyar könyvtárnak egy eddig ismeretlen darabját találtam meg, a mely nyomtatvány egy XVII-ik századbeli magyar festőnek emlékét őrzi.
A lelet negyedrétű füzet, a melynek hosszú és tiszteletteljes kifejezésekben ugyancsak gazdag címe alább olvasható.
A felvidéken szokás volt, hogy lakodalmak alkalmára az egybekelők barátjai vagy a család tisztelői üdvözlő verseket szerzettek. A versek többnyire latinok. A felvidék nagyműveltségű és nagytudású protestáns lelkészei legtöbbször latin verssel üdvözlők társaikat vagy társaik házasuló gyermekeit.
Ez a fentebb említett ünneplő-versezet azonban német nyelven Íródott és pedig írták : Fridhuber Eliás, poprádi Bel Ádám és Fallnhauser Mátyás. Nem csekély humorral és ötletességgel zengik meg az ifjúkorban való házasodás gyönyöreit.
Az érdekes füzetkében egyéb adatot nem találunk, csak azt, hogy Wittich János előkelő eperjesi festő l657 november 20-án tartotta lakodalmát Zabler Margittal, az elhunyt lőcsei lelkész: Zabler Péter leányával. Ez a címlap szövegéből tűnik ki. a mely a következőkép szól:
Ehren-Geticht bey ansenlichcr Hochzeit-Freuden Des Ehrenvesten Wohlbenahmten, und kunstreichen Herrn Johannis Wittichs Vornaehmen Malers in Eperies etc. Bräutigams : auch Der Edlen, Viel, Ehr und Tugendreichen Jungfrauen Margaretha Des weiland Hochwürdigen, Grossachtbarn Hoch-und Wolgelahrten Herrn M. Petri Zablero wolverdienten Pfarrherrn in Leutschau auch der 5 koenigl. Freyen-Staedte hier in Ober-Ungarn gewürdigten Superitendenten -hinterlassenen Jungfr: Tochter Braut: Anno 1657 den 20 Novembr aufgesetzt und ueberrcichet von.....Gedruckt zu Caschav. —53.
Tudósítás egy lőcsei esküvőről!
Sőt azt gyanítom, hogy 17. századi őseink esküvőjéről van szó!
Ugyanis nemcsak ezt az egy érdekességet találtam az interneten a „Wittich” szó beütése után, hanem rábukkantam még egy festőművészre, aki úgymond „a Károlyi család udvari festője” és úgy hívják, hogy Wittich-Eperjesi Károly. No – gondoltam – ő bizonyára az előbbi cikkben szereplő „előkelő eperjesi festő” leszármazottja, ha ezt a nevet vette fel. Megtaláltam születési adatait is: 1872, Filkeháza. Tehát ott született , ahol Wittich Lajos Teodor postamester volt, és ahol Wittich Anna is született. Akkor ő csakis Wittich Gusztáv testvérbátyja lehet, aki eddig nagy fehér foltot jelentett számomra.
Némi keresgélés után a következőket találtam róla: „Festő, akvarellfestő, miniatűr portréfestő, grafikus, illusztrátor. Budapesten és Münchenben tevékenykedett.” Miért az „Eperjesi” nevet vette fel? Talán tudott valamit az őseiről.
Megjegyzem még, hogy Wittich Lajos Teodor édesapja Wittich János. Látjuk, hogy ebben a családban hagyomány az elsőszülött fiúnak az apja nevét adni. Nos, mindezekre alapozva valószínűnek tartom, hogy Wittich János, a 17. századi „előkelő eperjesi festő” ősapánk, és a család gyökerei Eperjesre nyúlnak vissza. Zabler Margit pedig nagy valószínűséggel ősanyánk – ismét egy lőcsei ős!
|
| | |
