| .: Fodor | It think they are similar-very... I have found a Pál Fodor who was csíkcsekefalvi Fodor Pá ( Pál Fodor de csíkcsekefalvi) He was prisoner of war In Russia..
Találtam leírást a csíkcsekefalvi Fodor családról és csíkcsekefalvi Fodor Pálról
"A csíkcsekefalvi Fodor család első őse, akiről tudunk, Fodor János 1550 körül élt Csekefalván feleségével, Bodó Annával. Egyenes ági csíkcsekefalvi utódai voltak: Balázs, János, Márton, Tamás, Imre, aki az 1702. évi lustrakönyvben szerepel, majd István Pál (1804–1874), Csík, Gyergyó, Kászon táblabírája, Fodor Pál (1903–1966) dédapja. Az ő gyermeke volt Fodor Ignác (1826–1889), Fodor Pál nagyapja, aki Csíkcsekefalván született, és 1852-től Csíksomlyón élt.
A csíkcsekefalvi főágból a 17. századtól rendre kiszakadtak a kézdiszentléleki, csíkszentimrei, a csíkvacsárcsi, illetve csíkrákosi ágak. Csíkrákoson ma is sok Fodor él.
A csíkcsekefalvi Fodor Márton II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől és székely ispántól a stroeşti-i táborban, 1655. július 7-én székely lófői oklevelet kapott.
Az 1764. évi, a csíki és háromszéki székely lakosság határőrezredekbe szervezésére vonatkozó rendeletben a csíkcsekefalvi és a csíkszentimrei Fodor-ágakat a huszár (primipilus-lófő) családok közé sorolták.
Fodor Pál nagyapja, Fodor Ignác Csíkcsekefalván született 1826-ban. Miután Csíksomlyón elvégezte a gimnáziumot, 1846-tól a 14. határőrezrednél teljesített szolgálatot. A huszártiszti iskolát 1848-ban végezte el Kézdivásárhelyen, de, amikor a szabadságharc kitört, még nem tette le a tiszti esküt. Ezrede a Csíkszéken állomásozó csapataival csatlakozott Bem seregéhez. 1849. február 21-től főhadnagy, majd áprilistól százados a 78. zászlóaljnál. Több híres csata résztvevője, Bem 1849. április 19-én Lugason kitüntette. Bem seregével Vidinbe emigrált, ahonnan 1851-ben hazatért. Annak ellenére, hogy azoknak a fiatal tiszteknek, akik a szabadságharc kitöréséig nem tették le a tiszti esküt, amnesztiát ígértek, a katonai törvényszék Fodor Ignácot olyan tízévi katonai szolgálatra kötelezte, melynek során csak a tizedesi rangig léphetett. Mivel azonban a székely határőrezredeket, amelyek Bem erdélyi hadseregének gerincét képezték, felszámolták, Fodor Ignác mentesült a letöltendő tíz év katonai szolgálattól. Szebenben német nyelven végezte a jogot, előbb a csíksomlyói székházaknál vállalt munkát, majd ügyvédeskedett. Élelmes, jó ügyvéd volt és a Függetlenségi Párt csíkmegyei elnöke. Mint ügyvéd többször védte a csángók közösségi erdőköveteléseit.
Fodor Ignác felesége kászonjakabfalvi László Anna (1833–1888), Fodor Pál nagyanyja, annak az idős László Józsefnek (1802–1872) a lánya, aki mint vajdahu-nyadi bányanagy szolgálati lakásában, a vajdahunyadi várban fogadta 1849. április 14-én Bem Józsefet, az erdélyi hadsereg vezérkarának egy részét, valamint Petőfi Sándort. Az akkor 16 éves László Anna számára ez egy életre szóló élmény volt, rendkívül színesen mesélt minderről.
