| gaborpatay | GRÓF TISZA ISTVÁN ŐSFÁJA.
- Genealógiai tanulmány. -
Írta: Dr. VARGHA ZOLTÁN
áll. főreáliskolai tanár, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmányi tagja
A köztudat nem ismer különbséget családfa és ősfa között. Mindkettőnél egyénből indulunk ki, az elsőnél az egyénnek aktív, a másodikban passzív szerep jut. A családfa ugyanis egy ősnek (rendesen a nemesség-szerzőnek) utódait tünteti fel, és pedig elsősorban a férfiágat; a leányági utódok ritkán szerepelnek rajta, de ezekre is kiterjeszkedhetik. A nőtagoknál csupán férjeik neveit szokták feljegyezni s nem utódaikét, mintegy utalásul, hogy leszármazóik már más család neve alatt keresendők. Régebbi genealógiai táblázatokon a feleségek neve is ritkán szerepel, jobbára csak akkor, mikor az asszony révén valami birtoknak a család kezére juttatását akarják feltüntetni. A családfa a messze múltban s a jelenben élő utódait gyűjti leszármazási táblába. Nevét természeti képből vette, amint a fatörzs ágakat és leveleket hajt, úgy nevel a család őse is családi ágakat és utódokat.
Az ősfa is egyénből indul ki, de itt a kiindulópont nem a messze múltban, hanem a közelmúltban vagy jelenben van. Feltünteti - ha teljes - egy egyénnek összes vérszerinti őseit úgy apai, mint anyai ágon. Magától értetődő, hogy míg a családfa terjedelme igen változó, részben a család régisége, részint annál a körülménynél fogva, hogy egyik családtagnak csak egy gyermeke volt, a másiknak igen sok s így a család csekélyszámú vagy igen széttagolt - addig az ősfa terjedelme kötött: mindenkinek 2 szülője, 4 nagyszülője, 8 szépszülője van s a további generációkban az ősök száma 16, 32, 64, 128, 256, 512-re növekedik. Számuk azonban valósággal, bár ezer meg ezerre megy, mégsem végtelen, természetszerűleg annál többször fordul elő egy és ugyanaz az ős. Ennek oka a rokonházasságokban rejlik s magát az esetet ősveszteségnek (Ahnenverlust) hívjuk.
Némely udvari méltóság, vagy rang elnyerésénél az illető köteles ősi származását 8-16-32 ősre visszamenőleg igazolni. A 8-as ősfa bizonyítja ilyen esetben, hogy az illető nagyszüleinek szülei nemesi rangban születtek, a 16-os ősfa pedig a nagyszülék nagyszüleinek nemesi származását tanúsítja.
Jelen tanulmányomban dicső mártírunknak, gróf Tisza Istvánnak ősfáját állítottam össze és teszem vizsgálódás tárgyává. Őt a Károlyi-rezsim terrorja idején így jellemzi Ravasz László, dunamelléki református püspök: „Az összeomlott régi Magyarország óriás romjai állottak oda katafalknak legnagyobb fiok: Tisza István teteme alá. Nem máról-holnapra termett: alakján ezer esztendő dolgozott. Hozzáfoghatók csak azok lehetnek, akik századok óta útra keltek. Magyarságát Pusztaszerről hozta, lovagiasságát az Árpádok udvarában tanult, ereje, virtusa a fekete seregben izmosodott ki, hitét a reformátusok gyújtották fel, látni Bethlen Gábor tanította, hideg szenvedélye Széchenyiből rögződött bele. Minden benne volt, ami magyar, még a végzetünk is. Benne megnőve és elbukva önmagunkat látjuk. A múlt nagy, kongó boltívei alá temetjük őt. És imádkozunk, hogy halott kezében ne vigye magával a Jövendő parányi, piros virágát.”
Tisza István, ki ilyen erényekkel tündökölt, maga volt a megtestesült puritánság. Hiúság nem bántotta, őseivel nem kérkedett, noha nemesi ősfája hibátlan, kamarásságot sem szerzett, de emberfeletti nagysága indokolttá teszi, hogy amit ő nem tett, keressük őseit s vizsgáljuk, hogy egyéniségében milyen atavisztikus vonásokat lehet felismerni. Az átöröklés törvényeinek egész irodalma van s kétségtelen, hogy az egyéniség kialakulására a nevelés, tanulmányok, környezet befolyásán kívül örökölt tulajdonságok is nagymértékben befolynak. Jelen tanulmány - amennyire a források megengedik - ezeket a hatásokat igyekszik kihámozni Tisza István őseinek bemutatásával.
Hatással, természetesen nemcsak apai ági ősei voltak, hanem az anyai ágiak is, vizsgálódásaimat tehát nemcsak a Tisza-családra kellett fordítanom - mit különben már egy neves historikusunk megtett , tárgyalván a család történetét 1760-ig, hanem az ősfán szereplő egyéb családokra is kiterjesztenem. Azt az eljárást követtem, hogy felvittem az ősfát a 32-es sorig (a szépszülők nagyszüléig) s onnan tovább az egyes ágakon, - de már ezt csak a szövegben -, míg adatok állottak rendelkezésemre. Némi figyelemmel voltam a 32-ős egyenes apai ágú őseinek házastársaira, helyesebben ősanyáira is. Ha csupán az apai ágra lettem volna tekintettel, alig adhatnék jelen értekezésemben többet a Tisza-név történeténél-, ha viszont 32 helyett 64 ősig tárgyalnám részletesen, kevésbé lenne a tanulmány áttekinthető. Kizárólag egyeneságú ősökről lesz szó, kiknek véréből való vérvolt Nagyunk, az oldalági atavismusra, melyről Ribot beszél, nem terjeszkedtem ki, mert ez értekezésem méreteit szerfelett növelné s mivel ez az atavismus a tulajdonságok lappangó átöröklésén alapul s az utódok tulajdonsága a közös ős tulajdonságaira vezethető vissza - tárgyalása tulajdonképpen majdnem felesleges lenne. Oldalági rokont csak egy-két helyen fogok felemlíteni, de vigyázok, hogy ezt az egyenes őssel ne lehessen összetéveszteni.
GRÓF TISZA ISTVÁN ŐSFÁJA
1. Borosjenei Tisza György (1680-1754) alispán Tisza László per-Nyertes, 1760Gesztre költözött(† 1772 körül) Tisza Lászlókamarás, Biharvm. követe(1765-1831) Tisza Lajoskamarás, Biharvm. főispánhelytartója(1798-1836) Tisza Kálmán(1830-1902)v.b.t.t.,Magyarországminiszterelnöke,ref. főgondnok Borosjeneiés Szegedigr. Tisza István(1861-1918)v.b.t.t,Magyarországminiszter-elnöke, ref.főgondnok
2. Rődi Bihary Zsuzsánna
3. (31.) Bályoki Szénás József Szénás Rebeka
4. (32.) Nemes Terjéni Rebeka
5. (13.) Széki gr. Teleki Lajos † 1758 gr. Teleki Lajosv.b.t.t., a rendekelnöke († 1815) gr. Teleki Kata(1777-1820)
6. (14.) Iktári gr. Bethlen Kata
7. (15.) Nagyszalontai gr. Tholdy Ádám gr. Tholdy Sára
8. (16.) Tancsi gr. Földváry Sára
9. Széki gr. Teleki László v.b.t.t., főkormsz. tanácsos (1710-78) gr. Teleki József (1738-96) v.b.t.t.koronaőr gr. TelekiJózsef (1777-1817) főkor-mányszékitanácsos gr. TelekiJulianna(1805-63)
10. Rádai Ráday Eszter
11. Királyfalvi Róth Tamás († 1782) Róth Janka
12. Felsővattai Wattay Borbála
13. (5.) Széki gr. Teleki Lajos († 1758) gr. Teleki Lajosv.b.t.t., a rendekelnöke († 1815) gr. TelekiZsófia
14. (6.) Iktári gr. Bethlen Kata
15. (7.) Nagyszalontai gr. Tholdy Ádám gr. Tholdy Sára
16. (8.) Tancsi gr. Földváry Sára
17. gr. Degenfeld Kristóf Márton, lov. tbnk., porosz hadügyminiszter † 1762 gr. Degenfeld-SchombergÁgoston(† 1814) gr. Degenfeld-Sch. MiksaKristóf v.b.t.t.,kamarás, birod.tanácsos 1810-től magy. gróf(1766-1816) gr. Degenfeld-sch. Imrefőispán, ref.főgondnok(1810-83) gr. Degenfeld-SchomburgIlona palota-hölgy(1839-....)
18. hg. Schomberg Mária
19. br. Riedesel zu Eisenbach br. RiedeselFriderika
20. ............
21. Széki gr. Teleki Ádám (sz. 1703) tábornok gr. TelekiÁdám főispán(1740-92) gr. TelekiAnna
22. Thoroczkószentgyörgyi Thoroczkay Klára
23. Hadadi br. Wesswlényi István kapitány br.WesselényiMária
24. Vargyasi br. Daniel Polixéna
25. Nemes Bek János Bek Jánosev. lelkész BökönyiBek Pálcs. kir. kamarás(1761-1827) Bek Paulina(1815-56)
26. Domonyai Zánthóházy Krisztina
27. Kéméndi Várady .... VáradyAnna
28. Benyovi Benyovszky Mária
29. Bárczay Bárczay László Bárczay Miklós Bárczay Anna(1781-1848)
30. Nagylónyai Lónyai Klára
31. (3.) Bályoki Szénás József SzénásZsuzsanna
32. (4.) Nemes Terjéni Rebeka
Melléklet
Az ősfa természete hozza magával, hogy a kutatást a közelmúltból kiindulólag vittem a messzebb és messzebb múltba, tárgyalásomnál mindazáltal azt a módszert alkalmazom, hogy a 32 családot - (mely Tiszánál az ősvesztés folytán csak 25) - a régi múltból vezetem le, nevezetesebb tagjait, kik Tisza István vérszerinti ősei voltak, röviden ismertetvén, amíg csak be nem kapcsolódnak az ősfába. (Lásd melléklet.)
