| Bitókereső | Kedves Bittók!
Ha megengeditek, lenntebb beillesztek egy kis helytörténeti leírást, a szeged vonzáskörzetébe tartozó településekről.
Érdekes lehet, hogy ott ahol Kistelek leírása szerepel azt olvashatjuk, hogy felvidéki telepeseket hozatott Szeged városa Kistelek benépesítésére. Itt a város mint földesúr kiküldött tiszttartókkal irányított, majd tiszttartóságot állítatott fel. Mivel Bittó Pálnak dédnagyapámnak igen nagy földbirtoka volt, saját szőlője bora, állatai és a Vajdaság legnagyobb földbirtokosának Pallavicini Sándor Őrgrófnak illetve édesapjának Pallavicini Alfonz Őrgrófnak
volt bizalmi embere, fiai közül István pedig Kistelek szolgabírája volt, így azt gondolom, Bittó Pálnak valószínűleg a dédnagyapja mint tiszttartó érkezhetett Szegedről Kistelekre, mert a tisztartói szolgálatra a hagyományosan megbízható Bittókat jelölték ki. A család ezen környéken szerteágazott, tulajdonképpen a valamikori Pallavicini uradalom határaiig, amely uradalom Pálos, Ópusztaszer vonaláig húzódott. Szerintem a Pallavicini és a Bittó család története is összefügghetett, bár hogy mikortól és mi módon még nem tudom.
Nagymamám hétvégén nálunk járt, így megmutathattam fórumunkat neki, és igen megörült neki. Elmesélte,hogy édesapja Antal illetve nagyapja Pál sokszor járt Csólyoson, mert a rokonaik éltek ott, vagyis kedves László a kettőnkre vonatkozó közös ős már biztos. A családra vonatkozó írásom valóban a kisteleki anyakönyvekből való, csak lehet nem teljes, mert akkor még nem tudtam sokat e családról, és mivel Kisteleknél megrekedtem, nem látván az utat, s kifutván az időből akkor feladtam. Most mióta hála Ferencnek és más távoli családtagjaimnak megismerkedhettem családunkkal, megújult erővel fogtam hozzá ismét. Azt hiszem Bittó(Bitó) János az üknagyapám Pál Csólyosra került testvére. Közös ősünk ha nagymamám jól mondotta István névre hallgatott, de sajnos adattal nem rendelkezek róla. Nagymamám egyik nagybátya Bitó Sándor volt az aki családi nevét visszaigazíttatta Bittóra, így utódai már az eredeti alakjában használhatták. Ezt hosszú évtizedekig nem értette nagymamám, míg Ferenc jóvoltából fény derült eme rejtélyre. Ezúton is köszönet érte!
Szeged város által alapított telepes község: Kistelek;
- a járás északi részén uradalmi majorokból létesült községek: mint Baks, Dóc, Ópusztaszer, Pusztaszer, Sándorfalva;
- a torontáli sarokban az egykori határőrvidéki majorokból kialakult községek: mint Deszk, Kübekháza, Tiszasziget, Újszentiván;
Pálos tanyai település, a mai Csólyospálos község része szél (margó). Szeged régi birtokának határán a régi pálosi puszta közelében fekszik.
Kistelek
Kiemelt alsófokú központ. A községet 1776-ban telepítette Szeged város, akkor saját pusztáján. A telepítés előtti Kisteleknek változatos volt a története. A Duna-Tisza közének ezen a részén nehezebben alakult ki állandó település, mint máshol, mert az új szállásokat gyakran tette tönkre a Tisza árjának pusztítása. A feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a legrégibb időktől lakott hely volt Kistelek és környéke. A 18. században még meglevő templomrom amellett szól, hogy a középkorban a mai Kistelek helyén egyházas település volt. Az első országgyűlés színhelye is 7 km-re, Ópusztaszeren történt, ez a rész tehát Árpád nemzetségének birtoka volt. A tatárjárás idején kihalt pusztaság benépesítésére IV. Béla kunokat telepített le a Duna-Tisza közén. Ebből az időből való települések a környéken Bugac, Csengele, Kömpöc. Kistelek neve egy 1420-ban fennmaradt tizedlajstromban fordul elő, mely szerint ???Feleghaz, Kystelch” …. évi tizedét beszolgáltatta. Szeged város írásai 1511-ben emlékeznek meg róla, ekkor elhagyott kun telep volt Kistelek. Temesvári Bodó Péter 200 forintért elzálogosítja Kistelek birtokát Sárszegi István szegedi királyi kamarásnak. A nádor 1642. december 30-án kelt oklevelében úgy intézkedett, hogy Csengelét, … Kis-Teleket átengedi Szeged városának, érte egy pár perzsiai nagy skarlát oszlopos szőnyeget adjanak