A látogatás során hadi szállításokról is tárgyaltak, így a szabadságharc leverése után László József börtönbe került. Miután kiszabadult, különböző magánvállalatoknál dolgozott (Csíkbalánbányán a rézbányáknál, az udvarhelyszéki fülei vashámorban, majd a Krassó-Szörény megyei Tamásdon), hogy eltarthassa hatgyermekes családját, és csak a kiegyezés után kerülhetett vissza Vajdahunyadra.
László Anna öccse ifjú László József (1834–1908), akinek találmánya egy újrendszerű foncsormalom volt, amely az addig használt készülékekkel szemben átlag 30 százalékkal több aranyat tudott kivonni a kitermelt kőzetből. A találmány egész Európában elterjedt. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bp., 1899.,173.)
Ifjú László József dédunokája, László Zoltán (sz. 1933) hároméves kora óta Belgiumban él. Mindezek ellenére rajongásig szereti Erdélyt, 1965-től kezdődően rendszeresen hazalátogat egykori szülőföldjére, s ápolja a rokoni-baráti kapcsolatokat Fodor Pál fiaival.
Fodor Ignác és felesége, László Anna 1875-ben építették a csíksomlyói Fodor-házat, melyben a család, kisebb megszakításokkal, 1958-ig élt. Ekkor lakoltatták ki Fodor Pál feleségét és fiait a házból, amelyet Fodor Pál 1957. február 27-i ítélete mellékbüntetéseként elkoboztak. Ekkor az ingóságaik nagy részét is eltulajdonították, bár bizonyíthatóan azokat Fodor Pálné hozományként hozta Németországból.
A Fodor-házat Fodor Pál fiai, Imre (1937) és Pál (1937) 2001-ben kapták vissza. 2002-ben tulajdonjogukról lemondtak a Csibész Alapítvány javára, melynek kuratóriumi elnöke Gergely István csíksomlyói esperes-plébános. A házat most javítják és korszerűsítik. Az adományozók óhaja szerint a Csibész Alapítvány az erdélyi magyar történelmi egyházak hagyományait tiszteletben tartó és őrző szellemiségű ifjúsági tanulmányi, zarándok- és teleházat működtet majd benne.
Ebben a házban született Fodor Sándor (1927) író is, aki azonban nem rokona a csíkcsekefalvi Fodoroknak.
Fodor Ignác és László Anna kilenc gyermeke közül csak négy érte meg a felnőttkort. Ezek közül a legkisebb volt Fodor Antal (1872–1945), Fodor Pál édesapja. Ő családjával a csíksomlyói Fodor-házban lakott, és Csíkszeredában közjegyzőként dolgozott. Felesége, Bochkor Irma unszolására 1915-ben megpályázta, majd 1916-ban elnyerte az akkori Magyarország legrangosabb közjegyzői tisztségét. A közjegyzői irodája Budapesten, a Fő utca 4. szám alatt működött 1944. december 31-ig. Most is ott lakik Fodor Pál öccsének, Fodor Eleknek (1904–1964) 91 éves özvegye, született Osváth Katalin. Ez a pontosítás azért fontos, mert egy csíki írás szerint Fodor Pál édesapja Trianon után hagyta el Erdélyt.
Fodor Pál édesanyja, Bochkor Irma (1878–1964) a Csíksomlyón született Bochkor Károly (1847–1918) jogász, budapesti egyetemi tanár, szakíró leánya volt. Testvérei, illetve azok leszármazottai:
Idős Hollerung Gáborné Bochkor Viola (1888–1980) leánya Hollerung Piroska (sz. 1915) özv. Márkus Pálné (első férje 1944-ben hősi halált halt), lányuk özv. Györgyi Ferencné Márkus Judit (sz. 1940), fiuk Márkus Pál (sz. 1942), Fodor Pál keresztfia, kiváló borszakember, a budapesti Szőlészeti- és Borászati Szakiskola igazgatója.
