| Bűdy László: Re: család | Egyszer ezt kaptam Bődey Sándortól:
Rengeteg anyagom van, amit szemezgetve szedtem össze, de soha nem kezdtem rendszerbe állítani, mert egyre csak hátráltam az időben. Egyre izgalmasabb a történet és egyre nehezebb. De most elkezdem - elnézést a "zökkenőkért" - egy részét:
Amikor arra jutottam, hogy a honfoglaláskori BEUD nemzetségből indul ki a mai Magyarországi Bőd név ( és annak változatai), akkor jól gondolkodtam. MA három helyen található Bőd nevű helység:
Erdélyben Bethlen alatt Bőd, Felvidéken Kassa mellett Magyarbőd és Szombathely mellett Nemesbőd.
Először természetesen Nemesbőd-del kezdtem, hiszen rokonaim/felmenőim is innen származnak. Most csak annyit erről, hogy Imre király 1196-ban a belső magyarlakta területekről egy BŐD nevezetű egyént (16 társával együtt) a Cisztercia rendhez rendelt (forrás: Vázlatok a magyar földön 800 éves ciszterci rend múltjából, Kalász Elek dr. s.o.cist., a Ciszterci rend III. Béla Gimnáziumának 1942-43. évi Évkönyvéből).
Tehát ezzel a Vas, Zala, megyében élő Bödei, Bödey és Bődey nevek eredetének megvan a forrása (vannak elegen). De tényleg így van-e?
Várkonyi Nándor "Magyar Katonaköltők, Az űstökös csóvája, Dunántúl" című könyvében írja: a honfoglaló magyarok szervezett, gazdasághoz értő, írástudó nép volt, akik a felvidék után Dunántúlon és Erdélyben rendezkedtek be. Erdélyt Árpád utáni második legnagyobb máltósága, Gyula kapta. Az Alföldre kizárólag a sztyeppei gazdálkodáshoz ragaszkodó un, "kísérő népek" telepedtek le. (Ezt a tényt megerősítette Pezenhoffer Antal lelkész által írt Magyar Történelem is.) Mégis a következőben ezt találjuk:
GESTA HUGARORUM
"Ezek a szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ..."
Tévedett volna Anonymus?? A honfoglaláskor volt már BŐD rév?
Igen volt, de erről később.
Azonban Szent Gellért - aki 1038 aug 15-én halt meg, mikor legurították a ma nevét viselő hegyről -kiséretében volt Besztevéd (Nyitráról) és Bőd püspök, valamint Szolnok főúr. Bőd-t halálra kövezték, ahogyan Szolnokot is, míg Gellért "lekocsizott" a hegyről. (Egyedül Besztevéd úszta meg, mégis a három püspök közül csak Bőd nem lett szent ?! - most már tudom, hogy miért nem).
Honnan jött ez a Bőd püspök? (Hiszen Nemesbődre Imre király küldte a Bőd egyént.) Volt tehát Bőd rév Csongrád alatt, de volt több is a Duna és a Tisza mentén.
Egy 1660 - 1680 közötti összeírásból megtudhatjuk, hogy a Váci Püspökség jövedelmei között felsorolt faluk , városok között szerepel Bőd nevű helység: "Csongrád m: Serked - Csongrád - Varkony - Veszély - Bőd - Szentes - Fölgyű ....."
Följebb a Tisza mentén a "néhai Semsey Pál birtokaként" jelzett "Tiszabő" (a mai Tiszalök) szerepelt. Majd megtaláljuk nem messze tőle Bűdszemtmihályt ( mai Tiszavasvári) és Hernádbűd (Bűd) a Hernád mellett.
Érdekes, gondoltam, Bűd nevű egyént sehol nem említettek... majd, mivel északra "mentek" a települések megnéztem az 1715-ös nemesek összeírását Magyarbődön (Kassa mellett):
"Bőd, Böd, Magyarbőd, Abaúj-Torna, Bidovce, SK
Vásárhely: Kassa
Adózók neve: Michael Büdi; Joannes Farkas; Nicolaus Csabai; Georgius Büdi; Georgius Zondor; Stephanus Giedra; Petrus Giedra; Stephanus Giedra ifj.; Stephanus Giedra id.; Georgius Zondor ifj.; Andreas Büdi; Nicolaus Gedra; Georgius Lengyel; Stephanus Bada
Oldalszám: 99, 100, 251, 252"
Hát igen csak meglepődtem: 1715-re Magyarbődön lakó nemesek hogy a fészkes fenébe lettek Büdiek???
