| Válasz írása |
| ||
| Én is úgy gondolom, hogy a „Bolla” családnév elsősorban idegen, olasz eredetű.
Viszont Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája (Tinta Könyvkiadó, 2010) a Balla-Barnabásból származtatja. „A Balla családnév Típusa: Apanévi eredetű, magyar családnév. Változatai: Balla 10 526, Ballya, Bala 33, Balya 103, Bálya; Barla 93, Bara 659, Barra 73; Bolla 2547. Más változatokkal együtt összesen: 14 072. Eredete: Nagy valószínűség szerint bal („baloldal” jelentésű) közszavunk ősi, finnugor eredetű. Az Árpád‑korban önálló személynévként élt önmagában (Bol ~ Bal) és -a birtokjeles alakban is (Bala). Ez utóbbi jelentése „Balé, Bal nevű személy fia, leszármazottá”,s így vált családnévvé. Az -a végződés azonban lehetett kicsinyítő képző is, és ebben a becézett formájában lett apai családnév, a jelentése pedig akkor „Bala nevű személy fia, leszármazotta” volt. Ugyanakkor valamely Bal-/Bar- kezdetű keresztnevünk is (közülük gyakori volt a Balabán, Balambér, Balázs, Balduin, Bálint, Baltazár; Barlabás ~ Ballabás) egy szótagra rövidülve (Bal ~ Ball) alakulhatott tovább a föntiekhez hasonló módon (-a birtokjellel vagy -a kicsinyítő képzővel) egyéni névvé. Az egyéni nevekből ugyanazokkal a jelentésekkel apai családnevek lettek. A hosszú -ll-et vagy -rr-et tartalmazók esetében legvalószínűbb a Barnabás > Barlabás > Ballabás keresztnévből való keletkezés, de két magánhangzó közti (intervokális) helyzetben bármikor megnyúlhatott az -l- és -r- (különösen a Dunán túl). A Bolla is ennek a névnek a zártabb magánhangzós (Bollobás) nyelvjárási ejtéséből keletkezett, mely már a XVII sz. elején felbukkan. Elterjedtsége: A Balla Kárpátalján, s általában az északkeleti nyelvterületen, a Bolla a Dunán túl, a Bara pedig Erdélyben igen gyakori. Az -ly-et tartalmazó alakok palóc vidékre utalnak, s azok esetében a Bálint keresztnévből való származásuk a valószínűbb. Névváltoztatás: Igen sokan, különösen Blau, Blaustein, Beck, Berger, Braun, Bruck, Büchler nevűek vették igénybe névmagyarosításra a XIX. században.” | ||
| ||