Mártonffy Marcellné Bochkor Piroska, Viola ikertestvére (1888–1963), akihez Fodor Pál az 1945. augusztus 5-én Debrecen környékén, a fogolyszállítmányból kidobott cédulát címezte. Gordon Róbertné Bochkor Terézia (1885–1956) lánya Gordon Liáne (1908–1955). Az ő férje Tóth László, akit újságíróként 1949-ben 12 évi börtönre ítélték, és a börtönben halt meg 1955-ben és fia Tóth Csanád (1937–1984), akinek 1956-ban el kellett hagynia Magyarországot. A washingtoni külügyminisz-tériumban dolgozott, Pozsgai Imre emlegeti néha. Őt bízták meg a magyar korona hazahozatalának ügyvitelezésével, feladatát másfél éves munkával sikeresen megoldotta.
Czirják László, aki az Egyesült Államokban született, de ma bankszakemberként Budapesten él családjával, Karsza Attila, neves urológus, ifj. Hollerung Gábor (sz. 1954) és Hamar Zsolt (sz. 1968) karnagyok.
Fodor Pál Károly 1903. június 29-én született Budapesten. Szüleinek ugyan Csíksomlyó volt az állandó lakhelye, de édesanyja Budapesten élő nagyanyja, Bochkor Károlyné ivanóczi Kanócz Irma (1858–1942) mellett akarta világra hozni első gyermekét. A szülés után néhány héttel hazatértek Erdélybe. Elemi iskolába Csíksomlyón járt, középiskolai tanulmányait részben a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban (1913–1916), részben pedig a cisztercita-rendiek budapesti Szent Imre főgimnáziumában végezte (1917–1920). 1921-ben nagykorúvá vált, s a trianoni békeszerződés értelmében választhatott a magyar és a román állampolgárság között. Ő a román állampolgárságot választotta, bár szülei 1916 óta Budapesten éltek. Édesapja, Fodor Antal ráíratta a csíksomlyói Fodor-házat és a hozzá tartozó földeket. Fodor Antal a kisebbik fiát, Fodor Eleket anyagilag kárpótolta, és emellett a nagyobbik fiát, azaz Fodor Pált és annak családját 1944 végéig anyagilag támogatta.
Fodor Pál 1928. október 16-án szerzett mérnöki oklevelet, a budapesti József Nádor Műegyetem út-, híd- és vasútépítő szakán.
Gyakorló mérnökként 1929. április 8. és július 7. között a berlini gyorsvasút építőtelepén dolgozott, így próbálta ismereteit gyarapítani. Itt ismerte meg Annemarie von Dobschütz személyében jövendő feleségét. 1929 második felében Londonban gyakornokoskodott.
1930–1931-ben a bukaresti tartalékostiszti főiskolán tanult meg románul, ahonnan 1931. november 27-én utász alhadnagyként szerelt le.
1932. május 18-án a németországi Rostockban – ahol menyasszonya szülei éltek – kötött házasságot Annemarie von Dodschützcel. Ahelyett, hogy Németországban telepedett volna le, a feleségével visszajött Erdélybe, ahol a Svenska V�ägaktiebola-get vállalat alsórákosi útépítőtelepén dolgozott. Itt született első gyermekük, Nina (1933–1945). Azokat a magyarországi diplomákat, melyeknek birtokosai tanulmányaikat Trianon után kezdték el, sok diplomáciai huzavona után a román hatóságok végül is nem ismerték el.
Fodor Pál 1933-ban elveszítette mérnöki állását. Feleségével ekkor úgy döntöttek, hogy hazamennek Csíksomlyóra, és gazdálkodni kezdenek azon a 15 hektár szántó- és 25 hektár kaszáló- területen, amelyet Fodor Pál édesapjától örökölt.
1920-tól Fodor Pál már korábban is minden nyarat Csíksomlyón töltött. Ezekben a hónapokban járta be Erdélyt, és kezdte el gyűjteni a határkiigazítási-tervhez szük
séges adatokat. A román hatóságoknak feltűnt sok utazgatása, és ezért néha késve adták meg a vízumot. Ilyenkor az őszt is Csíksomlyón töltötte. Otthontartózkodásainak köszönhette, hogy 1933-ban nem kezdőként fogott hozzá a gazdálkodáshoz.