Megszereztem kölcsönbe Nagy Iván "Magyarország családai" c. könyvét ( a könyv "erősen hiányos" a tartalmában). "A Büdi családról: a régi írásmód szerint íratott BYD, BEUD, BEWD és BWD - nek is a család neve és a nevüket két helység is őrzi: az egyik az Olsva vize mellett, a másik a Hernád partján. Ez a bölcsője a Büdi családnak" (na ezt kétlem...., gondoltam). A IV. Béla idején élt Büdi Bachond: "Fejér Cod. Diplom. tom. V. vol. I. pag. 228. oklevelében Joannes Stephanus Magistri filii Comiti de Biud, nobiles de ultra Drava érdemeikért Finthát kapják Sáros vármegyében".
Csak emlékezésül: Imre "király" 1196-ban még nem volt Magyarország királya, csak a Zalától délre fekvő terület "kiskirálya".
Majd jönnek az újabb megjegyzések a család történetében és az újabb nevek:
"Istvánfi 1685-ki kiadás 290. l. : hol Bidy és Bidius íratik."
"1567-ki XXXII. Törv.cz. - Bidi."
"1575-ki III-ik töv. Cz. Bidi "
"1588. XXX. Törv. Cz. Bödi" ( Ez már Pesti Gábor hatnyelvű szótárának hatása)
Hát itt végképp elkezdtem gyanakodni. Aztán megtaláltam Büdi Farkas, akit I. Miksa császár emelt Bécsben mágnássá, latin nevét: Bywdius, Wolfgang.
Erdélyből elküldték nekem Bőd helység történetét:
"Beudiu (Beud, Bogiu, Boghiu) Nuseni - Beszterce-Naszód) Bőd
1214 Beud
1305 Beud, Bewd, Bwdh
Majd
1472 Beed
Most nem írom le az összes nevet, de valami mást igen. Bőd (Beudiu) egy folyócska partján van, ami ketté válik ( 3,5 km-re): a Mellyes ág mellett található a "Bödön" falú, amit ma Bidius-nak hívnak. Most nem térek ki a Bödön/Bidius falúval kapcsolatos történetre, csak annyit jegyeznék meg: a Mellyes folyócska a palócoknál egy munkafázis neve.
( A többi névről most nem beszélek - Beöthy, stb...)
Összefoglalva:
Az eredeti nemzetség neve Beud volt. Hogy honnan jöttek, kik voltak, ma még számomra is talány, de vannak Spanyol nyomok, Francia és ősmagyarországi és kopt is. (Csak érdekességként említem meg, hogy az olasz olajmilliárdos Paul Getty egyik neve is a régi okmányok tanúsága szerint Beud volt) A latinban a magánhangzó kiejtésében az"y"-t "ü"-nek ejtjük, mint kivételt. Ha valahol, akkor Bécsben Büdi Farkasnak igazolni kellett a nevét okmányokkal, mikor mágnási rangra emelkedett. Hogy is írta?
BYWDIUS.
Ha nem lenne a "W" a névben, akkor BÜDIUS -nak ejthetnénk, de benne van az a fránya "W".
A "W" jelentése "Ö", Erre számos példát találtam a régi latin írásokban, pl.:
Tewkewli = Tököli.
De mai is még írják felvidéken így a nevüket: Geönczeöl, amit természetesen "Gönczöl"-nek ejtünk Az "Y" -t a régi latinban úgy írták, hogy az "Y" fölé két pontot tettek!!!! - Forrás: Buda szabad királyi főváros címeres kiváltságlevele I. Lipót-tól 1703-ból - Ladidslaus Hunyady - az "y" felett két pont.
Mivel a latinban a "v" egyenlő a rövid "u"-val, így már csak egy hanyag vagy szándékos elírás kellett: "y" fölötte két pont alsó "szár nélkül egyenlő "Ü"-vel. Mivel a középkorban nem volt egységes a magyar nevek írása, számtalan olyan oklevél született, amely különböző betűkészletekkel rendelkezet, attól függően, hogy Krakkóban, Bécsben vagy Utrechtben nyomták.
1538-ban született meg az első "nyelvkönyv - szótár" Pesti Gábor révén, aki kiadott egy hat nyelvű "szótárt":
Pesti Gábor. Nomenclatura Sex Linguarum. Latinæ, Italicæ, Gallicæ, Bohemicæ, Hungaricæ et Germanicæ. Lingua aute~ Hungarica nouiter accessit, cum Latinaru~ dictionu~ q~plurimaru~, quae prius deprauatae fuerant restitutione. Per GABRIELEM PANNONIU~ PESTHINUM. Vocabular Sechserlay sprachen, Latein, Welsch, Frantzoesisch, Behemisch, Hungerisch und Teütsch. Fleissig Corrigiert und gepessert. Wien~. Hans Singriener. 1538. Cum privilegio. 8r. A–Z, a–f = 29 iv (4 levelenként) = 116 sztlan levél (az utolsó levél üres).
