| Tremmel: Re: Domján József | Ez egy újságcikk:
Weisz János egykori várgesztesi plébános úr megírta a csatkai búcsújáróhely történetét,amely nyomtatásban is megjelent 1971-ben.Ebben felsorolja a szent kút közelében letelepült remetéket az alapitó Csöbönyei Józseftől Erős Kázméron át Domján Józsefig.Ez utóbbiról a szerző azt írja,hogy 1933-ban,26 évesen érkezett a szent kúthoz-budapesti,bécsi,művészeti tanulmányok,olaszországi,németországi,franciaországi utazások után.Bár ő épitette a ma is használatos remetelakot,a csatkaiak nem tartották igazi remetének.A plébános úr nem tudhatta,hogy megjegyzése mögött milyen mozgalmas életpálya rejtőzködik.Ma már részletesen is megismerhetjük Domján József fordulatos,kűzdelmekkel teli életét.
1907.március 15-én született egy tizenkétgyerekes család legidősebb gyermekeként.Hamar kenyérkereső szakmát kellett választania,így 1924-ben géplakatos bizonyitványt kapott.Nappal egy gépgyárban dolgozott,este a műszaki egyetemre járt.1928-ban kiutazott Bécsbe,ahol a művészeti múzeumokat bújta.A látottak hatására elhatározta,hogy a Bécsi Művészeti Akadémián folytatja tanulmányait,de édesapja halála miatt vissza kellett térnie hazájába.Ismét szüksége volt géplakatosi szakmájára.1930-ban a gazdasági világválság idején elvesztette munkáját,de bányászként sikerült kenyérkeresethez jutnia.Később,élve a hazai ipart támogató átképzési program lehetőségével,takácsmesterséget tanult.Amikor itthon így sem kapott munkát,gyalog bejárta Olaszországot,Németországot és Franciaországot.Nem egy világcsavargó bolyongása volt ez az út,hanem egy művészeti ismereteket gyűjtő elhivatott ember 10000 mérföldes zarándokútja.Útközben hol szakmunkából,hol vázlatainak eladásából tartotta fenn magát. 1933-ban tért vissza Magyarországra,a Bakonyba.Itt a csatkai csendben érlelte magában a hosszú tanulmányút tapasztalatait.A csatkaiak jó szemmel vették észre,hogy Domján Józsefet nem egyedül a szent hely áhitata vonzotta a bükk árnyai alá,hanem hivatása is.1934-ben már a Magyar Királyi Képzőművészeti Akadémián találjuk,mint ösztöndíjast,egy kis értelmiségi csoport támogatásának eredményeként.Két évvel később már díjat nyert egy nemzetközi kiállitáson Budapesten.A siker után újra csak útrakelt: Kelet-Európa falvait járta,hogy magába szívja a népművészet elemeit,gyűjtse a népművészeti tárgyakat,leginkább a fafaragásokat. 1940-ben részt vett a miskolci művésztelep munkájában,ahol megismerkedett egy fiatal,tehetséges lánnyal,Evelynnel,aki később felesége,művészi munkájában ösztönző,segitő társa lett.
1941-ben érte el első külföldi sikerét:első díjat nyert a Royal Academy pályázatán.Itthon ekkor kezdett hozzá az Erzsébet templom freskójának elkészitéséhez.A következő évben újabb mély benyomások érték Nagybányán,ezt olaj tájképek sorozatával bizonyitotta.Életkedve ezekben az években tetőzött,telve volt kiállitások terveivel,sokan keresték meg rendeléseikkel.Ilyen körülmények között kellett megszakitania munkáját,amikor 1942 októberében megkapta behivóját.A fronton is utolérte balsorsa:egy híd épitése során súlyosan megsebesült.Szegeden kórházban töltött 6 hónapot,majd-szerencse a szerencsétlenségben-leszerelték.Visszatért fővárosi műtermébe.Amikor a fasizmus térhódítása soránüldözni kezdték a zsidókat,Domján Józsefnek másodszor is eszébejutott a bakonyaljai község,Csatka.Feleségét ide bújtatta,és a csatkaiak segitettek is.Evelyn és a gyerekek átvészelték a háborút.A művész apa műterme azonban bombatalálatot kapott,munkáját a háború után szinte a nulláról kellett kezdenie.Lassan,de beérett az új siker:1955-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták.Ekkor kerülhetett sor első életmű-kiállitására az Ernst-múzeumban.A tárlatot "egy világhírű zongoraművész koncertjével nyitotta meg Fülep Lajos,a művészettörténet professzora"-olvashatjuk egy későbbi életrajzában,majd folytatva-"Bár ez a kiállitás tízszer nagyobb volt,mint az előzőek,az ajtókat mégis időről-időre le kellett zárni a túlzsúfoltság miatt.Domján nemzetközi szimbólummá vált"Az eredmény: A Kossuth-díj.1956-ban,a forradalom napjaiban éppen svájci kiállítását rendezte,s az események hatására úgy döntött,nem tér haza.Felesgégét és három gyermekét is sikerült magához vennie.Sikert sikerre halmozott ezután,igazolva tehetségét.Az elmúlt évben,talán már a halálra készülve,ismét eszébe jutott Csatka:egy kísérőlevéllel elküldte a község vezetőinek fametszeteket tartalmazó,Bellringer című,1974-ben New Yorkban kiadott albumát.Az idő kegyetlen:már alig akadt olyan ember a faluban,aki tudta kit rejt a név,inkább csak a háború miatt itt rejtegetett szerencsétlen család emléke élt még néhány csatkaiban.1993 tavaszán újabb meglepő dolog történt:Amerikából egy halott hamvait kézbesítette a postás.Csak hosszas nyomozás után sikerült kideríteni:Domján József,az egykori remete tért meg végleg Csatkára.Itt is temették el,a többi remete porladó csontja mellé."Az örök világosság fényeskedjék neki"
Ez volt az újságcikk,remélem hasznát veszi valaki :)
|
| | |