Felesége családjában régi hagyománya volt a földművelésnek. Fodor Pálné kimondottan szerette a gazdaéletet, a veteményeskertet örömmel és sok munkával személyesen gondozta. Már fiatal korában részt vett könyvelési jellegű tanfolyamon, a gazdálkodás pénzügyi követésével eleitől fogva ő foglalkozott, és így férjének minden területen eredményes segítőtársa volt.
Tenyésztehenük 1936. április 26-án díjat nyert a csíkszeredai tenyészállat-kiállításon. Fodor Pál és Péter Balázs 1937 májusában „csíksomlyói gazdák”-ként vettek részt az EGE (Erdélyi Gazdasági Egylet) elnökségi értekezletén, melynek fő előadója Szász Pál volt. 1938 októberében az EGE vezetősége, többek között Szász Pál, Telegdy László, Demeter Béla és Ugron Pál Csíkcsekefalvára látogattak, ahol Fodor Pál az EGE csíki alkerületi felügyelőjeként köszöntötte őket. Ez alkalommal Fodor Pál „munkájának eredményeképpen bensőségteljes ünneplésben részesült”.
Fodor Pált nagyon ügyes, jellemes gazdák támogatták, akik EGE gazdaköri elnökök voltak saját falujukban: Bartalis Imre Csíksomlyón, Csiszér József Csobot-falván, Bakó József Csíkcsomortánban, Sántha János Csíkpálfalván, Fodor Bálint Csíkrákoson, Szakács Balázs Csíkborzsován, Kőszegi Domokos Csíkszentléleken, Szeghő Dénes csíkszentmártoni iskolaigazgató és mások.
A csíksomlyói gazdálkodásban nagy segítséget nyújtott neki Kelemen József, aki családjával együtt a Fodor-házban lakott, Fodor Pál családjával együtt. Kelemen József hősi halált halt, fiát, Kelemen Antalt (sz. 1937) pedig 1959. április 29-én „ellenséges magatartás miatt” kizárták a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemről. Ugyanakkor távolítottak el az egyetemről húsz hallgatót, többek között Bárányi Ferencet, Katz Pált, az íróként is ismert Szász István Tast és a nemrég elhunyt Nagy Leventét.
A csíksomlyói gazdaság pénzbevételét sertésnevelésből biztosította. Fodor Pál a sertéseket rendszeresen szállította Burján Ignác csíksomlyói mészárosnak. A takarmányburgonyát már akkor korszerű, gőznyomás alatt működő kazánban főzték.
A gülbaba burgonyafajtát Fodor Pál úgy honosította meg Csíkban, hogy szinte az egész Fodor-kertet – körülbelül 5 hektárnyi területet – beültette ezzel a fajtával. A következő esztendőben úgy vitték el a falvakba, hogy ugyanolyan mennyiségű burgonyát kellett adniuk cserébe Fodor Pálnak, amit ő sertéstakarmányként hasznosított.
Az EGE, majd EMGE (Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület), valamint a Hangya Szövetkezet támogatásával hozták be Csík valamennyi községébe a korszerű vetőgépeket, sorhúzókat, burgonyakapákat és vettetőket (ásókat), permetezőket és kézi szerszámokat, valamint a szimentáli szarvasmarha apaállatokat. Hasonló módon sikerült meghonosítani az odvosi 241-es búzát is.
1940-ben átszervezték az EMGE-t és tevékenysége sok mindennel gazdagodott. Erdélyt három kerületre osztották, Csík vármegye a III. kerület 3. alkerülete volt, a másik két alkerület központja Sepsiszentgyörgy, illetve Székelyudvarhely lett. Fodor Pált EMGE alkerületi felügyelőként felkérték, hogy írjon beszámolót, és javaslataival járuljon hozzá Csík vármegye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának és állattenyésztésének fellendítéséhez. A jelentés eredetije a világháború dúlásait, házkutatást, kilakoltatást átvészelve megmaradt.