Colophon: Impressum Viennae Austriae per Ioannem Singrenium 1538.
Ajánlva van Ujlaki Ferencz gyõri püspöknek s pozsonyi prépostnak, ki az ifju Pestit fölszólította, hogy az öt nyelvû szótárhoz adja hozzá a magyar nyelvet; mit Pesti, mint az ajánlatban irja, örömmel teljesitett.
Teljesen ép példánya a kalocsai érsekség könyvtárában. (Ezt a példányt leirta Denis, Wiens Buchdruckergesch. 387–389. l.). – Megvolt Bártfay László ktárában is, melylyel együtt List és Francke lipcsei antiquariusokhoz került. Lásd: Catalogue des livres de M. L. Bártfay. 1871. 36. l., hol e könyv hibásan 120 levélbõl állónak van irva. – Csonkán, cziml. nélkül megvan a pozsonyi ev. lyc. ktárában. – 1849-ig megvolt a n.-enyedi ref. coll. könyvtárában is, gr. Kemény József Lexicon Eruditorum Hungariae czimû kézirata szerint, a Pesti szó alatt.
Ujabb kiadásai: Bécs. 1550. 1561. 1568.
De hogy írt 1500-as években Pesti Gábor? Íme néhány példa:
"Pesti Gábor. Nouum Testamentum seu quattuor evangelioru~ volumina lingua Hungarica donata, GABRIELE PANNONIO PESTHINO interprete. Wij Testamentum magijar nijeluen. Cum gratia et priuilegio Romanê Regiæ Maiestatis ad quinquennium. 1536. 8r. 243 lev. (számos fametszettel). – Elül: cziml., Pesti Gábor latin elõbeszéde, latin üdvözlõ versek 8, végûl: 3 sztlan lev.
Colophon: Viennae Pannonie Ioannes Singrenius, suis, ac Ioannis Metzger bibliopolê, expensis XVII. die Mensis Iulij excudebat. Anno M. D. XXXVI. Nijomtatta bechbe Ianos Sijngrenius, az ew, Ees Metzger Ianos kewltsegeuel zent Jakab hauanak tijzenheted napijan, ezer ewt zaaz harmijczhat eztendewbe. Cum gratia et priuilegio Romanæ Regiæ Maiestatis ad quinquennium.
Példányai: M. nemz. Muz. – Erd. Muz. – M. Akad. (elül csonkán). – Bécsi cs. ktár. – Schlauch Lõrincz szathmári püspök ktárában. – Szegedi franc. zárda. – Kolosvári ref. coll. (elül 11 lev. hij.). – Csonkán megvolt Nagy István külföldre került könyvtárában is. Lásd: List et Francke Catalogue des livr. de M. Etienne Nagy. Leipzig. 1870. 13. l., hol hibásan van állítva, hogy ez a második magyar nyelven nyomtatott könyv, s kevés fönmaradt példánya mind többé-kevésbbé csonka"
" Pesti Gábor. Aesopi Phrygis fabulæ, GABRIELE PANNONIO PESTHINO interprete. Esopus fabulaÿ, melly"eket mastan wÿionnan magÿar nÿelvre forditot PESTHY GABRIEL. Horatius in arte poetica. Nec uerbum uerbo curabis reddere fidus Interpres. Plinius libro 36. Capi. 12. Aesopus fabularum Philosophus. 8r. A–Z = 89 szzott levél. – Elül: cziml. és elõszó (A1–4) 4 sztlan levél. – Minden betûjegy 4–4 levélbõl, az utolsó Z kivételesen 5 levélbõl áll.
Colophon: Viennae Pannoniæ in officina Ioannis Singrenÿ Mense Augusto Anno. M. D. XXXVI. Nÿomtatot Bechbe Ianos Sÿngrenius my"hely"ebe, kÿsazzonÿ hauaba. Ezer ewt zaaz harmÿczhat eztendewbe.
