| Buday Csaba: Re: családkutatás | Kedves Buday-ak. Ezen az oldalon az első adatokat én tettem fel, azonban menet közben az eldurvuló hangnem miatt nem folytam bele az itt folyó kontaktusba. Úgy vettem azonban észre, hogy egyre komolyabb anyag jöhet össze a Buday nevet viselő családokkal kapcsolatban, s amennyiben ilyen "családias" légkör hatja át a továbbiakban a párbeszédeket, akkor néhány adatot én is rendelkezésre bocsátanék kutatásaim eredményeként. Ebben az évben májusban meghívtak egy nemzetközi családkutató konferenciára,amit a MTA, az Országos Levéltár és a Veszprém megyei Levéltár szervezett és bonyolított le.Ezen az eseményen a Buday család általam kutatott áganak geneológiája is kiállításra került, mégpedig a kutatási módszerem sajátossága miatt. Szeretném ezt átadni azoknak, akiket érdekel és akik ezt hasznosítani tudják, vagy akarják.
Családkutatási szempontok szerint jelentős eltérések lehetnek a különböző korszakokat figyelebe véve. A legnagyobb nehézséggel azok találkoznak, akik szeretnék családjuk nevének eredetét, kialkulásának körülményeit tisztáznia a középkori Magyarország időszakában. Hogyan és miért pont így hívják családunkat, miért kellett kialakulnia a vezetékneveknek, mit jelntenek a korábban használatos dictus nevek, stb. ezek mind egy egy talányt jelentenek, melyek kiderítése renget kutató munkát igényel. Szeretném azonban felhívni a figyelmet egy kiváló nyelvész, Melich János munkájára,ki a MTA tagja volt, s a következőket írta 1943-ban családneveinkről:
„Míg régen az egy vezetéknevűek általában, a legtöbb esetben egy őstől való leszármazottak voltak, addig ma az egy vezetéknevűek a legtöbb esetben nem egy őstől származnak. A családnév legjellemzőbb tulajdonsága, hogy apáról fiúra öröklődik, s mint ilyen, állandó, megszakítás nélküli név. Épp ezért mindenkinek a legsajátabb tulajdona…”
Ez azért lényeges, mert 1301- és 1526 között publikált oklevelekből kigyűjtöttem azon Buday, Budai, de Buda Bwda, Budensis, Budaj, Bwday, Buda˙ személyeket, időpont és helymegjelöléssel elhelyeztem a középkori Magyarország térképén. Érdekes megállapításoklat lehetett tenni. Erdélyben Kolozsvártól északra kb. 50- 70 km-es körzetben voltak települések, ahol ebben az időszakban jelentősebb számban éltek Buday-ak. Valóban adományos nemesek voltak. A Következő települések szerepeltek többszőr is az korabeli oklevelekben. Buda, Ó-Buda, Új-Buda,(nem a mai főváros és környéke, hanem Erdélyi települések) Dyós,Ujhely, Nagyfalu, Fejéregyház, Szentiván. Ez utóbbi három településnek azért van külön jelentősége, mert az a Buday György kapta adományként 1441-ban, aki 1436-ban Zsigmond király altárnokmestere volt, valamint előtte és utána még éveken át az aula tagja, s nevéhez fűződik német kereskedők hatalmának visszaszorítása Budáról. Ebben az esetben a mai főváros részét képező területről van szó. Kísérlete azonban kevés eredménnyel járt. 1436-ban bárói rangot viselt. Másik ilyen terület a mai Veszprém megyében található. Itt birtokoltak jelentősebb területeket és a veszprémi várban is tulajdonoltak egy házat, melyet 1636-ban eladtak. A harmadik ilyen rész a mai Szlovákia terülteén Nyitra Nagyszomat környékén volt, ahol iden sűrűn említették e nevek kivelőit a korabeli iratok. S a negyedik, mely a fórumban résztvevő személyek többségét érinti, az ország észak-keleti részén Bereg, Ungvár megyében volt jellemző. Kronológiai adatokat figyelembe véve, és a helységek neveit összekapcsolva a konkrét eseményekkel, melyek miatt ezezn személyek megemlítésre kerültek, feltételezhető, hogy lehetett rokoni kapcsolat a késóbbi beölse-i Buday-ak és az 1250-es évektől már Erdélyben élő Buday-ak között. Akiket érdekel egy-egy korabeli oklevél anyagot e-mailben átküldhetek, s talán találhatnánk kapcsolódási pontokat, melyek az általam végzett kutatásokat is kiegészítik. Az igazság az, hogy az erdélyi ágat csak 1526-ig kutattam, a beölse-i ágat pedig már egyáltalán nem, mert az én familiárisom a Veszprém és környékén fellelhető ághoz tartozik. Viszont pont azért, mert szerintem sem zárható ki a vérszerinti kapcsolat ezen családok között, persze ennek bizonyosságát sem lehet állítani, ezért javasoltam, gyűjtsünk össze minbden adatot, rendszerezzük és meglátjuk mire jutunk. Trójai Valter édesapja remek kótforrás lehetett, mint ahogyan szegény elhunyt Szatványi József is. Amennyiben tehát valakit érdekelnek az eddigi kutatásaim eredményei, s úgy gondolja, hogy egy része a saját családjának történetébe is esetleg beépíthető, szívesen rendelkezésére bocsátom. Trójai Valtert pedig a saját a-mail cimén megkeresem, hogy segítsen tovább bővíteni az eddigi adatbázisomat, hogy minél teljesebb képet kaphassunk a középkori Magyarországon ilyen nevet viselő családokkal kapcsolatban.
Végezetül csak annyit, hogy több család anyagának rendszerezésében vettem részt, nagyon megható, mikor a sok éves kutatás eredményeként egymásra találnak, összegyűlnek, elmesélik történeteiket, melyek akár több évszázadot is átölelhet, számon tartják rokoni voltukat, ápolják a kapcsolatokat. Ezen gondolatokkal köszönök el minden Buday-tól, és kívánok mindenkinek jó egészséget, türelmet és kitartást a további kutatásokhoz, üdvözlettel, Buday Csaba.
|
| | |