1. A Borosjenei Tisza-család első, biztos őséül - a régibb időben itt-ott szórványosan fellépő Tiszákkal nem tudván összekapcsolni - már azelőtt is nemes Borosjenei Tisza György diákot írja, ki 1636-ban I. Rákóczi Györgytől Arad, Csanád és Békés vármegyékben tetemes jószágokat (14 falut és pusztát) kapott adományba.
Fia I. István 1643-75 Zaránd vármegye szolgabírája, 1651-ben országgyűlési követe, 1656-ban alispán, 1656-8-ig II. Rákóczi György portai követje s mint ilyen ügyességének, éleseszű voltának és óvatosságának számos tanújelét adta s jókor figyelmeztette urát a lengyel vállalat veszedelmes voltára. Az ifjú uralkodó - akárcsak harmadfélszáz esztendő múlva a másik - tapasztalt tanácsosát félreállítja s ezzel az ország és dinasztia romlását készíti elő.
Az egyik mellőzött Tisza István a török rabságból szabadulva, 1660-ban, mint kapitány védi a török ellen Erdély kulcsának, Váradnak Aranyos-bástyáját s a másik - az ellenségeitől „reklámezredes”-nek csúfolt, a lövészárokban teszi kockára drága életét, hogy testével tartsa fel a hazájára tört áradatot. Az ősapa Várad eleste után kővári kapitány lesz s nagy kiterjedésű ősi- és szerzemény birtokai török kézre kerülnek, az unoka nem éri meg nemzete katasztrófáját - a romlás útja csak testén át vezethetett - sem azt, hogy birtoka egy része oláh imperium alá került.
I. Istvánnak Doczó Zsuzsannától származó fia II. István Torda vármegyében Görgény-Szt.-Imrén húzta meg magát, hol 1688-ban Apaffytól kis birtokot kapott, s nagy csendességben, szerény anyagi körülmények között, mint a fiscalis tizedek albérlője élte le életét. Csikfalvi Bakó Katalin nevű feleségétől származott fiával Györggyel (1680-1754) ismét emelkedni kezd a család. Híres, keresett ügyvéd volt s e révén, valamint takarékos életmódjával vagyont szerzett. Torda vármegyének főjegyzője, majd alispánja lett s ő fogott legelőször hozzá, a török hódítás folytán elvesztett birtokoknak a neoaquistica commissio útján való visszaszerzéséhez, de célt csak Rődi Bihary Zsuzsánna feleségétől származó László fia († 1772) ért, ki a modenai herceggel és kir. fiscussal folytatott igen hosszadalmas és küzdelmes perét megnyervén, biharvármegyei gazdag földesúr lett s udvarhelyszéki székelykeresztúri lakását ott hagyván, 1760-ban Gesztre költözött. E két Tiszára, Györgyre és Lászlóra örökségképpen szállott az a tisztes vagyonszerzési hajlam - ezt aztán tovább örökítették -, mely a szélesebbkörű szereprejutásnak és függetlenségnek alapfeltétele. Lászlónak Bályoki Szénás Rebeka feleségétől származó fia László (1765-1831) Bihar vármegye főjegyzője, követe, cs. kir. kamarás, debreczeni tanuló korában magyar és latin verseket írogatott. Ennek gr. Teleki Katától (1777-1820) fia Lajos (1798-1856) Bihar vármegyénél kezdte hivatalos pályáját, mint aljegyző, 1832-ben első alispánná választották és országgyűlési követté. 1841-ben a kormány biharvármegyei adminisztrátorrá nevezte ki. A megyegyűléseken erőszakosan lépett fel - s az ellenzék ellenakcióira - szenvedélyes természetű lévén - újabb retorziókkal felelt. Ebből botrányos jelentek támadtak s vér is folyt. A pártszenvedély lángjai magasra csaptak az országgyűléseken az unoka vezérsége idején is. A helyzet azonban más, amott a megyefőnököt tényleg csak töredék követi, hatalma szuronyokra támaszkodik; emitt a kormány - illetve házelnök hatalmas parlamenti többséggel rendelkezik s ennek munkáját akarja lehetetlenné tenni a kisebbség. De van közös vonás is a múlt és jelen között; Biharban is a szenvedélyek felfokozásához - akárcsak a mi korunkban - erősen hozzájárult a személyes ellentét Tisza Lajos és az ellenzék vezére Beöthy Ödön között. Tisza Lajos egyházának hű fia volt s mint a szalontai ref. egyházmegye főgondnoka működött érdekében. Geszti házát erős vallásos és magyar szellem hatotta át s ez a szellem s az őt jellemző erős akarat utódaira is átszállt.
Tisza Lajosnak és gr. Teleki Juliának volt a fia Tisza Kálmán (1830-902), politikai pályáját ellenzéki vezérséggel kezdte s élére állott annak a mozgalomnak, mely visszautasította a ref. egyházat mélyen sértő 1859-iki pátenst. Ő lett az országgyűlésen a határozati és később a balközéppárt egyik vezére. Kár, hogy ezidőben ő és pártja - a mindenáron való kormánybuktatásra törekedvén, élesen és kíméletlenül támadta a kormányt s magát a közjogi alapot is s ezáltal - a fúzió után a szabadelvűpárt vezérségére jutván s 1875-90 miniszterelnöke lévén az országnak - saját maga, pártja a kormány s a kiegyezés elleni esztelen harcra példát adott az ellenzéknek. Tisza István nagyobb volt atyjánál, nagyobb politikai ellenfeleinél - kik közül még a legnemesebben is megesett, hogy destruktív elemekkel állott fegyverbarátságban. Tisza István soha - még közvetve sem - mozdította elő ezek előrejutását s egész erejével mindig a keresztyén magyar nemzeti eszmének volt előharcosa. Tisza Kálmán tizenöt évi kormányelnöksége idején a király és nemzet között megerősödött a bizalom, a magyar állam tekintélye megszilárdult s hatalmas konszolidált többség élén sok korszakos reformot tető alá hozhatott. Tisza István atyjáról, kinek önzetlenségét ellenfelei sem vonták kétségbe, gyönyörű jellemrajzot adott. (Dicséret és jutalom nem csábította, földi hatalom nem tántoríthatta meg, csak lelkiismeretére hallgatott. )
Keresetlen szavakkal közvetlenül beszélt s éles elméjével páratlan ügyességgel terítette le a parlamenti arénán viaskodó ellenfeleit. Atyja után viselte a szalontai ref. egyházmegye gondnoki tisztét s 1867-től kezdve a dunántúli ref. egyházkerület főgondnokságát. Kétségkívül nagy hatással volt fiára nemcsak külsőségekben - már maga a 15 éves miniszterelnökség sem maradhatott hatástalan az ifjúra - hanem belső tartalomban is. Vezéri képességeit, energiáját, szuggesztív erejét, szónoki készségét és képességét örökül hagyta reá, de míg az idősb Tisza óvatos s szükség szerint a körülményekhez alkalmazkodó s nem minden ravaszság nélküli - addig a ifjabb nem retten vissza semmi akadálytól, a vakmerőségig bátor, egyenes és szókimondó. Apja ügyes diplomata is volt, ő nem, csak vezér. De ez a képesség atyjáénál is jobban ki volt benne fejlődve. Itt az anyai részről való híres hadvezér őseire utalok.
2. A Rődi Bihary-család őse Bihary István várnagy 1618-ban kapott nemeslevelet. A család Szatmár vármegyéből Erdélybe költözött s Kolozs és Alsófehér vármegyékben lett birtokos. E család sarja Bihary Zsuzsánna Tisza László tordavármegyei alispán felesége, ki 1753-ban végrendelkezett.
3. (31.) A Bályoki Szénás, másképpen Szénássy-Hégen-család egyike az oklevélileg kimutatható legrégibbeknek. Comes Hégen 1278-ban a morvamezei csatában, László magister 1312-ben Károly Róbert oldalán a rozgonyi harcban vitézkedett, István Várnánál lelte halálát 1444-ben, Lajos 1526-ban Mohácsnál vérzett el . László 1453-ban surányi várnagy és nyitrai főispán . Péter I. Rákóczi György hű embere s az összes fiscalitási javak igazgatója. Józsefnek, ki a bécsi Theresianumban tanult Terjéni Rebeka feleségétől származó Rebeka leánya Tisza Lászlóné Tisza Istvánnak apai ágon, míg Szénás Józsefnek Zsuzsánna leánya Bárczay Miklósné anyai ágon dédanyja.
4. (32.) A Terjéni-család már a XIV. században szerepelt , armalisát 1609-ben Báthori Gábortól nyerte , a XIX. Század elején Szatmár vármegyében volt birtokos. Szénás Józsefné, ki úgy atyai, mint anyai ágon őse Tisza Istvánnak.
5. (9. 13. 21.) A széki gróf Teleki család négy vonalon is őse lévén Tisza Istvánnak, illő, hogy vele kissé bővebben foglalkozzunk.
