| Erwin: Re: Bozó család |
Kempelen: Magyar Nemesi Családok;
I/ 2. kötet
Bozó (dinnyeberki és agódi). Régi család, mely már László nádornak 1372. máj. 17. kelt adománylevelében előfordul, amelyben a Dinnyeberek helységben levő Agod birtokokat Witha fia: Gergely, Domokos fia: László és Jakab fia: András, továbbá Bozó leányai: Klára, Margit és Angela részére adományozza. A családot Nagy-nak is hivták; az ennek megfelelő latin Magnus-néven is előfordul. Igy László király Budán 1456. febr. 10. dinnyebereki Magnus András leányai: Ágota és Ilona részére uj adománylevelet ad, ebben nevezetteket fiusitja s Szeged és Dinnyeberki helységekben részbirtokokat adományoz, melyekbe a pécsi káptalan őket beiktatja, Mátyás király pedig 1468. okt. 2. adományukban őket megerősiti. A török hódoltság idejében a család elszegényedett, birtokaitól megfosztatott s parasztsorba jutott. A törökök kiüzése után többek között a B-család is vissza akarta állitani ősi nemesi jogait. Baranyamegye elrendelte a nemesi vizsgálatot. 1724. jul. 21. Bozó György és Máté, dinnyeberki lakosok a már fentebb jelzett adományleveleken felül tanuvallomásokkal igazolják nemességüket. Igazolják, hogy ősrégi nemescsaládból származnak, adót csak a töröknek fizettek, hogy Vitta (Vitha) Máténak apja Bozó Dávid, ennek apja B. Tamás a török idő előtt curiális nemesek voltak Dinnyeberkiben, stb. A vizsgálati iratokat a megye a helytartótanácshoz terjesztette fel, ahonnét azok 1728. máj. 1. jóváhagyólag érkeztek vissza. 411Ennek folytán Baranyamegye 1728. jul. 5. nemességükről bizonyságlevelet állitott ki Bozó Máté, István, János, György, Gergely, Mihály, Péter, János, Farkas és János dinnyebereki lakosok részére. Bár a megye 1728. jul. 7. tartott közgyülésében határozatilag elismerte a Bozó és a többi családok nemességét, az uj földesurak nem respektálták e határozatot és jobbágyok módjára bántak e családokkal, kik aztán pártfogásért a megyéhez fordultak, minek folytán ez 1729. ápr. 22. hozott határozatával személyükre nézve szabadoknak s a jobbágyi szolgálmányok alól menteseknek nyilvánitotta őket. De ez sem használt, miért is most már bizonyitványt ad ki. A B. család nemesi bizonyitványt nyert még 1752. okt. 25., 1753. jun. 26., 1779. jun. 4. és jul. 1.; 1831. decz. 5., végre 1845. szept. 29. Czímer: kék paizsban zöld halmon oroszlán jobbjában kardot tart, melynek hegyére egy mórfej van szurva; sisakdisz: két strucztoll között az oroszlán növekvő alakban; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
II/ pótkötet
Bozó (dinyebereki és ágodi). (II. K. 41012.) A család régebbi történetét az alábi adatokkal egészítem ki.
A családi hagyomány szerint Burgundból menekült és a vezérek korabeli rablóhadjáratok alatt Lombardiában a magyarokhoz csatlakozott család, mely Baranyában letelepülve, új lakóhelyét régi lakóhelyének emlékére Digneberque-nek nevezte el, melyből a magyar kiejtés szerint a Dinyeberke, illetve Dinyeberki név alakult ki. A község, mely ma is fennáll, a régi okmányokban ezen két formában említtetik, sőt a lakosok ma is mindkét néven nevezik, hivatalosan azonban Dinnyeberki (pedig a dinnyéhez semmi köze). Ágod község, melyet a ťHunyadijak koraŤ című munka mint meglevőt sorol fel, Szigetvár ostroma alkalmával elpusztult. A család már az Árpádházbeli királyok alatt birtokos nemes család, melyről a legrégibb adat a ťváradi regestrumbanŤ található, mely 1230-ban sorol fel egy Bozót, aki megyei pristaldus.
I. Róbert Károly király 1305. megerősíti Bozó Vincét és fiát Pétert Dinyeberki és Ágod községek és a zigedi (szigeti) jószágrészek birtokaiban I. (nagy) Lajos király ügyvédje Wesser István visszafoglalást akart foganatosítani, melynek a Bozó és Vitha családbeli tulajdonosok ellenmondottak és bemutatták I. Lajos királynak 1367-ben kelt levelét, mely I. Károly királynak 1305-ben, s a pécsi káptalannak 1320-ban kelt kiváltságos leveleit átírja. Ezek után László nádor 1372-ben kelt oklevelében az említett okleveleket átírva, Bozó Pétert fentemlített birtokaiban megerősíti.
Királyi megerősítést nyert még a család Zsigmond és V. László királyoktól, utóbbi 1456-ban Dinyeberky Nagy Bozó Andrásnak Agatha és Ilona asszonyleányait fiusítja, továbbá I. Mátyás királytól 1468-ban kelt adománylevelekkel.
A török hódoltság alatt és az azt követő időszakban a család elszegényedett, a birtokrendezés kiforgatta őket ősi birtokaikból, ezekért a 17-ik század végén s a 18-ik elején pörösködnek, de eredménytelenül s a család nemcsak ősi birtokait vesztette el, hanem nemesi jogaitól megfosztva, jobbágysorba süllyedt.
A 18-ik század elején nemességének elismeréséért pörösködik a család. Az 50 évig tartott pör eredményeképen aztán Baranyamegye 1752. okt. 25. majd a Bozó József részére 1779-ben, végül pedig a Bozó Antal részére 1831-ben nemesi bizonyítványt adott ki.
A családnak a II. kötetben közölt leszármazásához a következő újabb adatok kapcsolandók: Aladár leánya, Eszternek férje Dömötör László; Géza (szül. 1861.) gyógyszerész, felesége Seeger Róza; leánya Ilona; Róza (szül. 1864.) 1929.; Andor (szül. 1894.); és Levente (szül. 1897.); 1917-ben, illetőleg 1918. a világháboruban hősi halált haltak; 268Antal (szül. 1876. 1917.); fia Ákos a vitézi rend tagja; másik fia Aladár 1913. született.
van benne családfa is, de több kép lenne ...
üdv. Ervin |
| | |
