| milles: Re: Családfa kutatás | Történet
A honfoglalás (895) előtt 568-ban és 670-ben Kelet felől telepedtek le hazánk területén az Avarok. Két népből álltak, a VAR és HYON (Hun) népből. A honfoglaló magyarok és utódaik nyelvén ebből alakult ki azután varhyon - várkun - várkuny - várkony. Árpád magyarjai, amikor a közeli Tetétlenen (Kőröstetétlen) sátrat vertek a Tiszáig, találkozhattak itt avarokkal - várkonyokkal - Várkonyon. Innen indultak Árpád fejedelem magyarjai, hogy Alpárnál megütközzenek Zalán bolgár fejedelemmel. Tekintettel arra, hogy az avarok hazánk területén szétszórtan telepedtek le, ezért van mai is több Várkony nevű község. Pl. Sajóvárkony (Ózd mellett), Zengővárkony (Pécsvárad mellett). Pécsváradon találtak avarokra jellemző sírokat, leleteket. A várkony nevű településeken nemzetségi köz-pontok lehettek. Laktak-e várkonyon avarok? Találtak-e nemzetégi köz-pontra utaló sírokat? 1952. tavaszán gátépítés közben 95 avar sírt tártak fel a várkonyi gátőrháztól északra, kb. 300-400 méterre a Hugyin parton. Tehát várkonyon éltek várkonyok (avarok). A várkony név titka ezzel véget ért. Idős emberek úgy magyarázták községünk nevének keletkezését, hogy az a török megszállás idején alakult ki, amikor az egyik török a lovát kikötötte - Várj kony! - mondta lovának. Ez a népi magyarázat nem felel meg a valóságnak, mert a török Várkonyt 1549-ben foglalta csak el. Községünk a BÉCSI KÉPES KRÓNIKA (keletkezett: 1270-1290 körül) már úgy nevezi VARKUN, WARKUN
Miről beszélnek az avar sírok?
A Hugyin-part Várkony és Tószeg közötti feleúton, a rétparton terül el. Jelenleg 1 méterre emelkedik ki ez a domb a környezetéből. A Tisza védőgátját 1952-ben magosították. A gát a Hugyin-partot félköriben öleli. Az ártéri oldalon 3 méter széles és 110 méter hosszú szelvényben az előbb említett kutatók 95 avar sírt tártak fel. A sírok fekvési iránya a szokásos ÉNY-DK volt. A feltárás nem törekedett teljességre, illetve nem szorítkozott csak lelet-mentésre. A szelvényen kívül csak egy-két sírt tárt fel. "Felszínre kerültek egészen szerény sírok, durva agyagedénnyel, vascsattal, késsel, bőrruha maradványokkal. Az előkelők sírjában lószerszámdíszek, bronz vagy ezüstlemezből készült övdíszek, nagy gomboscsüngővel díszített fülbevalók voltak. Több sírba vaskardot tettek a harcosok mellé. Az előkelő harcost néha a lovával együtt temették el. Ilyenkor a ló csontváza a harcos baloldalán feküdt, valószínűleg megfojtották. Öntött bronzból készültek a szíjat díszítő veretek. Az egyik szíjvég-védőn fürtös gyümölcsű indás növény látható. Volt sír, amelybe csak gazdagon felszerszámozott ló volt eltemetve. A női sírok általában szerényebbek. Egyszerűbb bronz ékszerek és gyöngyök mellől szinte elmaradhatatlan a hengeraljú tűtartó, és agyag orsógomb. Az avar korban az volt a hiedelem, hogy a halott a túlvilágon is azt az életet folytatja, amit életében, így az állapotát megillető eszközökkel el kell látni. Ezért a gyermek sírjában, ha leány, ott az orsógomb, ha fiú, a kés. Az agyag-edényekben - amelyek a honfoglaló magyarok edényeivel mutatnak azonosságot - ők is ételneműeket raktak útravalóul halottaik mellé. A Hugyin avar temetőjében vannak sírok, amelyekbe két halott van eltemetve. Alul gazdag férfi, fölötte kis földréteg s ezen szerényen felszerelt csontváz. A jelenség az ásatásvezető véleménye szerint talán arra utal, hogy a halottat szolgájával együtt temették el." A sok sír arról is beszél, hogy több emberöltőn keresztül lakott hely volt a Hugyin.