A mecsinczei Garázda-nemzettségből származik és Zsigmond király idejében emelkedik nagyobb jelentőségre. Garázda István és fia Miklós rokonukkal Horogszegi Szilágyi Lászlóval négy évig hősileg védték a boszniai Zwornik várát Hervoja bán ellen s 1414-ben Bosznia feldúlása után Bihar-, Arad-, Békés és Zaránd vármegyékbe költöznek s itteni birtokaikról zágorhidi-, széki és teleki Garázdáknak nevezték magukat. Az utolsó széki Garázda-lányt teleki Garázda vévén nőül fiúk széki Teleki nevet vett fel. Ez ágból való Mihály - Báthori Zsigmond és Bocskai testőrkapitánya nőül vevén zágorhidi Garázda Jánosnak - ki Báthori István oldalán harcolt a litvánok és oroszok ellen s itthon a goroszlói csatában esett el - egyetlen lányát Annát, fiúkban Jánosban a Garázda-nemzettség mind a három ága egyesült. Ez a Teleki János zarándi főispán, hajdu- és jenői kapitány Petrilini Bornemissza Anna feleségével (ki Apaffi Mihálynénak nagynénje volt) nemzette a nagy Teleki Mihályt, ki a jelenleg élő összes Teleki grófoknak törzsatyja. Ő a Wesselényi-féle összeesküvésben részes lévén, az ennek következtében hazátlanná lett bujdosóknak támogatója lett. A tehetetlen Apaffi Mihály oldalán fokonként magához ragadta az uralmat s a békepárt vezetőinek Bánffy Dénesnek és Béldi Pálnak bukása után, mint kancellár, teljhatalommal rendelkezett. Thökölyvel, ki a régi erdélyi politika szerint a törökkel tartott, halálos ellentétbe került. Teleki éles szeme meglátta, hogy a török hatalom közel áll az összeroppanáshoz s Erdély, bárhogy rúgódozzék is ellene, előbb-utóbb a Habsburgok kezére kerül s ha olyan színt ad a dolognak, hogy ez az erdélyieknek is hő vágya, sikerül megmenteni valamit Erdély kiváltságaiból s nem bánik Lipót úgy velük, mint legyőzöttekkel. S amit jónak látott, azt Teleki tűzön-vízen keresztül hajtotta, még magának a fejedelemnek akarata ellenére is és sikerült így Erdélyben a három nemzet és négy bevett vallás jogait biztosíttatnia még halála után is. (Elesett 1690-ben a zernyesti csatában.) Teleki messzemenő nemzeti- és állameszmét képviselt s erős akaraterejének hazája érdekében vívott nehéz küzdelmeinek s egyszerű, takarékos életmódjának vonásait sikerült négyszeresági késői unokájába: gróf Tisza Istvánba átörökíteni. De míg Telekinél a fejedelmi akarat másodrendű kérdés, addig Tisza - bár érzi távozásával a nemzet előtt megnyíló örvényt, királyi parancsra zokszó nélkül elhagyja a kormányrudat, melyet olyan biztosan kezelt a legerősebb viharok közepette is. Hogy ősatyja példájára miniszteri székéhez erősebben nem ragaszkodott, abban nemes szerénységén, önfegyelmezettségén kívül germán vérkeveredése s az angol parlamentarizmus és alkotmánytörténelembe való elmélyedése is közbe játszott. De nem cselekedhetett másképp, mert 1917 nyarán az ellene folytatott féktelen agitáció folytán, a nemzet többsége már nem állott mögötte s hogy vitte volna neki az országot polgárháborúnak, mikor „Hannibal ante portas” volt. Egységre volt szükség s hogy ezt minden áron megszerezze hazájának - mint atyja annak idején közlegény módra küzdött - s teljes erejével megakadályozni igyekezett a lejtőre jutott kormány és nemzet bukását. Közös vonás még, Tisza és ősatyja Teleki Mihály között: hogy sok ellensége és irigye volt mindkettőjüknek, kik nem tudtak, vagy nem akartak betekinteni a két nagy ember lelkivilágának mélységeibe. Közömbös nem lehetett senki irántuk, vagy csodálták vagy gyűlölték őket. Rendkívüli ember rendkívüli lelki emóciókat okoz. De míg Teleki sokszor kegyetlen, Tiszában csak nemes indulatok lobogtak; szíve vérzett az emberi szenvedések láttára.
A Telekiekkel való összeköttetés megértésére az alábbi levő leszármazási táblát kell átvizsgálnunk.
GR. TISZA ISTVÁNNAK GR. TELEKI-CSALÁDBELI ŐSEI
Teleki Mihály kancellár † 1690.Weér Judit † 1707.
Sándor főispán (1679-1760)Bethleni gr. Bethlen Júlia Pál (1677-1731)Vay Kata
László főkormsz. Tanácsos (1710-78)Ráday Eszter Lajos † 1758Iktári gr. Bethlen Kata † 1790 Ádám (1703-69) tábornokThoroczkay Klára
József koronaőr (1738-96)Királyfalvi Róth Janka Lajos † 1815az erdélyi rendek elnökeGr. Tholdy Sára Ádám (1740-92)kővári főkapitány, királyi biztosBr. Wesselényi Mária
József főkorm. Tanácsos (1777-1817) Zsófia KataTisza László AnnaGr. Degenfeld Miksa
Júlia Tisza Lajos Gr. Degenfeld ImreBökönyi Bek Paulina
Tisza Kálmán Gr. Degenfeld Ilona
Gr. Tisza István (1861-1918)
Teleki Mihály kancellárnak, ki 1687-ben lett gróf, és „jó, kegyes és istenfélő” feleségének kőröstarcsai Weér Judithnak Sándor fiától két vonalon, - melyek közül az egyik ismét kétfelé oszlik -, származik anyai ágon Tisza István atyja és a kancellár Pál fiától – ugyancsak anyai ágon – Tisza édesanyja Degenfeld Ilona grófnő.
Teleki Sándor gróf (1679-1760) főkormányszéki tanácsos, Torda vármegye főispánja volt. Fiatal korában a leégett enyedi iskola felépítésére Angliában gyűjtést rendezett s a külföldön iskolázó magyar fiúkat gyámolítaná saját háza ezüstjének pénzzététele árán is. Gr. Bethlen Juliától származó László fia (1710-78) v.b.t.t., Erdély főpohárnoka, ki Ráday Esztertől atyja lőn Teleki Józsefnek (1738-96). Ez utóbbi külföldi egyeemeken tanult s nagy utazásokat tett, Békés, Ugocsa vármegyék főispánja, a pécsi tankerület főigazgatója, v.b.t.t. és koronaőr. Az 1790/1-es országgyűlés egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb tagja s az 1791 évi ref. Zsinat elnöke volt. Nagy könyvtárt, állattani és fizikai múzeumot gyűjtött s írt francia értekezést, magyar és latin verseket, dolgozatokat. Királyfalvi Róth Jankától származó fia József (1777-1817) főkormányszéki tanácsos, jeles közhivatalnok, tudományos férfiú, buzgó emberbarát. Feleségétől, másodfokú unokatestvérétől gr. Teleki Zsófiától származott Julia lánya, Tisza Lajosné.
Teleki Sándor grófnak (1679-1760) ifjabb fia volt Lajos († 1758) Iktári gróf Bethlen Katával Lajos grófnak († 1815) az erdélyi rendek elnökének, v.b.t.t.-nak adott életet, ki viszont gróf Tholdy Sárával nemzé Zsófiát - a fent említett Teleki Józsefnét - és Katát, ki Tisza Lászlóval szülője lett Tisza Lajosnak, Teleki Julia férjének és nagyanyja Tisza Kálmán miniszterelnöknek. Gróf Teleki Lajosné Iktári Bethlen Kata, ki Tiszának két vonalon ősanyja volt, Árpád-házi leszármazott nőiágon s az ő révén - de az alább felemlítendő egyéb vonalon is - vérszerinti ősatyja volt: Árpád, Zsolt és Taksony fejedelem, Vazul és Álmos herceg, valamint I. Béla, I. Géza, II. Béla, II. Géza, III. Béla, II. Endre és IV. Béla király.
A kancellár másik fia Pál (1677-1731) külföldi akadémiákon tanult s beutazta Európát, tudósnak nevezik s a haza atyjának. Vajai Vay Kata feleségétől, - ki a XVIII. Század egyik legkiválóbb nagyasszonya volt szintén Árpád vér - származó fia Ádám (1703-69) tábornok, grófi fiú létére togátus diák korában tanít és prédikál. Fia Thoroczkószentgyörgyi Thoroczkay Klárától Ádám (1740-92) cs. kir. kamarás, Kővár vidék főkapitánya, v.b.t.t. II. József alatt királyi biztos a kolozsvári kerületben, (melyhez Kolozs, Torda, Belső-, Közép-Szolnok és Doboka vármegyék tartoztak). Úgy látszik, nem tudott kitérni előle, hogy a nemzete előtt gyűlöletes rezsim idején állást vállaljon, de jellemző nemes szívére, hogy „mikor hivatalait letette, a rendek gyűlésében szabadságot adott mindenkinek, hogyha ellene panasza van, adja elő, hogy hibáját jóvá tehesse, vagy a netalán okozott kárt megtéríthesse”. Lefordította Corneille Cidjét magyarra és tiszta magyarsággal, folyékony nyelven írt verseket. Br. Wesselényi Mária feleségétől - ki Árpád-házi leszármazott volt - származó Anna leánya gróf Degenfeld-Schomburg Miksához menvén nőül Tisza István édesanyjának nagyanyja lőn.
