| belo: Régi magyar családok - Fejérpataky - Belopotoczky | Szia!
Bemásoltam ide a könyvből az ide vonatkozó részt (lehet, hogy vannak benne hibák, de skenneltem):
Alig akad olyan számottevő történeti, genealógiai tanulmány, amelynek legalább a jegyzeteiben ne hivatkoznának Fejérpataky Lászlónak, a Nemzeti Múzeum egykori főigazgatójának, az MTA tagjának valamelyik munkájára. Az 1857-ben, Eperjesen született kiváló történész (Fejérpataky László királyi tanácsos és Lendvay Terézia fia) idehaza és külföldön fontos levéltári kutatásokat folytatott, s számos alapvetőoklevél- és címertani műve, cikke, könyvismertetése látott napvilágot. A kelecsényi Fejérpataky családot mindenekelőtt őtette nevezetessé, különösen a magyar történelem iránt érdeklődők körében.
A hajdani Liptó vármegyéból származó család legkorábbi ismert őse, Bosin (királyi erdők és vadászterületek őre), 1248-ban három ekényi föld adományozását kérte IV. Béla királytól, aki utasította a zólyomi ispánt, hogy őt és fiait iktassa be a szóban forgó, Verbic (Verbicze) környéki föld birtokába. E beiktatás még nem járt együtt a nemeseket megillető valamenynyi előjoggal. Ezek megszerzése csak 1263-ban következett be. Bosin fiát, Milathot, az okiratok már mint Likava részbirtokosát ernIítik, s aZ utódok évtizedekig gazdálkodtak ottani földjeiken, amíg Likava várának új ura és továbbépítője, Doncs mester, a Balassák nagyhatalmú őse rá nem vette őket a birtokok eladására. Emiatt az egyik rokon tiltakozott a turóci konventnél, s az esetet megörökítő, 1335-ben keltezett okmányból kiderül, hogya birtokok a rájuk vonatkozó okiratokkal együtt Doncs kezére kerültek, vagyis ezért nem találhatók a Fejérpatakyak családi levéltárában. Talán e tiltakozás eredményeként Milath utódai megtarthatták földjeiket, de már 1341-ben átengedték azokat 1. (Róbert) Károly királynak, akitől cserébe Lubella birtokát kapták. .
Milathot egyébként nemcsak a Fejérpataky család, hanem akisfaludi Liphtay, illetve az andaházi Andaházy familia tagjai is ősüknek tekintik, minthogy Milath Sad (Zaad) nevű fiától származik a Liphtay, míg Péter nevű fiának gyerekeitől, Jákótól és Andától a Fejérpataky és az Andaházy család. A korai okmányokból kitűnik, hogy Sad utódai megpróbálták kiszorítani javaikból Péter utódait, s emiatt Bebek Imre országbíró 1386-ban vizsgálatot indított az ügy felderítésére. Ez nem ment könnyen, mivel a sértett fél bizonyító erejű iratait Sad utódai korábban kölcsönkérték, s a történtek után cseppet sem voltak érdekelve a visszaszolgáltatásukban. A Fejérpataky ősök ráadásul a hatalmaskodó németlipcsei városbíróval is birtokvitába keveredtek. A vitatott területet végül Németlipcse birtokának ismerte el a vármegye gyűlése, bár a döntés ellen tiltakoztak (IIJ Péter fiai, Tamás, István és János. Az egyik tiltakozót, Istvánt még az a kellemetlenség is érte, hogy elhunyt feleségének rokonai az asszony megölésével vádolták és bíróság elécitálták. A viszály végül az utódokra is kiterjedő "örök békével" zárult 1407ben.
A sors különös játéka ként fogható fel, hogya feleség (Demke Erzsébet) halálával kapcsolatban nem szándékos emberölésről szólnak egyes iratok, ugyanakkor a férj életének is hasonló, nem szándékos emberölés vetett véget 1423 táján. Az állítólag vétlen gyilkos egy unokaöccs, Tamás fia Márkus volt, akinek Zsigmond király 1430-ban azzal a feltétellel kegyelmezett meg, hogy István hozzátartozóinak vérdíjat köteles fizetni.
A familia emlitett két ága közötti hosszadalmas huzakodásnak részben az vetett véget, hogy Sad utódaI 1435-ben - főként a Liptó vármegyébe betörő huszitákkal szembeni vitézségükért - Zsigmond királytól borsodi és hevesi birtokokat kaptak, s azokra telepedtek át. A Fejérpataky család őseit viszont Mátyás király találta érdemesnek arra, hogy újabb birtokokkal gyarapítsák a meglévőket, ezért 1477-ben (III.) Péter fiainak, Jánosnak és Mátyásnak a korábban elzálogosított Fejérpatakot, illetve Kelecsényt és Malatint adományozta. A családot azután többek között 1564-ben 1. Ferdinánd, majd 1583-ban 1. Rudolf is megerősítette birtokaiban.
A következő évszázadban kevés emlitésre méltó esemény történt a Fejérpatakyak házatáján, annál több viszont a Rákóczi-szabadságharc idején, mivel néhányan közülük fegyvert fogtak a fejedelem oldalán. 1710-ben 1. József király rendelete nyomán János és István brigadérosok, valamint Kristóf fiai, Imre és Sándor birtoka.it büntetésül zárolták.
A család két legismertebb tagja a már emlitett László, a történész, illetve amalatini Fejérpatakyak (Belopotoczkyak) közül való Gáspár volt. Utóbbi Nagypalugyán született 1794-ben, s a szlovák kultúra lelkes támogatójaként vált nevezetessé. Több szlovák nyelvű könyvet jelentetett meg saját költségén, s hatalmas publicisztikai munkásságával is tekintélyt vívott ki magának a szlovákság körében. A szabadságharc alatt császárpárti szolgabíróvolt, és 1850-ben Belopotoczkyra változtatta a nevét. Liptószentmiklós főterén a szlovákok szobrot állítottak neki, amely ma is látható.
Rokoncsaládok: Andaházy, Andrássovich, Andreánszky, Baán, Bárczy, Bátriczky, Beniczky, Berzeviczy, Birnischei, Bukovszky, Chempernai, Chepchini Sartoris, Chipchy, Csák, Csarada, Czin, Demke, Dobay, Flosznik, Gógh, Guglava, Guoth, Hanganyi, Hetel, Herceg, Horánszky, Kakukk, Kálnoky, Kassaniczky, Kereszturi, Királyfi, Kodolányi, Komár, Kubik, Kubinyi, Lendvay, Lipthay, Magyar, Meskó, Mitterreiter, Nagy, Okolicsányi, Oláh, Pauer, Pecha, Platthy, Podhorányi, Révay, Reviczky, Rudelházi, SchebeIla, Schvarcsuk, Szabó, Szentannai, Szerencsi, Szilvásy, Szögyény, Szunyogh, Szunyoghy, Udvari, Van csó, Veszelovszky, Wencelly, Zarjeczky, Zsigmond és mások.
Ennyit találtam...
De a "Szluha" könyvben talán több is van erről...
Nincs meg véletlenül neked? Mert az engem is érdekelne.
Köszönettel:
Belopotoczky Gábor
|
| | |
