| kisbea: Re: Hideg család | Ez csak természetes.
Megvan nekem a latin nemesítő levél magyarra fordítása is, ezt itt közlöm:
Mi, Lipót, Isten kegyelméből választott, minden időben felséges császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumania és Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Felső- és Alsó-Szilézia, Würtemberg és Théka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Kiburg és Gorícia grófja, Elzász tartományi grófja, a Római Szent Birodalomnak az Anasus feletti Burgoviának, Alsó- és Felső-Lausitznak az őrgrófja, a Szlavón őrgrófságnak, a naon-i kikötőnek és a Sótelepeknek az ura stb.
jelen sorok tartalmánál fogva emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy Mi egyrészt néhány hívünknek alázatos kérelmére, melyet ez ügyben Felségünkhöz intéztek, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve hívünknek, Hidegh Pálnak hűségét és hűséges szolgálatait, amelyeket ő elsősorban Magyar Királyságunk Szent Koronájával, majd amint mondják, Felségünkkel szemben is odaadóan tanúsított a hely és az idő változandósága, valamint az alkalmak szüksége szerint, és a jövőben is tanúsítani és nyújtani ígérkezik;
egyrészt tehát ezek miatt, másrészt pedig királyi kegyünkből és bőkezűségünkből kifolyólag, amelyekkel mindenkit, aki irányunkban és a keresztény közügyek iránt érdemeket szerzett és az erény gyakorlására törekedett, elődeink, Magyarország néhai dicső Királyainak példájára jutalmazni szoktuk és neki erényeinek bizonyos emlékét szoktuk adni, hogy az őt nagyobb tettek véghezvitelére is serkenthesse:
ugyanazt a Hidegh Pált tehát a nemtelen sorsból és állapotból, amelyben eddig, amint mondják, élt, királyi hatalmunk teljéből és különös kegyünkből kiemelve méltónak találtuk őt Magyarországunk és a kapcsolt Részek nemeseinek a csoportjába és számába beválasztani, hozzászámítani és közéjük írni, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk alapján megengedve,
hogy ettől kezdve a jövőben mindig ő is örvendve élhessen mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel éltek és élnek örvendve mindmáig bármiként a jog vagy az ősi jogszokás alapján Magyarország és csatolt Részeinek többi, igazi és kétségtelen nemesei, valamint azokat élvezhessék és azokkal élhessenek mindkét nembeli összes utódai is.
Ezen irántuk tanúsított kegyünknek és kegyelmünknek és a szabadságnak bizonyitékául, meg az igaz és kétségtelen nemességnek a jeléül méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a nemességnek a jelvényét adományozzuk: egy egyenesen felállított katonai pajzsot, mely égszínkék, alját zöld mező foglalja el, amelyre egy aranysárga színű sértetlen grif van festve, amint testének egész tömegével fölemelkedik, hátulsó lábait szétterpeszti, csőrét kitátja, nyelvét kiölti, szárnyait repülésre terjeszti ki, farktollazata kétágú és háta fölé emelkedik, jobb első lábával három tündöklő liliomot tart, balját előretartja, hogy elragadjon, a pajzs jobb oldala felé fordulván; a pajzson egy nyitott rostélyú katonai sisak, királyi diadémmal, valamint egy másik … grif emelkedik, az alsóhoz mindenben hasonló díszítésű. A sisak tetejéről, vagyis annak csúcsáról pedig szalagok és díszletek csüngenek, hol fehér és vörös, hol aranysárga színekben, s a pajzs szélein omlanak alá, azt szépen ékesítve, amint mindezek jelen oklevelünk elején vagyis bekezdésénél a festő kiművelt keze által művészien saját színeikben szépen lefestve és a figyelmes szemek elé helyezve szemlélhetők.