A Telekiek szellemi öröksége: éles ész, tudományos hajlam, nemes lélek és buzgó vallásosság, Tisza Istvánban is megvolt.
6. (14.) Az Iktári Bethlen-család a XIII. századig viszi vissza nemzettségfáját; bölcsője Békés és Zaránd vármegyékben ringott. Tisza István egyik ősatyjának Bethlen Jánosnak a nagy Bethlen Gábor fejedelem másodfokú unokatestvére volt. A családból Sámuel 1742-ben Mária Teréziától kapott grófi rangot, kinek gróf Keresztes Borbálától származó Kata leánya a fentebb említett gróf Teleki Lajosnak lett a felesége.
7. (15.) A szalontai és feketebátori Tholdy-család a XIII. század végén élt Lőrincztől s a Nagy Lajos király idejében vitézkedő híres, nevezetes Tholdy Miklóstól származtatja magát s a XVI. században Bihar vármegye leggazdagabb földesuraihoz tartozott. István azonban elvesztvén a török hódítás miatt magyarországi birtokait, Erdélybe költözött s 1603-ban a nemzeti ügy szolgálatában Székely Mózes oldalán esett el a bárczasági csatában, Ádám 1755-ben grófi rangot nyert s gróf Tancsi Földváry Sára feleségétől származott Sára leánya a fentemlített Teleki Lajosnak lett a felesége s dicső martírunknak kétszeresen ősanyja.
8. (16.) A Tancsi Földváry ősrégi erdélyi család, őse Miklós 1490-ben Mátyás király tábornoka volt, Bálint 1509-ben ítélőmester, Ferenc 1650 körül orsz. követ, Pál Rákóczi Ferenccel harcol, Ferenc, ki 1755-ben gróf lett, ref. imádságkönyvet írt, feleségétől Káli Kun Erzsébettől származó Sára lánya gr. Tholdy Ádámné volt.
9. Gr. Teleki (1. 5. alatt).
10. A Rádai Ráday régi árpádkori pestmegyei família, ebből származott R. András Nógrád vármegye alispánja, 1646-ban orsz. követe és Széchenyi vár kapitánya, fia Gáspár Nógrád- majd 1682-ben Pest vármegye alispánja, ezé Pál (1677-1733) Rákóczi Ferenc belső titkára, majd az erdélyi kancellária igazgatója, ki a „Recrudescunt” kezdetű híres kiáltványt fogalmazta. Folyékonyan beszélvén latinul, németül és franciául, a fejedelem többször küldte követségbe a lengyel, svéd, porosz, orosz és török udvarokhoz. Híres stiliszta és nagy szónok volt. A szabadságharc leverettetése után, céltalannak látván a további ellenállást, letette a hűségesküt s mint Nógrád vármegye követje szónoki tehetségét hazája és református felekezete érdekében gyakorta érvényesítette. Az 1723-iki orsz. gyűlésen a pragmatica sanctio mellett foglalt állást, mert felismerte, hogy a kimerült ország a békés fejlődés útára csak így léphet. Egyéniségének alapja a szelíd, kegyes érzület és élénk szellem voltak; kevés volt benne a forradalmi elem, idegenkedett a forradalmi láztól. Alapjában véve konzervatív jellem volt, Rákóczi táborában a fejedelem rendkívüli módon megnyerő egyéniségén kívül nemzetének és felekezetének siralmasan elnyomott volta késztette. Herczeg Ferenc éles, boncoló elmével Tisza Istvánból is kinézi - a Rádayéhoz hasonló körülmények közé jutva - a forradalmárt: „A kuruc farkas felneszelt Tiszába, mihelyt megpillantotta azt a baljóslatú alakot, amely Ferenc József király úr jobbján állott. Bizonyos, ha Ferenc Ferdinánd trónra lép és csak egy ujjal érinti a magyarság jogait, akkor szembe találja magát Tisza egész elszántságával.” - Nem lobbanthatunk Ráday Pálnak szemére semmit, kálvinista, magyar lelke s higgadt, megfontolt egyénisége másként nem cselekedhetett. - Ritka kegyessége s istenfélelme vonta maga után, hogy - akár csak Tisza Istvánnak - „szája sohasem hivalkodott”. Önéletrajzán, naplójában s a Rákóczi-féle szabadságharc történetén kívül verseket írt, vallásos énekeket szerzett és imádságoskönyvet írt. Egyike volt hazánkban a legelső könyvgyűjtőknek s rendkívül becses, sok unikumot tartalmazó - jelenleg a dunamelléki ref. egyházkerület tulajdonában levő - Ráday-könyvtárt ő alapította. Kajali Kajaly Klára feleségétől származó Eszter lánya (1716-1764) gr. Teleki Lászlóhoz menvén nőül, utódairól fentebb szóltam. Eszter testvére Gedeon 1782-ben bárói, 1790-ben grófi méltóságot nyert.
11. A Királyfalvi Róth család, zólyomvármegyei, de valószínűleg németországi eredetű birtokosfamília. Belőle János gazdag, evangélikus nemes 1687-ben Caraffa vértörvényszéke elé került s iszonyúan kínoztatott, míg hóhéri kezéből 10.000 frt lefizetése után ki nem szabadult. Ádám zólyomi alispán, Tamás († 1782) jénai egyetemet végzett, nagyműveltségű, gazdag, előkelő férfiú, kinek Felsővattai Wattay Borbálától († 1784) származó leánya Johanna gr. Teleki Józsefné - több mint 100.000 frtot kitevő evangélikus egyházi alapítványaival örökítette meg nevét.
12. A Felsővattai Wattay ősrégi borsod- és nógrádvármegyei família, mely magát - természetesen ez még bizonyításra szorul - a XI. századi pogány vezértől származtatja. Pál 1681-ben Pest vármegye helyettes alispánja, unokája Borbála Királyfalvi Róth Tamásné volt.
13. Gr. Teleki (1. 5. alatt).
14. Gr. Bethlen (1. 6. alatt).
15. Gr. Tholdy (1. 7. alatt).
16. Gr. Földváry (1. 8. alatt).
17. Argauból, Svájcból ered a Degenfeld-család egyike az okmányilag igazolható legrégebbeknek, családfája a IX. század közepétől rendre levezethető; nevét ősi várától vette, melyet sváb földön 1257-ben I. Konrád építtetett; Kristóf a XVI. század végén württembergi főkormánytanácsos. Kristóf Márton, ki 1625-ben német birodalmi báróságot nyert, a 30 éves háborúban Tilly seregében harcolt mint lovasezredes s bátorsága és vakmerősége közismertté tette. 1630-ban politikai fondorlatból állásától felmentvén, Gusztáv Adolf seregében kap parancsnoki állást. Az ilyen pártváltoztatások ebben a korban - mely a renesszansz condottierejeitől nem messze esett - napirenden voltak és senki sem ütközött meg rajtuk; maga a híres Savoyai Jenő herceg is előbb a francia király katonája volt. Degenfeld báró hősileg harcol a nürnbergi és lützeni csatákban s a nagy király eleste után kilép a svéd seregből. Helyzete nem volt rózsás, németországi javait a háború feldúlta. Eybach vára is leégett, szegénységre jutott, de hite és bátorsága nem hagyta cserben. Nagy katonai híre Franciaországba is eljutván, XIII. Lajos lovastábornoki állást ajánl fel neki, mit el is fogad, de az udvar cselszövései miatt csakhamar elhagy. Ekkor Velence köztársaság kéri szolgálatait a fenyegető török háborúban. Mint Dalmácia és Albánia kormányzója előbb védő, majd támadó háborút kezd s hosszas küzdelem után teljes diadalt arat a törökön: a boszniai basa nagy seregét megszalasztja; visszafoglalja a dalmát városokat s az országot teljesen felszabadítja. Személyes bátorságának számos tanújelét adta ebben a háborúban is s a legnagyobb életveszedelmek közepette sem hagyta el rettenthetetlen bátorsága, akár csak két vonalon való leszármazottját, Tisza István grófot. Csak a Kovács-féle merényletet idézem itt emlékezetbe, mikor a merénylet után az egész képviselőház megrendül s az ülés berekesztését kéri, egyedül ő marad nyugodt: „Nem vagyunk hisztérikus vénasszonyok, folytassuk az ülést.” Vagy az utolsó napon milyen bátorsággal néz szembe a puskacsövekkel s mikor összerogy: „Ennek így kellett lennie” szavak csak annak ajkáról hangozhattak el, ki tiszta lelkiismerettel elmondhatja az írás szavaival: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája.” Tiszában a Kálvin-féle predesztináció tana élő valósággá lett. - Degenfeld báró a westfalai béke után visszaköltözött Németországba s ősi birtokán halt meg 1653-ban. Adelmann Anna Mária feleségétől származó Miksa fia (1645-1697) a pfalzi választófejedelmi udvarban apród, majd a párisi egyetemen tanul, később Rómában folytat tanulmányokat. Részt vesz Magyarországon, mint Bádeni Lipót őrgróf hadsegédje a török elleni felszabadító háborúban. A pfalzi választófejedelemnek sógora lévén (testvérét Degenfeld Lujza bárónőt Károly Lajos pfalzi uralkodó bírta morganatikus házasságban), több fontos diplomáciai megbízást kapott. Mint a választófejedelem v.b.t. tanácsosa nagy hálára kötelezte az egész országot, mert XIV. Lajos rablóhadjáratában bölcs intézkedéseinek - a sürgősen kért bádeni segédcsapatoknak - lehetett köszönni, hogy Pfalz a teljes pusztulástól megmenekült, mint ahogy Tisza István bölcs és erélyes közbelépése okozta, hogy 1915-ben az oroszt nem engedte be a magyar alföldre a hadvezetőség, vagy amint nagy része volt abban, hogy 1916-ban az Erdélybe betört oláhok kiverésére olyan hatalmas akció indult meg. Államférfiúi bölcsessége az ősapát az egész Németbirodalomban ismertté és tiszteltté tette, válogathatott volna a legelőnyösebb kitüntető méltóságok között, de ő hű maradt Pfalzhoz. - 1918-ban a bomladozó monarchia lajtántúli részében is megnyiletkozott az óhaj, hogy Tisza Istvánt birodalmi kancellár gyanánt lássa a birodalom élén. Az életösztön támadt fel a jobbérzésű osztrák polgárságban, mikor attól várta a mentést, ki a háborgó vizeken egyedül maradt sziklaszilárd.
