| Zelnik: Re: fotok |
Kedves Kristóf!
Majláth munkáját szerintem mindenki ismeri, aki e témában olvas és kutatgat. Én viszont számos egyéb oklevélre hivatkoztam, melyek az oklevélgyűjteményekben is könnyen hozzáférhetők, vagy családi levéltárban szerepelnek.
A hivatkozott regestrumban, a nagy 'oklevél-átvizsgálás' alkalmával rögzítettek nem fednék a valóságot? Persze, előfordulhat esetenként...
Elnézést a kezdeményezésért, megkérdezem: szabad tegeződnünk? Könnyebb volna 'beszélgetni' közvetlenebb hangnemben. Szerintem én vagyok az idősebb, amennyiben Te az a Kristóf vagy, aki Bobrovniczky Eszter fia. Ebben az esetben a Bobrovniczky családi levéltár őrzője, B. Tamás tábornok az édesanyád nagyatyja.
Hough, Hongh építőmester tényleg végleg eltűnt Liptó területéről, 1273-1285 között. A dátum nem ismert, de 1286 előtt történhetett, mert a magára hagyott 'Houghföldét' 1286/87-ben IV. László a Mese-nemzetségen belül Mese fia Lászlónak adta vissza (tehát továbbra is a nagy nemzetség kezén hagyta, csak a birtokos személye változott meg). A földbirtokba való beiktatást III. Endre parancsára Demeter zólyomi ispán megismételte.
1286.júl.28-án Demeter zólyomi comes oklevele arról tudósít, hogy a Liptó-Óvár alatt (Váralján) lévő gazdátlan Hunkfelde (Houghfelde) nevű birtokrészt, mely már azelőtt is I. Mese és fiai birtokában állt, akkor ugyanazoknak ellentmondás nélkül átadta. Lőrinc okleveléből pedig az derül ki, hogy Hongh 'megszökött' és magára hagyta a földbirtokot. Vajon miért…? Talán sosem derül ki
Másrészt azért sem lehetséges, hogy Hongh a 'környéken maradt', mert 1286-ban gyermekei a IV. Béla király adományából Liptóvár aljában nyert birtok felét a joggyakorlat szerint nem adhatták volna tovább elhalálozott testvérük (I. Mese) László nevezetű fiának. A testvérek viszont a túróci konvent előtt megjelentek és kijelentették, hogy a 3 ekényi birtok felét 15 márkáért eladták Mese fia Lászlónak (3. íz).
Hol volt ez a birtok? A Szeszterche patak mellé helyezhető, amit korábbi oklevélben Meseházának neveznek (Nezsitháza) a névadó Mese után. Meseháza birtokot János, Péter és Tamás fiai (I. Mese de Mechefelde, Hongh unokái) még 1285-ben feltételes adományként nyerték.
Családtörténetileg nincs egyértelmű 'bizonyíték' arra nézve, hogy a Bukovinszky a Szentannai-nemzetség sarja. Oklevélre azonban lehet hivatkozni. Liptóóvártól keletre terül el és a Szesztric-patak felső folyásáig nyúlt (vagyis a később Árva vármegyéhez sorolt Malatin területéig) a Bukovinának („bükkös”) nevezett erdős terület. Ezt III. Endre 1299-ben Mese fia Lászlónak adta, mely közvetlenül annak vásárolt földje mellett feküdt.
Igazad van - Mese kétségtelen törzs, akitől a leszármazás családonként levezethető! A de Mesehaza-nak írt családból (László de Meseháza, 1474) fejlődött ki a Bobrovniczky is.
Amennyiben Hounh-ot tekintjük az első ismert íznek, akkor az ő 6 (?), az 1286. évi oklevélben megnevezett fia követi - I. Mese (1286-ban már, mint néhai), Rudolf, Mátyás, Mihály, Miklós és János.
A törzsfészket, Szent-Annát nemcsak Hongh hagyta el, hanem hatból öt gyermeke, akik másfelé alapítottak családot. Családtörténészeek szerint közülük Mese és Rudolf vitte tovább bizonyíthatóan a családfát. A legidősebb testvér Mese leszármazottaiból azután a Hadász, abból pedig kétfelé ágazva a Bobrovniczky- és Kiszely-család alapul.
Az is igaz, hogy amíg Mese fia László vagyonosodik, addig a testvérek szerényebben élnek és jóval kevesebb a hír róluk.
A 2. ízen álló és Szent-Annán birtokos Mesének (akit Te az első okadatolt ősnek ismersz el) 5 fia volt (nálam ez a 3. íz): László, Iván, Isyb (Izsép, Józsep, József), Péter és Tamás. Vegyük sorra őket.
Az 1302-ben szereplő Iván leszármazóinak sorsáról egyértelműen nem lehet tudni. Péter vonala pedig az ő Márk fiában (1341. évi pátens) hal ki. Az 1304. évi oklevélben említett Izsép (Isyb) Isipfalva (Kevélyháza, Szelnicz) alapítója és névadója.