Ugyanannak a Hidegh Pálnak és mindkét nembeli összes utódainak szívélyesen adjuk s adományozzuk, elhatározva, valamint biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk szerint megengedve, hogy ő mostantól kezdve a jövőben, minden elkövetkező időben ezt a címert vagyis nemességi jelvényt Magyarországunk és a hozzácsatolt Részek többi nemeseinek módjára, ugyanazon jogok, kiváltságok, engedmények, szabadságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél vagy a jogszokásnál fogva éltek és azokat élvezték, ő is élvezhesse és használhassa csatákban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban, párbajokban és párviadalokban és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatban; továbbá pecsétjein, vitorláin, kárpitjain, függönyein, gyűrűin, zászlóin, pajzsain, sátrain és házain, síremlékein, általában pedig bármilyen dolgai és válalkozásai alkalmából az igaz és őszinte nemesség címe alatt. Amint akarjuk azt is, hogy őt és mindkétnembeli összes utódait mindenki, bármilyen állású, rangú, helyzetű és kiváltságú emberről legyen is szó, mint ilyennel kitüntetettnek mondja, nevezze, tartsa és tekintse, valamint megadjuk, hogy azt (ti. a nemesi címet) viselhesse, hordhassa, használhassa, élvezhesse, s annak örvendhessen ő és összes, mindkét nembeli örökösei és utódai.
Sőt, ismertté tesszük, adjuk és adományozzuk, ezen dolog emlékezetéül és örök megerősítéséül, jelen oklevelünket, titkos függő pecsétünkkel közzétéve, amellyel mint Magyarország királya rendelkezünk, kegyesen megadva és engedélyezve ugyanazon Hidegh Pálnak és mindkét nembeli összes örököseinek és utódainak.
Adatott őszintén szeretett hívünk, Krisztusban főtisztelendő, Szelepcheny György atya, Kalocsa és Bács kánonjogilag egyesített egyházmegyéje érsekének, a nyitrai püspökség adminisztrátorának, és ugyanazon helységek és vármegyék örökös főispánjának, a mi bizalmas tanácsosunknak a keze által, valamint Magyarországunk udvari kancellárja által, Pozsony királyi várában, a királyi országgyűlés idején, május hónap 27. napján, az Úr 1662. esztendejében, római császárságunk negyedik, magyarországi és a többi uralmunknak ötödik, csehországi uralmunknak pedig hatodik évében.
Midőn a főtisztelendő és tisztelendő atyák Krisztusban, zombori Lippai György Esztergom főérseke, Szelepcheny György a nevezett Kalocsa és Bács kánonjogilag egyesített egyházmegyéjének érseke; erdődi Pálffy Tamás egri, ugyanazon Szelepcheny György nyitrai adminisztrátor, Petretich Péter zágrábi, Pálfalvay János választott váradi, Szegedy Ferenc választott erdélyi, Szecheny György választott … , Sennyei István … választott veszprémi, Szentgyörgyi Ferenc választott váci, Macripodaris Jácint választott csanádi, … János testvér választott pécsi, Mariani Péter zengi és modrusi, a szerémi szék megüresedvén, Tolnay Ferenc választott … , … , Héderváry János választott szkopjei, Szenttamási Máté választott korbavai, Ivanovich Pál testvér választott tinnini, Benlich Márk testvér boszniai, Matkovich Mihály választott skradini, Bársotty Keresztelő János választott rosznói, püspökökként Isten egyházait üdvösen kormányozták.
Hasonlóképp tekintetes és nagyságos hadadi Veselény Ferenc örökös murányi gróf Magyarországunk nádora, Nádasdi Ferenc gróf országbíró, Zrini Miklós örökös gróf, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, Chijaki István gróf tárnokmester, mondott Zrini Miklós főlovászmester, monyorókereki Erdődy György gróf főkomornyik, Pálffi Miklós gróf az említett Erdödből főajtónálló, Illyésházi György trencséni örökös gróf főétekfogó, Forgách Ádám örökös ghymesi gróf főpohárnok, Eszterhasy Pál gróf főudvarmesterünk Magyarországon és a mondott erdődi Pállfy Miklós gróf Pozsony vármegye főispánja, valamint a többiek Magyarország vármegyéit igazgatván.
Lipót
Szelepcheny György kalocsai érsek sk.
Orbán István sk.
Az Úr 1663. esztendejében március hó 19-én Zemplény városában, ugyanazon Zemplény vármegyének szívélyes gyülekezetében jelen címeres levelet … a vármegyének bemutatták, fölolvasták, és fennhangon kihirdették, mindenki beleegyezésével, általam, vagyis a törvényszék hiteles jegyzője, Chezmy Pál által, sk. |
| | |
