| Válasz írása |
| ||
| Nagyapám és családja a nagy bánáti betelepítések során került Nagyszentmiklós mellé, Marienfeldbe. Az apai ág felmenőiről semmit sem tudunk. Az anyai ága Karl Sőbernek (magyarosítva Síkhegyi Károlynak) onnan ismert, hogy a zsidótörvények idején mindenkinek igazolnia kellett a származását két generáción át (anyai nagyanyáig). Ebből sajnos az apai felmenőkre még csak következtetni sem lehet. Két éve ott voltam, de a katolikus (sváb) egyházközség a pap halálával megszünt és az anyakönyvek bekerültek Nagyszentmiklósra. Ott a húsvéti előkészületek miatt nem tudtak fogadni.
A máriaföldei temetőt végigkószáltam. Vegyesen találhatók ott az elhanyagolt és az ápolt sírkertek, nevet még hasonlót sem találtam az ott eltöltött bő egy óra során. A most világ végén lévő faluban az elszármazottak megbízásából végzett sírgondozás az egyik legfontosabb megélhetési forrás. Lehet, hogy a nagyszentmiklósi plébánián is lendületesebben fogadtak volna, ha valamilyen megtámogatott megbízást adtam volna az anyakönyvi kutakodásra. Időm sem volt, a tarifákat sem ismertem. Én ennek a hitleráj idejében nevet magyarosított családnak a legfiatalabbja vagyok, idén töltöm be a 60. életévemet. Nekem és két fiútestvéremnek összesen nyolc lánya van; fiú a nevet nem viszi tovább. Belesímulunk az idő tengerébe, mint egy kavics után a kifutó és lecsillapuló körkörös hullámok. Remélem, Önök sikerrel járnak. Üdvözlettel: Síkhegyi Ferenc | ||
| ||