Tamás (1324-ben tűnik fel) fia Lachk (1363. évi oklevél) és tőle unokája Dénes (1368. évi oklevél), míg Tamás második fia Miklós, tőle unokája Tamás (1391-iki oklevél) sem szaporította tovább a családot.
Szóval tény, hogy a ma élő Mese-törzsű családok mind a Te ősödtől, Lászlótól erednek.
Ezen a ponton szeretném megtudni: netalán a birtokodban vannak a középkori családi dokumentumok, vagy azok átirata?
Hugó/Hongh vallon volta feltételezés, ami itt-ott felmerül. Nem lehet sem megerősíteni, sem elvetni.
Az egyik kérdésedre, mármint az ’első’ névszerinti Bukovinszkyra a válasz az 1524. évi, de már az 1506.márc.18-án kelt Liptó vármegyei oklevél is, mely utóbbi eredeti formájában fennmaradt. A kivonata itt olvasható: http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll?f=templates&fn=main-hit-h.htm&2.0
Azaz (a regesta): „Pothornya-i Tamás liptói (Lliptowiensis) alispán és a 4 szolgabíró bizonyítják, hogy "nobiles Czyn, necnon nobilis Johannes Motko de Sancta Cruce, nobilis Paulus Kosta de Izipfalwa ac nobilis Ladislaus de Bukovina" sigilla nostra presentantes" jelentették, hogy Feyeripataki Jakow János fiainak: Benedek deáknak és Péternek meghagyására eltiltották Kyspaludia-i János fiát: Jánost, Gáspár fiát: Gáspárt, Márton fiait: Györgyöt és JÁnost, valamint Hlinik Andeka feleségének Borbálának fiát: Miklóst és másik fiának: Lászlónak fiát: Györgyöt attól, hogy Benedek és Péter Alsomalethyn-i birtokrészét bármilyen módon elfoglalják és használják.”
A másik kérdésed az Izépfalviakat érinti.
Az 1391.szept.13-án a Bebek-féle tanács előtt megtartott okleveles vizsgálaton adományleveleivel igazolta a szelniczi Kevély-család a birtokait (Selniche azaz Isipfalva, Zelnicze azaz Benkháza és Zelniczefeu). A legenda szerint hogy ő szintén Hough kőfaragó nemzetségéből származik. Hough utódja. Nem Mesétől származik, korábban sem ezt írtam!
Annak ellenére, amit a fentiekben leírtam, Kevel-t a legjobb szándék ellenére sem lehet egyértelműen a Hongh-utódok valamelyikéhez kapcsolni az ismeretlen generáció(k) miatt. Pontosabban a Isyphez való tényleges kapcsolódásra vonatkozó oklevél hiányzik. Az 1286.máj.3-iki oklevelébenIV. László király Kevel fiainak, Benedek és István liptói jobbágyfiaknak Selnichén (Zelniche, melynek 1391-ben már Isipfalva a neve) kiváltságot adott és a helység határából egy birtokrészt elkülönített. Tíz évvel később, 1296-ban az előzővel megegyező tartalmú oklevél születik és ugyanezek de Kevélyháza néven a nemesek sorába felvételt nyernek. 1296-ban III. Demeter zólyomi ispán a király parancsára kivette a királyi népek közül és liptói jobbágyfiak közé emelte a nevezetteket, illetve beiktatta a részükre a királyi népek földjéből kihasított 4 ekényi földjükbe. Ebben pontosan leírta ennek határait. A környékbeli birtokosokkal való vitára utal, 1297-ben ugyanazok kérésére átírta és megerősítette. A családtagokat azonban tovább háborgathatták, mert Nagy Lajos király 1361.szept.2-án kelt oklevelében ismét átírja és megerősíti a Selniche birtok (Kevélyháza, Kewlhaza) adományáról szóló oklevelet, valamint ’meghagyja’ Bebek főispánnak, hogy Benedeknek és Istvánnak utódait jobbágyfiú kiváltságaiban ne háborgassák. Az adományos birtokrész (Kevélyháza) neve később, mint Izsipfalva/Izsépfalva/Izsépháza (Izsipovce) rögzül.
Mindössze ennyit lehet tudni a XIV. századból és ezért van az, hogy konkrét személyhez nem lehet csatolni az Izsépfalvát (Kewelháza) ősi jogon birtokló Kevély- (Kovácsik, Zelnik), Kabzán-, Kosztura- és Lavotta-családot. Névszerint csupán közös ősük Kevel (Kewel) fia Benedek de Kewelháza és annak fia Kewelyházy József ismert, aki 1361-ben szerepel, és akinek fia Izsép.
Lehet, hogy túl sok a legenda… Talán nem. Bennem akkor is él valamilyen lelki kötődés a Szentannaiakhoz. Fontosnak tartom a hagyomány tovább való éltetését, ezért Messefalvának neveztem el a Cserhátban azt a több tízhektárnyi földrészt, ahol történeti és kulturális kalandozást ígérő beruházást tervezünk megvalósítani. Ez a földrészlet mára egyébként mindenhol úgy szerepel, mint Messefalva-Alsópetény. (Néhol Mese nevét Messének és Mechenként is feltűntetik. No mindegy, az én Messefalvámról mindenki azt hiszi, hogy elírás kettős s-betű.)
