| bandika: Történet a névhez | Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig:
A Hont-Pázmány Birtok:
Biharmegyében, a Sebes-Körös partján, Szentjános (1289).* Ettől nyugatra Gyarán (1334),* a mai Gyéres mellett. A Berettyó völgyében, a Margittától délre eső Királyi és Terebes (1275–1334.).* A Berettyó jobb partján, Királyival csaknem szemben, az övék volt Fancsika s az ettől délre eső Ujlak (1278–1353).* Berettyó-Fancsikától északra esett nevezetes birtokuk, Véd, s e mellett volt Fancsal (1334–53).* A Berettyó alsó folyása mentén szép birtokuk volt a Berettyó-Szentmártontól délnyugatra eső Bolcshida, ma bócsi puszta (1274–1334)
1320-ban István Berettyó-Szentmártonért folytatott pert, melyet az Ujhelyi-ághoz tartozó Hont-Pázmány nembeliek Bolcshida részének vitattak. E perben először perdöntő párbajt kellett volna vívni, azután Istvánnak perdöntő esküt kellett volna tennie, de végre is 1323-ban tanúvallatáshoz folyamodtak.* 1324-ben új per keletkezett István és az Ujhelyi-ág közt, mert ennek jobbágyai Istvánnak földjeit élték.* 1353-ban az Ujhelyi-ágnál ismertetett Palotai Dersnek leányunokája, Bojti Tamásné tett panaszt, hogy István és testvére László az ő Ders-Bolcs nevű birtokát elfoglalták.* Ismét három év mulva arról tesz panaszt, hogy István és László berettyó-szentmártoni és ujlaki jobbágyaikkal a bócsi révet elrontották.*
Bizonyos továbbá, hogy Pázmányfia Miklós 1353-ban Gergely fiaival együttesen foglalja el Ders-Bócsot.* 1356-ban pedig ő is birtokos I. Gergely fiaival együtt Berettyó-Szentmártonban, és megint I. Gergely fiaival együtt foglalja el a bócsi révet.
Türe: Kolozsvártól kissé távolabb ny.-é. Az erdélyi Máté püspöké volt. Bóczi (Boczy, Bochy) nevű itteni jobbágyai szerepelnek. Legalább is 56 felnőtt jobbágy élt itt ekkor, a miből következtetve e helység a nagyobbak közé tartozott
Bolcs vagy Bolcshida. Villa Bolch. (1338: Zichy okmt. I. 531.) Poss. Dersbulchya és Bulchyda – két külön helység. (1349: Muz. llt.) Dersbulchya. (1360: Nadányi cs.llt. rendezetl.) Bolchyda. (1414. 1446: Ujhelyi cs. llt.) Poss. Bulch. (1438: Nadányi cs. llt. rendezetl.) Bulch. Bolch. (1437. 1447: U. o.) Bolch alio nomine Dersbolcha sive Bolchyda. (1447: U. o.) Bulchhyda (1435: Ujhelyi cs. llt.) Dersbolcha penes fluv. Berekyo. (1435: Ujhelyi cs. llt.) Bwlch. (1442. 1452: Ujhelyi cs. llt.) Bolch al. nom. Bolchyda. (1461: Dl. 26611; 1470: Dl. 30469.) Bolch. (1452: Dl. 26613; 1481: Dl. 30475.) Bolcz. (1455: Ujhelyi cs. llt.) Bolchyda et pred. Sarusbolch. (1455: Ujhelyi cs. llt.) A XIV. század elején idegen eredetű lakosok népesítik. Ugyanekkor két birtokosáról Apa- és Ders-Bolcsnak nevezik illető részeit. Utóbbi elnevezés a XV. században is tartotta magát. Vámja és révje (a Berettyón) is volt. 1481-ben Mátyás királytól heti és orsz. vásár tartásra nyert jogot. Földesurai: 1349-ben és 1360-ban a Nadányiakkal egy törzsből eredő Bolcsiak, a XV. században pedig: a Tordaiak, Védiek, Ujhelyiek, endrédi Zoárdfiak, Jankafiak (Majosfiak), Nadányiak (pl. 1360–1447.) és Váncsodiak. (1447.) – Berettyó-Szentmártontól dny., a mai Bócsi puszta őrzi emlékét.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai:
Csengerújfalu: Hozzátartoznak a Bócsy, Danka, Jeney, Nagy, Odescalchy és Tisza tanyák
A Siebmacher-féle magyar czímereskönyv Batthyány-Bocsy családokat is tartalmaz
Bocsy: Mária Teréziától 1765. év okt. 8-án nyertek czímerlevelet, Bócsi Mátyás zászlótartó és hidmester, neje Szabó Klára, leányai Anna, Zsuzsanna, testvére József, ennek neje Magda Katalin, fiai János, Mihály, Mátyás, Balázs. Kihirdetve 1766. évben. Másolata a levéltárban van. (1766. év 92. sz. 285. jkl.)
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Berettyószentmárton helyneveinek névszociológiai vizsgálata:
http://mnytud.arts.klte.hu/szakdolgozat/1664/nagy_k_1664.pdf
Csengerújfalu határának helynevei:
http://mnytud.arts.klte.hu/szakdolgozat/1668/lizak_d_1668.pdf
Bihar vármegye településneveinek változástörténete a korai ómagyar ...:
http://mnytud.arts.klte.hu/szakdolgozat/1646/veress_e_1646.pdf
Hegysúr Község Történelme...:
http://www.hruby-sur.sk/repository/download/surm1.pdf
|
| | |