Miksa bárónak Kristóf Márton fia († 1762) a spanyol örökösödési háborúban személyes bátorságával és katonai ismereteivel egyaránt kitűnt. 1716-ban grófságot kapott, londoni porosz követ korában 1717-ben vette feleségül rokonát Schomberg Mária hercegnőt, ki br. Degenfeld Karolinának, a velencei híres generális leányának volt a leánya. Kristóf báró I. Frigyes Vilmosnak, a káplárkirálynak teljes bizalmát és nagyrabecsülését bírta, - akár I. Ferenc Józsefét Tisza Istvánunk - erre mutat, hogy azt az állást töltötte be vele, amit legtöbbre tartott: a porosz hadügyminiszterséget; egyúttal lovassági tábornokká tette. Ő csatolta nevéhez királyi engedéllyel a feleségével nőágon is kihalt Schomberg (másként Schomburg) nevet s egyesítette a két család címerét. Fia Ágoston († 1814) a francia forradalom s az azt követő politikai események miatt nagy anyagi károkat szenvedett, látta a Németbirodalom felbomlását, Napóleon szédítő emelkedését, de bukását is, szóval olyan kort, mely a mienkhez hasonlólag a földi élet múlandóságát gyászosan illusztrálja. Az ősatya, miként az utód, nem érte meg hazájának renesszanszát; amott mutatkoztak bár már az új életnek jelei, de virágzása később következett el, emitt a dicső utód meggyilkolása után kezdődött csak igazán a fekete éjszaka; de az eseményeihez tért nemzet lerázta a békókat s a hajnal itt is derengeni kezd. Br. Riedesel zu Eisenbach Friderika feleségétől származó Miska Kristóf fia (1766-1816) Magyarországról házasodván, ide származott. Volt birodalmi v.b.t. tanácsos, cs. kir. kamarás és 1810. óta magyar gróf. Gróf Teleki Anna feleségétől származó Imre Kristóf fia (1810-83) otthagyja a katonaságot, megházasodik, feleségül vévén Bökönyi Bek Paulinát. 1848-ban Szabolcs vármegye főispánja volt s forradalmi szerepléséért 1849-ben fogságot, vagyonelkobzást szenvedett s a kötéláltali haláltól csak a kegyvesztett Haynau szeszélye mentette meg annyi derék honfitársával együtt. 1860-ban vejével, Tisza Kálmánnal bátran küzd a megtámadott ref. egyháznak (melyhez családja mindjárt a XVI. század elején csatlakozott) jogaiért. Erős kéz, szilárd jellem, vallásos buzgóság , mely tulajdonságok jellemzők rá, mind megtalálhatók fokozott mértékben unokájában, Tisza Istvánban is. Gr. Degenfeld-Schomburg Imrének és Bökönyi Bek Paulinának leánya volt gr. Degenfeld Ilona, Tisza Kálmánné palotahölgy, buzgó, református nagyasszony, kinek jelentékeny része van a budai Szilágyi Dezső-téri ref. templom építésében.
18. A Schomberg (Schomberg von der Schönburg) régi, már a XIII. században is szereplő rajnai nemes családból származott Sch. Frigyes (1615-1690), ki XIV. Lajos szolgálatába állván 1661-75 között több győzelmet aratott a spanyolok felett s hálából - jóllehet protestáns volt - a „nap király” hercegi ranggal marsallá nevezte ki. Hasonlóképpen dicsőség kísérte a herceget a hollandiai hadjáratban is. De mikor a nantesi edictum visszavonása után (1685) Franciaországban dühöngni kezdett a hugenottaüldözés, Schomberg megvetette a királyi kegyet, melyet hittagadással megszerezhetett volna, zúgolódás nélkül leköszönt rangjáról, tábornagyságáról, nagy jövedelméről s a berlini udvarnál keresett menedéket. Itt a „nagy választó” miniszterré, generalissimussá és Poroszország helytartójává tette. Majd mikor a protestantizmus érdeke azt kívánta, Oraniai Vilmoshoz szegődött s angol tábornaggyá, Leinster hercegévé, a térdszalagrend lovagjává lett. Közönségesen a hadtudomány élő legnagyobb mesterének tartottak s őt az idegent kitörő örömmel üdvözölte az angol hadsereg élén minden párt, mert elsőséget „mindenki egyedül érdemének és képességeinek tulajdonítaná”. E tekintetben mennyivel szerencsésebb volt utódjánál, Tisza Istvánnál, ki nem kevésbé magaslott ki kortársai közül amannál s mégis mennyi irigységben volt része sikerei miatt. Macaulay rendkívül rokonszenves képet fest Schomberg hercegről s dicséri fényes tulajdonságait, páratlan nyelvismeretét, finom modorát, szellemét, képességét és mérsékletes életét, melynek köszönheté virágzó, erőteljes vénségét. „Minden lovashadnagy megirigyelhetné azt a könnyűséget és daliásságot, mellyel ez az aggastyán a Hyde Parkban ezrede élén a lovat megülte. ” Tudvalevőleg Tisza István is kitűnő lovas volt. Schomberg hercegnek igen nagy része volt abban, hogy Oraniai Vilmos megtarthatta az angol trónt, mert ő volt az, ki az 1688-ban elűzött II. Jakab seregét 1690-ben Írországban a Boyne folyó mellett szétszórta, de mint diadalmas hadvezér, két kardvágástól és egy puskalövéstől érve, halva maradt a harctéren, akárcsak Gusztáv Adolf Lützennél, vagy Nlson Trafalgárnál. Hálás királya és pártfelei az angol nemzet pantheonjában a Westminster apátságban temették el.
A magyar politikai élet mezeje az utolsó évtizedek alatt valóságos csatatér volt s az a férfiú, ki ott a helyzet ura tudott maradni, hadvezéri képességekkel rendelkezett. Ősei küzdelemre vértezettek voltak s ő sem maradt mögöttük. Schomberg Leinster hercegnek Menyhért († 1719) fia, ki a Boyne-menti csatában a jobbszárnyat vezette, Pfalzi Karolina raugrófnőt - Pfalzi Károly Lajos választófejedelemnek és Degenfeld Lujza bárónőnek leányát - vévén feleségül, uralkodó családokkal hozta ágát rokonságba. Leánya Schomberg Mária hercegnő Degenfeld Kristófné s utódja gróf Tisza István egyenes, vérszerinti ősatyja közé számíthatta többek között Pfalzi Frigyes cseh királyt, továbbá Ruprechtet, ki 1400-1410-ig a német-római birodalom császári székében ült, valamint az ősi Wittelsbach-család pfalzi grófjait és bajorországi őrgrófjait. Anyai ágon őse többek közt Tiszának: I. Jakab angol király († 1625), a gyászosvégű szép Stuart Mária királynő, V. Jakab († 1542) skót király s felvihető ősfája Bruce Róbert († 1329) és Dávid († 1153) skót királyokig. A Tudor-házbeli VII. Henrik angol király, a York és Lancaster hercegek a Plantagenet II. Henrik, Földnélküli János a Magnacharta kiadója; III. Henrik, I., II. és III. Eduard s maga az angolszász Anglia letiprója: Hódító Vilmos normandiai herceg (1066) is ős. A Valois-házbeli francia királyok közül: VI. Fülöp, Jó János, V. Károly és VI. Károly a százéves háború végéig harcolói, a Capet-családból 10 francia király, köztük: Capet Hugo (987) a dinasztia alapítója, VII. Lajos, Fülöp Ágost és Szt. Lajos. A német birodalom uralkodói közül egyenes ős maga Habsburgi Rudolf császár, a dinasztia alapítója, s Nassaui Adolf († 1298), továbbá: Hohenstauf Barbarossa Frigyes († 1190), VI. Henrik és II. Frigyes császárok, mind rendkívüli egyéniségek; Szász Lothár († 1137), továbbá a frank II. Konrád s a leghatalmasabb német-római császár: III. Henrik, az investituraharcot vívó IV. Henrik; a szász dinasztiából Madarász Henrik és Nagy Ottó a római-német császárság megalapítója (962). De vérszerinti ősatyja Tiszánknak: Martel Károly († 741) a frankok hercege, Kis Pipin frank király († 768), a híres Nagy Károly († 814) ki 800-ban fejére tétette a római császári koronát s megalapítója lett a frank-római császárságnak; továbbá Jámbor Lajos († 840) és Kopasz Károly († 877). A dán királyok közül: II. Frigyes († 1558) s az egységes dán-norvég-svéd birodalom királyai közül: I. Keresztély († 1481) és III. Keresztly (1559) s II. Sven dán és norvég király († 1017) is. Őse volt még egy sereg fejedelem: A Bourbon, Burgund, Welf, Babenberg, Braunschweig, Brabant, Meissen, Hessen, Thüringiai, Lotharingiai, Wettin, Gross-Jena, Oraniai stb. házakból s nem kevésbé számos Hohenzollern családbeli brandenburgi választó és nürnbergi várgróf is.