Fodor Pál szaktanulmányokat is írt, amelyek a kolozsvári Hitel és főleg az Erdélyi Gazda oldalain láttak napvilágot. Két, 2002-ben megjelent könyvben és korábbi folyóiratokban neves szakíróink használták forrásmunkaként ezeket a tanulmányokat. A székely közbirtokosságok néhány időszerű kérdése című írása ma is helytálló: „Az értékesítés szempontjából azonban van egy nagy baj, éspedig az, hogy az erdőhivatal nem akkor adja ki a kiosztásra kerülő vágterületet, amikor a gazda ráér erdőlni, amikor a fatermelésnek különben is ideje van, tehát télen, hanem nyár közepén, szénakaszálás vagy aratás idején. […] A gazda 2–3 köbméter fájáért maga menjen az erdőbe, hozza haza és dolgozza fel. Ha pedig értékesíteni akarja, vigye be a vevő udvarára, ne eresszük a fakereskedőt az erdőbe, mert neki a fűrészgyára udvarán van a helye.”
A kétrészes Székely közös birtokainkban írja: „Nehogy azt higgye valaki, hogy a közbirtokosság ügye kizárólag erdészeti kérdés. Szó sincs róla. A közbirtokossággal együtt áll vagy bukik az egész székelyföldi mezőgazdaság, főleg az állattenyésztés.”
Írásaiban észérvekkel tisztázta a székely közbirtokosság helyzetét, nyelvezete világos, és tudatosan úgy fogalmaz, hogy a falusi gazda is könnyen megérthesse. A lap fejlécének tanúsága szerint 1940 nyarától Fodor Pál az Erdélyi Gazda egyik főmunkatársa.
Marosvásárhelyen köztiszteletben él László Gábor, aki 1946-ban doktorátusi dolgozatát a Csíki Magánjavak történetéről írta. Ő akkor a Csíki Magánjavak kuratóriumának fiatal titkára volt. Tőle tudjuk, hogy Fodor Pál a háború előtt és után, egészen a Csíki Magánjavak harmadik államosításáig és felszámolásáig, annak kuratóriumi tagja volt.
1946 őszén, miután a hadifogságból hazatért, újra átvette az EMGE Csík megyei vezetését, és megkísérelte a régi szellemben újraszervezni. Elhatárolta magát a Magyar Népi Szövetségtől, és a későbbi történések egyértelműen őt igazolták. Az Igazság című napilap 1947. július 2-i számában A közvélemény hatására lemondtak Szász Pál és Szász István, a dolgozó magyar földművesek árulói című cikkben arról számol be, hogyan távolították el az EMGE legfelső vezetését. Az újságcikk azzal fejeződik be: „Az EMGE vezetésében annyira halaszthatatlanná vált tisztogatás útján tehát megtörtént az első lépés.”
Alig tíz nappal az előbbi cikk megjelenése után, 1947. július 12-én újabb EMGE-ellenes kirohanás látott napvilágot, amelyben durván támadták Fodor Pált, és amelynek címe: Elmentek Szászék – maradtak Fodorék. Erélyes tisztogatás a csíkmegyei gazdakörökben.
Így, a kommunisták vezetésével, szervezetten, felülről lefelé vertek szét mindent, és távolítottak el mindenkit, aki addig hitelesen és eredményesen tevékenykedett az erdélyi magyarság érdekében.
Visszatérve a korábbi évekhez, 1940 és 1944 között Fodor Pál a csíkszeredai Állami Útmérnökségen dolgozott. Ezalatt a csíksomlyói gazdaság folyó ügyeit a felesége intézte.
A háború kitörése az ő életébe is beleszólt: folytatódott katonai pályája. Érdemes ezt összefoglaltan megismerni.