Harmadrészt: a Csaplovichok törzsrokonságában egyezünk. Ugyanis Mese (Meze) de Liptó (aki szerintem a 2. íz) László fiától (3. íz) származó Mihály de Szent-Anna nevezetű unokája (4. íz) érdemeiért Róbert Károly királytól 1320-ban az árvai vár és Dubova határa között a Choty havas északi oldalán elterülő Jeszenova (Jaszenova) földet (rétet és erdőt) nyeri királyi adományban. Négy fia és egy leánya született (5. íz): János de Jeszenova (két fia Péter és István a Csapla nevet veszi fel, utódaikról mit sem lehet tudni), László (a Bobrovniczkyak törzse), Márton (családja szintén nem ismert), Jakab (a ma élő Csaplovichok őse) és az ötödik, aki leány és neve nem maradt fenn. (Utóbbi leány 1356-ban férje után Chinege néven élt. Chinege Ivánka a szentkereszti várjobbágyok közül való régi birtokadományos Leusták királyi apród fia, a Czin-családnak nevet adó Czin testvérbátyja.) A Csapla, vagy Csaplovich elnevezés a gém tót jelentéséből (Csap) származik. A Csapla, mint vezetéknév 1386-ban jelenik meg először az oklevelekben és 1500 körül ebből fejlődött ki a Csaplovics. Mihály de Jaszenova fia Jakab (5. íz) alapítja a napjainkig élő Csaplovich-családot.
Negyedrészt, ami a Pethőt érinti…, ebben azért vannak tények. Kiszely Mihály (aki az én számításom szerint Hongh után a 9. íz, és a Kevel-törzsból származó Kabzán Dóra férje, 1511-re elhalálozott) fia Miklós (10. íz) Középső-Malatinban szerez birtokrészt és arról veszi előnevét. Kiszely Miklós Péter nevű unokája (12. íz) után leszármazottjai a Péter név után már a Pethő - alias Kyszel - nevet viseli Később elsősorban Középsőmalatinban és Guothfalván birtokosok. Címere a Kiszelyével azonos. (Kékben zöld halmon arany fészkén ülő, fiait saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.)
Végezetül egy újabb családi kör, melynek ugyancsak kétesélyes a Honghoz való kötődése (értsd: hamis, vagy valós). Ez Hongh fia Rudlinus de Liptó, akit oklevelek Mese testvérének mondanak. Rudlinus (Rudel, Rudolf) birtoka volt Rudelháza, a későbbi Ludrova, mely nem más mint Rudolffalva. Az 1391.szept.13-án megtartott birtokjogi okleveles bizonyságtételen a Kaszaniczky-család Hongh kőfaragó nemzetségéig vezette vissza családfáját. Ennek azonban ma nincs megmaradt okleveles bizonyítéka. Ugyanakkor Rudolffalva a XIV. sz. elejétől Likava várának tartozéka, mely a Milath-nemzetséghez kapcsolódik. Utóbb, csak utóbb kapott a Kaszaniczky Scewniche-re adományt, melyre 1380-ban I. Lajos király megerősítő adományt tett.
Nem tudom, Bebek idejében miként lehetett a nagyselmeczi Kaszaniczkyt Honghoz kötni, de ha ők rokonok, akkor egy sor más család is: Styavniczky (egy ága Selmeczy néven él), Tholt
Ilyen időtávlatból kideríteni és tisztán különválasztani természetesen nem lehetne azt, hogy az családnevekből melyek alkothattak egykor közös törzset. Közösen azonban tehetnénk valami szépet és jót. Tavaly létrehoztam egy alapítványt, amit felhasználhatnánk. A közreműködést/adománygyűjtést szívesen felajánlom a román, 1200-as években épült és általad is hivatkozott templom érdekében. Mit szólsz hozzá?
Az én törzsem egyébként nem a Bukovinszky, hanem a szelniczi, vagyis az izsépfalvi Kevély, amit Trencsénbe elköltözve Szelnicznek és Zelniknek is írtak. Ott egyébként társadalmilag lesüllyedt és a Pongráczok, illetve a Podmaniczkyak embere volt. Trencsén vármegyébe 1525-ben a Pongráczok leromlott állapotú óvári várának felújítására érkezett A család XV-XVI. századi társadalmi lesüllyedése földbirtok hiányában törvényszerű volt. Liptói törzsökös családként nem rendelkezett nemeslevéllel, miután a XVI. sz. előtt a nemességszerzés földtulajdonhoz kötődött és a királyi adománnyal nyert földtulajdon volt a nemességigazolás bizonyítéka. Kiváltságos jogállását vándorlását követően már nem tudta igazolni és címereslevelet nem tudott felmutatni.
Üdvözlettel (kicsit hosszúra nyúlt a levél…),
Csaba
|
| | |