Tisza Istvánban tehát nemcsak Árpád vér folyt, hanem a középkor s részben az újkor uralkodó családainak vére is - mivel azonban ez a bővebb vizsgálódásra kijelölt 32 család körén kívül esik, csak érintem s nem foglalkozhatom bővebben vele.
19. A br. Riedesel régi frank, részben hesseni család, állítólag magyarországi eredetű, már a XII. században Hessenben lakott Riedesel Konrád lovag személyében. Hermann, „der goldene Ritter” († 1463), feleségül vévén Röhrenfurti Eckard leányát Margitot, nemcsak az ősi család hatalmas javait örökölte, hanem apósa méltóságát, a hesseni örökös marsallságot is, miáltal a hesseni régi nemesség élére került. Nevük a XV. század vége óta Riedesel zu Eienbach lett s számos tagja viselt Hessenben várparancsnoki, helytartói méltóságot s legtöbbje titkos tanácsos os volt. Birodalmi báróságukat 1680-ban I. Lipóttól kapták s 1806-ban mediatizáltattál. Ebből a családból származott Riedesel Friderika bárónő, Degenfeld-Schomburg Ágoston gróf felesége.
20. (Br. Riedeselné bizonyára német mágnásasszony volt. Nevét nem sikerült megállapítanom.)
21. Gróf Teleki (1. 5. alatt).
22. A Toroczkószentgyörgyi Thoroczkay-család az ősmagyar híres Ákos-nemzetségnek tagja s nevét ősi váráról vette. Okleveles őse Ehellős 1285-ben a tatárokkal vitázül harcol, ugyanő 1303-ban erdélyi alvajda. Zsigmond id. Rákóczi Györgynek tanácsosa, szépunokája Klára gr. Teleki Ádámné lévén, utódairól fentebb szóltunk. Klára testvére grófi rangot nyert.
23. Régi, de őstörténetét ki nem kutatott család a Hadadi Wesselényi. Összefüggő családfája a XV. század végétől hozható le. Wesselényi Farkas a XVI. században Széchényt és Szádvárt védelmezte, Ferenc Báthori István főkincstárnoka és rendíthetetlen híve volt s követte őt Lengyelországba. Itt az oroszok ellen harcolt szerencsével, landskroni és ligniczi főnök, országtnácsos és 1582-ben báró lett, ő szerezte - Báthori adományából - többek közt a hadadi uradalmat. Felesége Sárkándy Anna, S. Pál egri kapitánynak és Bedeghi Nyáry Krisztinának lánya volt s előbb a fejedelemségre törekvő Békés Gáspárnak a felesége, kitől Wesselényi Pál, Erdély kincstárnoka származott. Istvánnak († 1656). Középszolnok vármegye főispánjának - kinek Wesselényi nádor elsőfokú unokatestvére volt - felesége Lónyai Anna (a későbbi Kemény János fejedelemné). Az ő fiúk volt a Thököly-féle küzdelmekben oly nagy szerepet játszott Pál (1657-94) kuructábornok, ezé István († 1734) v.b.t.t., kormányszéki tanácsos, Középszolnok és Kolozs vármegye főispánja, Erdély kormányzója, 1716-ban országgyűlési elnök. Fia István (1708-58) kapitány, a kolozsvári ref. egyházmegye és iskola főgondnoka, Vargyasi báró Daniel Polixenától származott Mária gróf Teleki Ádámné, ki férjének emlékét gyászversekben örökítette meg 1784-ben. A híres, erős, de zabolátlan Miklós báró Telekinének testvére volt. A Wesselényi erős, uralomra termett faj, rendkívüli tulajdonságokkal felruházva: jelentékeny hozzájárult Tisza István hatalmas arányainak kialakításához.
24. A vargyasi Daniel ősi, székely primorcsalád már a XIV. század végén virágzott. Balázs 1396-ban Nikápolynál harcol, I. Péter 1444-ben Várnánál esik el, III. Péter a XVI. század végén Háromszék főkapitánya, IV. Péter ugyanott királybíró, Mihály Bocskay és Bethlen küzdelmének hű részese, ez utóbbi végrendeletében is megemlékezett róla. Többször képviselte hazáját a portánál s volt Brandenburgi Katalinnak udvari marsallja. Ferenc († 1660) udvarhelyszéki főkirálybíró, István szintén az s azonfelül kir. táblai bíró az Erdély rendkívüli követe Lipótnál. A Teleki-Béldi-féle küzdelemben nagybátyjával, Béldi Pállal tartott s ezért a győztes Teleki Mihály bebörtönöztette s a notapertől és rabságtól galambszívű, de acélakaratú anyjának Béldi Juditnak hosszas küzdelmével csak nagy váltságdíj árán menekült. Később a felszabadító háborúban tábornok volt. Gyerőmonostori Kemény Zsófia feleségétől (a fejedelem testvérhúgától) származó István (1684-1774) Rákóczival harcolt, ki őt követjének is alkalmazta. A szatmári béke után Moldvába menekült, de III. Károly kegyelmet adván neki hazatért s 1737-ben bárói méltóságot kapott. Később megyei hivatalt vállalt s alig volt Udvarhelyszéknek tudósabb, bölcsebb, igazságosabb és hatalmasabb főkirálybírója. Gróf Pekri Lőrinc kuructábornoknak és Petrőczy Kata Szidóniának, a költőnőnek s buzgó református asszonynak (kinek anyja Thököly Éva grófnő volt, a fejedelemnek unokatestvére) leányát, gróf Pekri Polixenát vévén feleségül, az unitáriusról a református hitre tért. A marosvásárhelyi kollégiumnak és a székelyudvarhelyi ref. gimnáziumnak főgondnoka és bőkezű pátrónusa lett. Buzgó, de volt hitsorsosaival szemben türelmetlen ember volt s indulatainak nem igen tudott parancsolni. Írt latin teológiai munkát és önéletrajzot. Leánya, Daniel Polixena, kora legműveltebb asszonya, kit mély vallásosság, kegyes élet és tudományszeretet jellemez. Már fiatal lánykorában alaposan ismeri a klasszikus nyelveket s tudományosan foglalkozott nyelvészettel és teológiával. Ő br. Wesselényi István felesége és gr. Tisza István ősanyja lett.
A Danielek között - mint a család krónikása írja - sok volt a takarékos, sőt a szűkmarkú is, de mind az önfeláldozásig adakozó lett, valahányszor a hazáról volt szó, vagy közcélok, egyházi és iskolai érdekek forogtak kockán. Ez a tiszteletreméltó vonás átöröklődött utódaikra is; nem kevésbé a hitbuzgóság is, a hithez való töretlen ragaszkodás, mely erősen megvolt István báróban, feleségében, leányában s olyan hatalmasan lobogott a XVII. század költőjében, ősanyjukban: Petrőczy Kata Szidóniában.
25. Régi, már a XIV. században birtokos dunántúli eredetű család a Bek. 1373-ban és 1526-ban különösen kitüntették magukat a család tagjai királyért és hazáért. A XVII. század végén Bek Kristóf és Rudolf apai örökségüket elprédálták, úgyhogy a XVIII. század elején élő Bek János már szűkös anyagi körülmények közt élt. Feleségétől Damonyai Zánthóházy Krisztinától származó János fia evangélikus pap volt, kinek Kéméndi Várady Annától született Pál (1761-1827) fia. Előbb a harctéren szerzett érdemeket, majd a helytartótanácsnál, kancelláriánál mint fogalmazó dolgozott nagy buzgósággal s a francia háborúban 12 lovast és 4 gyalogos katonát szerelt fel saját költségén, továbbá 100 véka zabot adott hadi célokra. Érdemeit akarta jutalmazni Ferenc császár, mikor is 1799-ben 62.805 forintért vegyes adományba adta neki a szabolcsvármegyei egész Téglást és Bököny helység egy részét a bökönyi predikátummal egybekötve. Aulikus érzelmeit mutatja az a körülmény, hogy protestáns papfiú létére cs. kir. kamarási méltóságot kapott. Kitűnő gazda és igen ügyes pénzember volt s vagyonát folyton növelte. Feleségével Bárczay Annával, ki hatalmas Bárczay-Szénás vagyon örököse volt, szintén sokat kapott. Eleinte Tokajban lakott, a volt pálkolostorban, majd Tégláson és Nyírbaktán. Nagyműveltségű és vallásos leányát Paulinát, ki fiúsíttatván, minden vagyonát örökölte, gr. Degenfeld-Schomburg Imre vette nőül. Érdekes, hogy a vő - apósával ellentétben - hatalmasan küzd a centralizáció ellen s az osztrák összeköttetést Tiszánk is csak paritásos alapon akarta.
26. Dunántúli, már kihalt nemesi család a Damonyai Zánthóházy. Ebből származott Ferenc, ki 1600 körül Sopron és Vas vármegyék jegyzője. Sopron vármegye orsz. követe és ítélőmester volt. Bezerédi Bezerédy Erzse feleségétől származó fia József, Sopron vármegyei táblabíró, kinek unokáját vette nőül Bek János.