haszonbérül. Ezután több mint egy évszázadig gyakran cserélt gazdát Kistelek és környéke, míg 1775-ben Szeged városa megvonatta a határvonalat Kistelek és Pusztaszer között és rendeletet adott a terület benépesítésére egészen speciális indokból. A Szeged-pesti országút a kisteleki pusztán ment keresztül, gyakran megtörtént, hogy itt a postát kirabolták. A kormány úgy segített a bajon, hogy Szeged városára 1774-ben egyszerűen ráparancsolt, hogy szakítson ki határából 11 000 holdat és azt népesítse be. Némi vonakodás után Kistelekre 100 családot hozatott a felvidékről, főleg a Mátra vidékéről. Az első telepesek 1776-ban telepedtek le a község területén, de a költözködés a Mátrából kisebb-nagyobb csoportokban évekig eltartott. A telepesek jobbágyi viszonyban voltak Szeged városával mint földesúrral szemben. A város egy ideig kiküldött tiszttartókkal intézte földesúri teendőit, de 1791-ben már tiszttartóságot állított fel a községben. Az első községi elöljáróság egy bíróból, egy jegyzőből állott. A község tanítója jegyző is volt egy személyben. A község első pecsétje 1800-ból való. 1854-ben a vasút is megindult Szeged és Pest között, a falu mellett haladt el, így Kistelek mint lóváltó állomás sokat veszített jelentőségéből. A lakosság csaknem kizárólag mezőgazdasággal foglalkozott, fő terménye a gabona, kukorica, dohány. A kendert nagyban termesztették, mivel minden telepes, akinek háza volt, kapott egy ???kendertelket”, ezt a területet ma is kenderföldnek hívják
Ópusztaszer
Pusztaszertől 12 km-re DK-re a volt Alsó-Pusztaszer területén a Szermonostor közelében jött létre Sövényháza község. Sövényháza a múlt század második felében alakult községgé a környékbeli Pallavicini-birtok közigazgatási központjaként. Sövényháza neve valamilyen sövényből font, földdel tapasztott építménynek, talán a csongrádi vár külső védelmi vonalán állott erődítmény emlékét őrzi. Eredetileg Sövényház volt, a későbbi ???a” birtokos személyrag utólag járult a névhez. A község neve 1973. szeptember 1-től Ópusztaszer
Sándorfalva
A falu Pallavicini Sándor (1853-1933) őrgróftól kapta a nevét. Az 1879-es szegedi nagy árvízkor kiöntött községek lakói - az algyőiek, a tápéiak - az őrgróf birtokán lévő, legelőnek használt, dombos pusztaságba menekültek. Az őrgróf 602 portát hasított ki nekik az Algyőn, Tápén hagyottakért cserébe. Az új falu tervét az uradalmi mérnök szabályos, szögletes településnek rajzolta, széles utcákkal, nem túl nagy portákkal. De a víz alig ment le az összedőlt falvakból, a nép visszakívánkozott a romok közé. 588 algyői és tápéi lakos írta alá a szerződést, de csak 74-en maradtak a faluban, a többiek visszamentek Algyőre, Tápéra. Az így felszabadult házhelyekre azután más környékbeliek: felsőtanyaiak, sövényháziak is települtek.
Kedves Ferenc!
Még korábban írtad, hogy utánna néztél a Breznóbányai adózók listájában a Kinos névnek. Megkérhetnélek arra, hogy elküldj nekem abból a listából, ha módodban áll? Mert a hétvégén nagymamám azt mesélte, hogy emléke szerint Kinos István volt a keresett személy, aki igen szeretett mulatni, igen szilaj ember volt és állítólag Breznón féltek tőle, mint a tűztől.(vagyis abban az időben a legtöbb helybeli ismerhette.)Létezik valamilyen 1850-1900 közé eső időintervallumból való kivonat az akkori Zólyom megyei Breznói arisztokrata, illetve előkelő polgári családokról? Mert nem igen hagy nyugodni, az hogy ennyire sötétben tapogatózom, és senki nem segíthet nekem csak te .Most azon gondolkodom, vagy egy felvett névvel állok-e szemben s akkor ez utalhat a Felvidéken ismert Nikodémiai Szent Borbálára, vagy egyszerűen egy elírt német névről van szó, vagy egy német név hasonló hangalakú magyarosításáról:Kien-Kín. Ehhez a névhez még hasonló szót sem leltem szlovákban, úgyhogy én azt szinte kizártnak tartom.(mellékeltem egy anyakönyvi kivonatot a Bitó-Kinos dédnagyszüleimről)
Fáradozásaidat előre is köszönöm:
Sándor
|
 | Az üzenethez ez a kép is kapcsolódik.
Az eredeti méretben történõ megtekintéshez kattintson a képre! |
|
| | |