1929 második felében Fodor Pál fiatal mérnökként Londonban gyakornokoskodott. Mivel román állampolgár volt, meghívták egy fogadásra, amelyet a londoni Román Nagykövetség rendezett Nicolae Titulescu akkori külügyminiszter tiszteletére. Titulescu jóindulatúan franciául beszélt Fodor Pállal, aki egy szót sem tudott románul, de azt mondta, meg szeretne tanulni. Titulescu erre azt tanácsolta: „Menjen Bukarestbe a tartalékos tiszti iskola utászkarára!” – és megkérdezte: „Románia történetét ismeri?” Fodor Pál igenlő válaszát követően Titulescu azt mondta: „Írjon egy kérvényt, amelyben kéri, hogy a felvételin francia nyelven vizsgázhasson!”
Így került Fodor Pál 1931. november 27-én Bukarestbe, megtanult románul, és a tisztiiskolát utász alhadnagyként fejezte be. Később többször volt átképzésen. 1940 után a magyar átképzést honvédként kezdte, majd megkapta a magyar tartalékos utász hadnagyi rangot.
1944 tavaszán hívták be katonának. A csíkszeredai útügyi osztálymérnökség főnöke megpróbálta rábeszélni, kérje felmentését azzal indokolva, hogy a civil életben is ugyanazt teszi, mint egy katona, és hogy három gyermeke van, de Fodor Pál kijelentette: ő soha semmiféle körülmény között nem vonja ki magát katonai kötelezettsége alól.
Rövidesen kinevezték a 108-as önálló utász alakulat század parancsnokának. Ez a pontosítás azért szükséges, mert egy csíki emlékíró, aki sohasem volt katona, azt írta, hogy Fodor Pál beosztottjai munkaszolgálatosok voltak. Szakaszparancsnok volt a sepsiszentgyörgyi Horváth László, a felső háromszéki Balogh Pál, aki később Csehországban a partizánokkal vívott csatában hősi halált halt, az illyefalvi Kuti Imre tartalékos zászlós és a sepsiszentgyörgyi Gagyi Ferenc hadapród őrmester. A század 1944 második felében Csíkszentdomokos–Marosfő környékén, majd Békáson javította az utakat. 1944-ben az Úz völgyében voltak, ahol augusztus 26-án visszavonulási parancsot kaptak. Következett Csíkszentmárton, Csíkszereda, Csíkrákos, Csíkszentdomokos. Itt Fodor Pál a felcsíkiaknak kétnapos eltávozást engedélyezett. Az eltávozottaknak Gyergyóalfaluban kellett jelentkezniük. Így történhetett meg, hogy a Timár Mihály nevű katonája átélte, hogyan garázdálkodtak a Maniu-gardisták 1944. szeptember 6-án és 7-én Csíkszentdomokoson.
1944. december 24-én felkereste Budapesten élő szüleit és odamenekített családját. Felesége Csíksomlyón a hegyekbe akart kimenni, együtt a falu népével, de Ábrahám József, Csík vármegye alispánja úgy ítélte meg, hogy egy tartalékos magyar tiszt német felesége nem várhatja be három gyermekével az oroszokat. Fodor Pál nagyrészt felmorzsolódott százada 1944. december 25-én hagyta el a már szinte teljesen körülzárt Budapestet.
1945. május 10-én, egy nappal a kapituláció után, több ezer német és magyar katonával együtt Ausztria területén esett amerikai fogságba. Itt jó dolga volt, mivel angol–német–magyar tolmácsként tevékenykedett. 1945 júliusában többedmagával átadták az oroszoknak, akik közölték, hogy megszervezik hazautazásukat. Ezután marhavagonokban, Magyarországon keresztül, az ukrajnai Krasznojarszkba vitték őket. 1945. augusztus 5-én, Debrecen környékén egy cédulát dobott ki a vagonból, s a család így tudta meg, hogy él, és útban van Oroszország felé.
Oroszországban tiszti lágerbe került, nem kellett dolgozniuk, de a munkát végző legénység élelmiszeradagjánál kevesebbet kaptak. Fodor Pál azt kérte, hogy dolgozhasson, és ezt azzal a feltétellel engedélyezték, hogy tovább is a tiszti barakban lakik és étkezik. Annyira legyengült, hogy alultápláltság miatt hazaengedték. A focşani-i gyűjtőtáborban úgy döntött, hogy hazamegy Csíksomlyóra, bár családjáról semmit sem tudott.