27. A Kéméndi Várady-család Hunyad vármegye egyik legrégibb famíliája, leszármazása a XIII. századtól kezdve szakadatlan. Várady Annát, Bek Jánosnét azonban nem tudtam a családfába bekapcsolni.
28. A Benyovi és Urbanói Benyovszky Trencsén vármegye régi családja. Ősét Benjámint, részt vévén a nikápolyi csatában (1396), Zsigmond király nemesi rangra emelte s Banyov faluval megajándékozta. E családból származott Benyovszky Mária Váradyné, gr. Tisza István ősanyja.
29. A Bárczai Bárczay Abauj-Torna vármegye törzsökös családja, mely már a XIII. században is bírta a nevetadó helységet. Mátyás királytól kapott a család pallosjogot, János sárosi várnagy és abauji alispán 1526-ban Mohácsnál esett el. Szaniszló 1570-ben a ref. hitre tért, Ferenc putnoki kapitány csatatéren esett el 1594-ben. Feleségének Borzásy Ilonának anyja Felsővadászi Rákóczi Magdolna, Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemnek testvére volt. Ferenc († 1669) abauji alispán és orsz. követ, János († 1699) a tiszáninneni ref. egyházkerületnek és a sárospataki főiskolának főgondnoka volt, fia László orsz. követ, ezé szintén László († 1760 körül), kinek Nagylónyai Lónyay Klárától származott Miklós fia, ki Bályoki Szénás József leányát Zsuzsannát (kiről fentebb volt már szó) vévén feleségül, atyja lett Bárczay Annának, Bökönyi Bek Pál (1761-1827) cs. kir. kamarás feleségének.
30. A Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay-család első okleveles őse a XIII. században szereplő Berenczei Küke Jakab, Nána fia, s az ő fiai vették fel a Jakab szatmári főispán által megszerzett beregvármegyei Lóna után a Lónyay nevet. István Nagy Lajos korában vitézkedett, András 1447-ben orsz. követ, 1463-ban beregi főispán, János († 1613) dévai kapitány, Ferenc 1707-ben Rákóczi seregében ezredes. A tiszamenti megyékben nagy szerepet játszó előkelő család Klára leánya a fentebb említett Bárczay Lászlónak lett a felesége.
31. Bálykoi Szénás. (Lásd 3. alatt.)
32. Terjéni. (Lásd 4. alatt.)
A vizsgálódásom tárgyává tett 32-ágon - továbbá királyi őseihez vezető néhány távolabbi ágon szereplő ősatyái és anyái a következő családokból származtak gr. Tisza Istvánnak; megjegyzendő, hogy egyik-másik család több ágon is szerepel ősfáján, továbbá - többszöri nősülés esetén - mikor nem tudtam megállapítani, hogy az ős melyik családból származó ősanyának a fia, egyik családnevet sem vettem be a jegyzékbe. Inkább legyen az hiányos, ami magától értetődik, mint hibás. Íme a sor:
Adelmann Brabant hg.
Szávai Almády Braunschweig hg.
Antiochiai hg. Burgundiai hg.
Aquitaniai hg. Capeting királyi
Árpádházi hg. Castiliai hg.
Babenberg hg. Cseleji Cheley
Csikfalvi Bakó Csévy
Szászfalvi Barla Álmosdi Chire
Ludányi Bay Körösszeghi Csáky
Losonczi br. Vargyasi br. Daniel
}Bánffy
Losonczi gr. Gr. Degenfeld
Bárczai Bárczay Doczó
Somlyai Dobray
}Báthory
Ecsedi Domahidi Domahidy
Bökönyi Bek Homonnai Drugeth
Uzoni Béldi Eisenbach
Benyovi Benyovszky Harinnai Farkas
Bethlen gr. Bethlen Inárcsi Farkas
Iktári gr. Bethlen Fáji Fáy
Bezerédi Bezerédy Jekuli Fijas
Rödi Bihary Bernáthfalvi Földváry
M. bogáthi Bogáthy Tancsi gr. Földváry
Váradi Bolday Frank kir. és csász.
Petrilini Bornemissza Fries őrgróf
Budai Bornemissza -
Bolgár Mecsinczei
Borsovai Borsovay Széki Garázda
Erkeli Borzásy Teleki
Bourbon hg. Garamszeghi Géczy
Boulogne gr. Gerendi Gerendi
Girincsi Girincsy Hg. Leinster
Gross-Jena hg. Legenfeld gr.
Guise hg. Kislibercsei Libercsey
Gúthi Gúthy Leinburg gr.
Rátóti Gyulaffy Lónyai Lónyay
Habsburg császári Loos gr.
Haller Lotharingiai hg.
Lövői Hanyi Tinkovai Macskássy
Hesseni őrgróf Sztregovai Madách
Hollandiai hg. Felpestesi Makray
Hohenstauf kir. Póki Medgyesaljai
Hohenzollern várgróf Meisseni őrgróf
Hohenberg gr. Merániai hg.
Hoporsorum Aldobolyi Mihálcz
Jánoki Jánoky Hidvégi Mikó
Kajali Kajaly Moes
Nagykállói Kállay Moga
Kálnay Br. Nádasdy
Kanstein Naláczi Naláczy
Kaplyoni Borsai Nagy
Karoling kir. cs. Nassaui hg. és csász.
Kasza Navarrai kir.
Gyerőmonostori Ke- Normandiai hg. és kir.
mény Bedeghy Nyáry
Malomvizi Kendeffy Oldenburgi hg. és kir.
Gr. Keresztes Oraniai hg.
Gégényi Kiss Csicseri Orosz
Váradi Kiss Eperjesi Patócsy
Koksói Gr. Petki
Homoródsztpáli kor- Pfalzi fejed.
Nis Piast kir.
Káli Kun Plantagenet kir.
Rosányi Kun Póki Póky
Lancaster hg. Provencei hg.
Lélfy Rádai Ráday
Redoslav szerb fejed. Terjéni
Felsővadászi Rákóczy Gr. Tholdy
Br. Révay Torockószentgyörgyi
Br. Riedesel Toroczkay
Rosenau Gr. Thököly
Királyfalvi Róth Borosjenői Tisza
Röhrenfurt Tudor kir.
Rurik orosz hg. és kir. Tusciai őrgróf
Sangerhausen gr. Thüringiai gr.
Sárkándy Ujszászy
Sármasághi Valois kir.
Sármasághy Magyarvalkai Valkay
Savoyai gr. Várady
Schifferer Felsővattai Wattay
Hg. Schomberg Vajai Vay
Lápispataki ’Segnyey Kőröstarcsai Weér
Sigérfalvi Sigér Welf hg.
M.-nagysombori Farnosi Veress
’Sombory Br. Wesselényi
Sommerset gróf Wettin hg.
Stuart kir. Wittelsbach hg.
Sváb hg. és kir. Csömöri Zay
Szemerei Szemere Zillenhardt
Bályoki Szénás Kisvárdai Zokoly
Gr. Teleki
Eltekintve most ettől a nagyon szétágazó ősfától, vizsgáljuk csak egy kissé tüzetesebben a harminckettőst.
Idegen eredetű, de századok óta megmagyarosodott a Királyfalvi Róth, szintén második százada magyar a gr. Degenfeld, valószínűleg német eredetű a Bökönyi Bek s megtartotta német voltát a br. Riedesel s kétségtelenül német főúri hölgy volt ( de nevét nem tudtam megállapítani) Riedesel Friderika bárónő édesanyja is. A hg. Schomberg-család szintén németországi, de egy kevés angollal keveredett. Tisza Lajos gróf szerint ez a legfeljebb 6/32-ed kevés skóttal kevert német vér volt a legnagyobb hatással Tisza Istvánra. A többi 26 család színmagyar s legnagyobb rést Erdélyből, vagy az azt környező vármegyékből származik. Kivétel: a Ráday (Pest- és Nógrád vm.), Bárczay (Abaúj vm.), Wattay (Borsod vm.), Benyovszky (Trencsén) - s a megmagyarosodott német családok közül a Róth (Zólyom) s a Bek (Veszprém, később Szabolcs). Vallás tekintetében úgyszólván kivétel nélkül protestáns s majdnem mind református. Van köztük a 32-es vonalban 1 herceg (Schomberg), 11 gróf (4 Teleki, 2 bethlen, 2 Tholdy, 2 Földváry, 1 Degenfeld), 3 báró (Riedesel, Wesselényi, Daniel) és 16 nemes (Tisza, Bihary, 2 Szénás, 2 Terjéni, Ráday, Róth, Wattay, Thoroczkay, Bek, Zánthóházy, Várady, Benyovszky, Bárczay, Lónyay), de ezek közül a családok közül is 5 jórészt ugyan más ágon, később a főrangúak közé emelkedik (Tisza, Ráday, Thoroczkay, Lónyay, Benyovszky) s a 32-ik ős báró Riedeselné is bizonyára mágnás volt.
Az ősfán szereplő családok úgyszólván kivétel nélkül történelmi neveket viselnek s Tisza Istvánt rokonságba hozták a legrégibb és leghíresebb családokkal. Közel rokonságban álltak ősei Báthory, Bethlen, Rákóczi, Kemény, Thököly fejedelmekkel is. Sok Teleki-vér is volt benne, a harmadik ízen a 8 szépszülő között 4 gróf Teleki volt. E rokonházasságok mégsem okoztak nála elkorcsosodást a legkisebb mértékben egyaránt a legnagyszerűbb férfi, kit a természet alkothat.