Csak 3 példány ismeretes: a bécsi cs. könyvtárban (leirva: Denis, Wiens Buchdruckergeschichte 378. l.), a szathmári püspök könyvtárában, mely 1870-ben még Ponori Thewrewk József birtokában volt, TOLDY, Magyar költõk élete. Pest. 1870. 7. l.; ettõl szerezte meg Török János, kinek könyvtárát Schlauch Lõrincz szathmári püspök vette meg, és gr. Apponyi Sándor ktárában (Rosenberg testvérek ókönyvkereskedésébõl). – Volt egy példánya néhai Sándor Istvánnak is, ki könyvtárát a fölállitandó m. tud. Akadémiának hagyományozta. E könyvtárban, mely ideiglenesen a m. nemz. Muzeum könyvtárába tétetett le, ez a példány mind eddig meg nem találtatott. TOLDY, Magyar prózairók a XVI. és XVII. századból. I. köt. VIII. l. – Ujra megjelent Toldy idézett gyüjteményében"
A mai három még eredeti nevén meglevő helység - Bőd, Magyarbőd és Nemesbőd - mindegyik az először leirt neve egy azon:
Beud, Bewd, Bwd. - ahogyan a BÜDI névnek is ez volt az eredete (lásd fent).
Hogy az "EU" szó mit is jelent, az ez bizonyítja.
"264.
Doboka vármegye szolgabírái Szent-Egyedi Vas Pálnak bizonyos bírság felől menedéklevelet adnak. Jenő, 1367. jun. 29.
Nos Comes Demetrius de lona et Mychael filius Jacobi iudices nobilium de doboka damus pro memoria quod magister Paulus dictus Wos de Sancto Egidio magistro Nicolao filio peteu Comiti nostro super facto conuencionis furticini quam conuencionem idem paulus wos cum olachys de Wassarhel iobagionibus domini regis ad castrum Baluanus pertinentibus fecisset satis inpendisset, unde nos eundem paulum dictum wos racione premissarum commisimus expeditum et modis omnibus absolutum vigore presencium mediante. Datum in Jeneu feria tercia proxima post festum sancti ladislai regis anno domini Mmo cccmo lxmo septimo.
Kivűl: pro magistro paulo dicto Wos de Sancto Egidio contra magistrum Nicolaum filium petheu expeditoria.
Papíron, hátlapján három pecsét nyomaival; eredetije a gr. Wass cs. czegei ltárában, Miscell. nr. 35. Közli: Deák Farkas"
Itt a "Jenő" és a latin szövegben szereplő "Jeneu" a figyelemreméltó.
Ez azt is jelenti, hogy egyben egységes volt a XIV. század latin írása: az "EU", az "EW" és "W", mindig "Ő"-nek kellett ejteni. Akkor még a Bűd még Bőd volt.
Most befejezésül visszatérnék a Böd(ön) helységre, ami 3,5 km-re a Mellyes patak mellett található.
A Bő (d) nemzetség megjelölése az Árpádkorban egy nemzetség letelepedését jelentette és ahol falut építetett azt a nemzetség nevéből és egy "d" képzőből neveztetett el. (Van is nem egy "BŐ (Beu)" ma is létező helység: Bő, BŐ(sárkány) stb... ) Na most a "bödön" kifejezés Somogyban és a Balatonon a fatörzsből kivájt hajót jelent.
Visszatérve ezután a BÜDI nemzetség (egyik) ősi neveire, a "BYD, BIDI, BIDIUS, BÖDI" -re, akkor ha megnézzük a BÖDÖN mai román nevét ezt találjuk: BIDIUS. Vagyis BIDI -hez hozzárakták a román "IU(S)" képzőt vagy egyszerűen elfogadták a román nyelvnek megfelelő latin Bidius-t - inkább az utóbbi.
Nos véleményem szerint a Beud nemzettségben voltak "folyó átkelésre" szakosodott emberek, ami a honfoglaláskor csak nagyon megbízható és kulcsfontosságú tagjai voltak a magyarságnak. ( Rengeteg folyón kellett átkelni szekerekkel!! Nem a harcosokról beszélek, akik tömlővel úsztattak át.) Ha végig nézzük a múltban a BŐD és BÜD helységeit, akkor Csak a Nemesbőd nem volt valamilyen folyó mellett. (De az első BÜD-nek nevezett személy is a DRÁVA várának "kapitánya" volt).
De mit csináltak, mikor éppen nem "folyóval" foglalkoztak? Mint említettem korábban, hogy a palócok egyik "munkafázisa" volt a "Mellyes" folyócska neve. A M agyar népművészet(Malony Dezső - Palócok) leírja a "Guba" készítés egyik fázisát:
"A gubás kártol, a felesége "mellye-ket", vékony fonalakat sodor. (fotó)".
Mivel a "palóc" területen" van az összes Bőd és Büd helység a Tisza íve felett és a Guba készítéshez Éger fának a háncsa kellett, nos régen Éger erdők voltak a palócföldön és a Bödön falú körül....
|
| | |