1946. október 11-én érkezett haza.
1947-ben, 44 éves korában, a bukaresti Oktatásügyi Minisztérium végül is elismerte a budapesti diplomáját, és „gyakorló mérnökként” munkát is vállalhatott. Előbb a háború alatt felrobbantott hidak újjáépítését vezette (Csíkszeredában, az Olt-hidak, a borgóprundi híd és a maroshévízi hidak helyreállítását irányította) rendkívül nehéz körülmények között. Ezt követően a román vasútak csíkszeredai karbantartó kirendeltségében (L7) dolgozott. Minden számítása és munkája annyira pontos volt, hogy brassói felettesei (a karbantartó kirendeltség Motentan nevű főnökének személyes közlése szerint) ellenőrzés nélkül hagyták jóvá valamennyi tervét, elképzelését.
1957. július 7-én Csíksomlyón letartóztatták, majd a kolozsvári III. hadtest katonai bírósága Marosvásárhelyen 1958. február 27-én 25 évi kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A vád: állam- és társadalom ellenes szervezkedés („uneltire”). Fodor Pál két évtizedes adatgyűjtés után 1955 és 1957 között egy javaslatot dolgozott ki, mely szerint az erdélyi kérdés úgy oldható meg, hogy lakosságcserével egybekötött határkiigazítást hajtanak végre.
Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szamosújváron, Periprava-Grinden, Luciu-Giurgeni-ben és Jilaván raboskodott. Az általános kegyelmi rendelet megjelenése után, 1964. július 28-án szabadlábra helyezték. (Valójában minden politikai fogoly esetében a büntetés hátralévő részének letöltéséről mondtak le, ami nem azonos az általános közkegyelemmel.) Vajdahunyadon telepedett le, ahol a bukaresti műegyetem utolsó évéről 1959-ben kizárt fiai dolgoztak. Akkor tudta meg, hogy felesége már 1959-ben elhunyt.
Erős akarattal újra munkát vállalt, és feleségül vette a gyergyószentmiklósi származású Blénessy Irént.
1966 júliusában egy aránylag kis, de kimenetelében végzetes balesetet szenvedett: késő este kiült az első emeleti tömbházlakása ablakába cigarettázni, elszenderedett, és az ablakpárkányról leesett. Mintegy két métert zuhant, mivel a talaj emelkedő volt, hátraesett, és kisagyát beleverte egy vízvezeték aknájának a fémfedelébe. Bár a seb néhány nap alatt begyógyult, a kisagy annyira megsérült, hogy 1966. augusztus 11-én elhunyt.
Csíksomlyón helyezték örök nyugalomra, közös sírban nyugszik a kislányával és első feleségével. Két fia él, két unokája (Elek és András), két dédunokája van (Bence és Csanád) és a nevelt dédunokák (Hunor Pál és Botond Imre).
Fodor Pált a román hatóságok sohasem rehabilitálták. (A hazaáruló-perek vádlottjainak egy része – többek között dr. Dobai István – a politikai üldözöttek kárpótlási segélyét sem kapja, tehát jelképesen az egykori ítélet bármikor végrehajtható!)
A Magyar Köztársaság kormánya és akkori államelnöke, Göncz Árpád 1991. október 23-án posztumusz a Hazáért és a Szabadságért – 1956 emlékéremmel tüntette ki.