Tisza Istvánnak nagyon sok katonaőse volt. A XIII. században: Comes Hegen a morvamezei csatában, Thoroczkay Ehellős a tatárok ellen küzdött; aXIV. Században: Szénás László mester a rozgonyi csatában, Daniel Balázs és Benyovszky Benjámin Nikápolynál harcolt s Tholdy Miklós vitéz katonák voltak. A XV. században: Szénás László csejtei és surányi várnagy, Földváry Miklós tábornok; a XVI. században: Wesselényi Farkas Széchényt és Szádvárt védi, Daniel Péter háromszéki kapitány; a XVII. Században: Teleki Mihály testőrkapitány, Teleki János jenői és hajdukapitány, Lónyay János dévai kapitány, Lónyay István csapatvezér, Degenfeld Kristóf Márton velencei hadvezér, Ráday András széchényi várkapitány, Tisza István váradi és kővári kapitány, Wesselényi Pál kuructábornok, Daniel István tábornok, Degenfeld Miksa hadsegéd; a XVIII. században: Degenfeld Kristóf Márton lovassági tábornok, porosz hadügyminiszter, Wesswlényi István kapitány. Rákóczi mellett küzdött közülök: Daniel István, Földváry Pál, Lónyay Ferenc kuruc ezredes. A harctéren esett el: Daniel Péter és Szénás István 1444-ben Várnánál, Bárczay János és Szénás Lajos 1526-ban Mohácsnál, Bárczay Ferenc putnoki kapitány 1594-ben, Garázda János 1601-ben Goroszlónál, Tholdy István 1603-ban a bárczasági ütközetben. Tholdy Mihály 1690-ben Zernyestnél s ugyanebben az évben a Boyne melletti csatában a diadalmas hadvezér: Schomberg-Leinster Frigyes herceg. Nem csoda tehát, ha Tiszánkban annyi katonai erény volt: bátorság, erély, higgadtság és előrelátás. Mennyi és milyen heves támadásban volt része, mikor a világháború szelét előre érezvén a magyarországi nemzetiségekkel tárgyalni kezdett, a hazaárulás bélyegét akarták rásütni. Kétségtelen, ha katonai pályára lép, nevét ott is a legelsők között kellene emlegetnünk.
Ősei közül állami, udvari méltóságokat s hivatalokat viseltek: Thoroczkay Ehellős 1303-ban erdélyi alvajda, Földváry Bálint 1509-ben ítélőmester, Iktári Bethlen Gergely és Tholdy Mihály a XVI. században fejedelmi tanácsosok, Degenfeld Kristóf württenbergi főudvarmester 1570-ben, Wesselényi Ferenc Báthori István főkincstárnok, Zánthóházy Ferenc 1605-ben ítélőmester, Daniel Mihály 1630-ban udvari marsall, Szénás Péter 1638-ban erdélyi fejedelmi jószágigazgató, Schomberg Frigyes herceg porosz hadügyminiszter, Teleki Mihály kancellár, Degenfeld Miksa († 1697) választófejedelmi miniszter, Degenfeld Kristóf Márton porosz hadügyminiszter, Teleki Sándor, József és László főkormányszéki tanácsosok, ez utóbbi v.b.t.t. és Erdély főpohárnoka, Teleki József v.b.t.t., tankerületi főigazgató, koronaőr, Teleki Ádám és Lajos v.b.t. tanácsosok, Wesselényi István v.b.t.t., Erdély kormányzója, Tisza László cs. kir. kamarás, Bek Pál cs. kir. kamarai és kancelláriai fogalmazó, Tisza Kálmán v.b.t.t., miniszterelnök.
- Tisza István kitűnő hivatalnok is volt: buzgó, lelkes, kötelességtudó és roppant munkabíró. Fanatikus magyar, az ország Czernin-féle feldarabolási kísérletének útját szegte ezzel a kijelentéssel: „Lövetek arra, ki egy talpalatnyi magyar földhöz nyúl.” Hötzendorfi Konrád volt vezérkari főnök is ezt a „nagy hibáját” ismeri Tiszának, hogy előtte csak Magyarország érdeke volt a fontos. Erdélyben, „hol a bércek fején hókorona csillog s a bércek aljában tavaszi pompában virágok feselnek”, - hol annyi ősének ringott bölcsője - még intenzívebb érzés a honszeretet, mint a Királyhágón innen. Tiszában ez a láng fokozott mértékben lobogott s átjárta egész valóját.
Főispánősei voltak: Lónay Jakab a XIII., - Szénás László a XV., - Teleki János és Wesselényi István a XVII., - másik Wesselényi István, Teleki Sándor, Ádám, József és Lajos a XVIII. és Tisza Lajos a XIX. században. Megyei hivatalt viseltek a XV. században: Lónyay András alispán, a XVI. században: Bárczay János alispán, Daniel Péter királybíró, a XVII. században: Zánthóházy Ferenc jegyző, Bárczay Ferenc alispán, Daniel Mihály, Ferenc és István főkirálybírók, Ráday András és Gáspár alispánok, Tisza István alispán, Wattay Pál alispán, Lónyay Ferenc szolgabíró, a XVIII. században: Daniel István főkirálybíró, Róth Ádám alispán, Tisza György alispán; a XIX. században: Tisza László főjegyző és Tisza Lajos alispán.
Országgyűlési követek (az 1848 előtti mágnásősei felsőtáblai tagok lévén, ezek kivételével) voltak ősei közül a XVII. században: Zánthóházy Ferenc, Bárczay Ferenc, Tisza István, Földváry Ferenc, Ráday András, a XVIII. században: Bárczay László, Ráday Pál követek. Wesselényi István országgyűlési elnök, Tisza Kálmán alelnök, Tisza László és Lajos követek.
Diplomataősök a XVII. században: Tisza István, Daniel Mihály és Ferenc portai követek, Daniel István és Degenfeld Miksa bécsi követek (egyik Erdély, másik Pfalz részéről). A XVIII. században: Degenfeld Kristóf Márton londoni porosz követ, Ráday Pál Rákóczié számos fejedelmi udvarban. - Tisza István a szó szoros értelmében nem volt diplomata, nem tudott alakoskodni s amit érzett, azt mondta ki, de az előrelátáson kívül egy másik nagy diplomataerénnyel is rendelkezett: tudott hallgatni. Évek hosszú során szótlanul tűrte a lelkét tűzként égető rágalmat, hogy ő csinálta a háborút. Belekeveredtünk, végig kell harcolnunk - s ő, ha elárulja a titkot, saját személyét ugyan megmenti az üldöztetéstől, de nemzetének ellenállóereje lesz az ára. Mit bánta ő saját énjét, ha nemzete érdekéről volt szó! Így hát összeszorított ajakkal s grófi címerének jelmondata értelmében (Persevero) állhatatos maradt.
Tisza ősei tudományosan képzett emberek voltak, többen külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat s író és költő is akadt köztük. Még ősanyjai közt is - a régi elhanyagolt nőnevelés ellenére - többen magas műveltséggel rendelkeztek, sőt két költő is akadt. Tudós és író volt: Daniel István, Földváry Ferenc, Ráday Pál, Teleki József, Teleki Ádám, Tisza László és Telekiné Wesselényi Mária. Érdekes, hogy Tisza Istvánban a tudós- és írótehetség nagymértékben ki volt fejlődve, de a költői fantázia hiányzott belőle, jóllehet számos költőőse volt.
A református egyházzal ősei mindig szoros kapcsolatban voltak s egyházi méltóságot viseltek közülök időrendben Bárczay János, a tiszáninneni ref. egyházkerület és a sárospataki ref. főiskola főgondnoka, Wesselényi Ferenc a kolozsvári ref. egyházmegye és iskola főgondnoka, Teleki József ref. zsinati elnök, Tisza Lajos bihari egyházmegyei gondnok, Degenfeld Imre tiszántúli ref. egyházkerületi főgondnok, Tisza Kálmán bihari egyházmegyei gondnok, a dunántúli ref. egyházkerület főgondnoka. Bek János dédatyja ev. lelkészként működött s ősanyja, Telekiné Róth Janka, az evangélikus egyház részére tett nagy adományt. - Tisza István is összeforrott egyházával, mélyérzelmű, igaz keresztyén volt. Hogy milyen erkölcsi alapon állott és milyen magas szempontból vizsgálta az eseményeket, elég, ha Németh István dunántúli református püspökhöz intézett szavait idézem: „A nemzeteket nem a vesztett háború, hanem saját bűnük teszi tönkre, erős, vallásos hitet és kemény nemzeti öntudatot nem lehet kardélre hányni.”
Vargha Gyula 1919 tavaszán ezt írja róla:
„Nagy korban nagynak születtél, te nagyobb a
nagyoknál -
S kis nemzet fiaként vitted a harcba erőd.
Elbuktál - a kicsiny nem tűr nagyot - s óh mi
botorság,
Hálátlan honod is sírba bukott teveled!”
Fényes nevű ősei voltak bár, Tiszát nem ezek emelték, jóllehet rendkívüli tulajdonságai részben atavisztikus jellegűek; őseitől elvonatkoztatva is ragyogó csillag ő a magyar égen, dicsősége fajának, dísze hazájának, büszkesége egyházának, századunk legnagyobb magyarja. Benne az egész nemzet sorsa tükröződik, valóságos epikus hős, ki történelmi távlatba jutván, egyre nő jelentőségben. A nemzet nem értette meg nagy fiát, nem követte, el kellett buknia, de ha Tisza szelleme újraéled s követjük útmutatását - lesz még föltámadás!
|
| | |