Fodor Pál első felesége, Annemarie von Dobschütz (1898–1959) – Karl von Dobschütz német tábornok lánya volt. A nácik hatalomra jutásakor a tábornok nyugdíjaztatta magát. Ősnemes porosz családból származott, amelyből 1580-tól kezdődően több magas rangú tiszt és értelmiségi került ki. Ilyen volt például Karl von Dobschütz öccse, Ernst, evangélikus teológiai tanár, aki 1922 és 1932 között a Hallei Tudományegyetem rektora volt. Annemarie húgai, Bertha, aki 1922-ben Berlinben biológiából doktorált, és mint a répanövények nemesítője nemzetközi hírnévnek örvendett; Charlotte, aki matematikát tanított a wismari almérnökképző főiskolán – halálukig, az 1980-as évek elejéig állandóan támogatták előbb nővérüket, majd annak gyermekeit.
Amikor Annemarie von Dobschütz feleségül ment Fodor Pálhoz, egy szót sem tudott sem magyarul, sem románul. Már akkor eldöntötték: gyermekeiket magyarnak és római katolikusnak nevelik. Fodor Pálné úgy tanult meg magyarul, és úgy ismerte meg az erdélyi sorsot, hogy Wass Albert Mire a fák megnőnek című regényét olvasta, szótárral a kezében. Az volt a felfogásuk: jó, ha egy gyermek több kultúrát ismer. Gyermekeiket magyar szellemben nevelték, amit Fodor Pálné azért is jónak tartott, mert ő, egy nagy nép tagjaként különösen értékelte az aránylag kisszámú erdélyi magyarság küzdelmét. Ígéretét haláláig betartotta. Meleg lelkű, egyszerű, a szociális problémákra nagyon érzékeny asszony volt.
A férje börtönbeli szenvedése idején a csíksomlyói, csobotfalvi, csomortáni és pálfalvi családok sokasága bátorította és tartott ki mellette. A temetésére összesereglett gyászolók a protestáns szertartás után, arra hivatkozva, hogy Fodor Pálné szerette a csíksomlyói Szűzanyát, elénekelték a „Nagyasszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted zokogva esd” kezdetű éneket. Ezért a temetés után mindkét fiát kihallgatták, és az éneket betiltották.
Fodor Pál második felesége, Blénessy Irén (1909–2001) mélyen vallásos, szigorú életfelfogású közgazdász volt. Bukarestben végezte a Kereskedelmi Akadémiát. 1945-ben a hegyekben bujkáló magyar és német katonáknak hordott ki élelmet, ezért rövid időre Csíkszeredában börtönbe került. Azután ismerte meg Fodor Pálnét, akihez szoros barátság kötötte. A Fodor Pál 1956-os perköltségéhez szükséges pénzt ő gyűjtötte össze. Fodor Pálnét betegsége idején türelmesen ápolta, majd 1965-től gondoskodó és jó felesége volt Fodor Pálnak. Mindvégig nagyon jó viszonyban volt Fodor Pál fiaival, akiknek gyermekei nagymamájukként szerették. 1967-től Szovátán élt, és segítőkészségéről ismerték az egész környéken.
A 100 éve született Fodor Pál emberi tartását bizonyítja, hogy sem a vallatások során, sem a börtönben nem sikerült őt megtörni. Opra Benedek, a kiváló magyartanár, akit az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) perében ítéltek el, az egyik csíksomlyói találkozón azt mondta Fodor Imrének: „A börtön nem volt olyan könnyű! Az emberek jellemét is próbára tette. Apádról tudnod kell, hogy úgy jött ki – azaz olyan emberként –, ahogy bevitték.”
Fodor Pál egy pillanatig sem tagadta, hogy élete főműve: megoldást keresni az annyi szenvedést, véráldozatot követelő erdélyi kérdésre."
1. Fodor Antal (1872–1945), Fodor Pál (father of Pál Fodor) édesapja
6. Géresi Balogh József (1875–1942), gépészmérnök, Stemmer Olivér és Fodor Berta veje, „életét a szeretet és jóság vezette”.
10. Csíkszentmártoni Bochkor Irma (1874–1964), Fodor Pál édesanyja.
5. Pál Andor (1890–1983), idős Pál Gábor és Fodor Ludovika kisebbik fia, huszár-, majd repülőstiszt, sok nemzetközi lovaglóverseny nyertese.
|
| | |