Várkony az Árpádok korában
A történelemből ismert, hogy 895 táján Árpád vezetésével Zalán bolgár fejedelem ellen induló Magyarok a szomszédos Tetétlenen szálltak meg, majd az alpári győzelem után Pusztaszeren felosztották az országot. A történetből annyit tudunk, hogy a Tisza bal oldala a magyar törzsbeli Szolnok nemzetségé, a jobb oldala a Jenő nemzetség szállásbirtoka lett. (Várkony tengerszint feletti magassága 90 méter, míg Szolnoké csak 89 méter.) A tiszai átkelés gyakran kedvező lehetőséget biztosított a kereskedelemre. Katonailag is fontosak az átkelőhelyek. Azt nem tudjuk, hogy mikor, lett Várkony királyi szállásbirtok, de két esemény igazolja ezt, s bizonyítékot nyújt Várkony létezésére. A Vata-féle pogánylázadás 1046-ban uralomra juttatta Vazul fiait: Endrét, Bélát, Leventét. Endre lett a király, Béla a sereg élén állt. Endre megkoronáztatta fiát, Salamont 5 éves korában, hogy biztosítsa számára a trónt és a császári mátkát. Endre félt Béla bosszújától, ezért Várkonyba hívta, hogy választászon a korona (királyság) és a kard (hercegség-hadvezérség) között. „Venerunt itaque Rex et Dux in Varkun." (A király és a herceg tehát Várkonyba mentek.)Az tudjuk, hogy a hírnökök ispánja, Miklós megsúgta Bélának, hogy ha kedves az élete, a kardhoz nyúljon. Később a testvérek harcba bocsátkoztak és Endre ebben a harcban megsebesült és meghalt. Zircen ápolták, de Tihanyban temették el.
Melyik Várkonyban volt a korona- és a kardválasztás?
A történészek szinte egyértelműen a Tisza menti Várkonyban vélik az említett esemény lejátszódását.>Endre felesége, Anasztázia, a kijevi Bölcs Jaroszláv leánya kedvelhette a folyó menti szállást, mivel hasonlít fekvése Kijevéhez. Endre uralkodása kezdetén a közeli békési Vatára támaszkodott. A tiszavárkonyi szállásbirtok létezését igazolja a Képes Krónika (Helikon kiadás) 102. oldala is. Az Endre és Béla közti viszály fényt derített Várkony létezésére. Ezt megerősítik Könyves Kálmán és Álmos közti ellentét eseményei. A két testvért tanácsadóik egymás ellen uszítják. "Rex autem cum exercitu ventit contra Ducem in Warkun et Dux e contra venit probe Warkun, Tisciam autem inter eos dimizerunt." (A király seregével Várkonyhoz vonult a herceg ellen, a herceg is Várkony közelébe jött ellene: köztük volt a Tisza, ez választotta egymástól el őket.)A szembenálló felek békével váltak el. Ez a második békekötés is időleges volt. Később Álmost Kálmán megvakíttatja. Az említett várkonyi esemény 1098-ban történhetett. Íme az első hiteles utalás Várkony létére. Ez nemcsak azt erősíti meg, hogy Várkony királyi birtok volt, hanem azt is, hogy itt lehetett a korona- és kardválasztás és Várkony fontos átkelőhely lehetett a XI. században. Községünk sorsát hamarosan megpecsételi az 1241-es tatárdúlás. A község a tatárjárás következtében elpusztult. Ezt bizonyítja az 1953. évi ásatás is, ugyanis 700 éves sírnál fiatalabbat nem lehetett találni a Várdomb körül. < települt. helyére falu jelenlegi a hanem Várdomb, nem község újratelepült> Földesura ekkor a titeli prépost. Vencel cseh király 1301 augusztus 12-én Ráthold István fia Kakas mesternek adta a Tisza menti Várkonyt. (Villa Warkun portus fluvii tycie de Warken.) 1344-ben ismét a titeli préposté. 1347-ben I. Lajos király a Poroszló és Várkony közti révet a poroszlóiak javára megszüntette. 1397-ben Zsigmond sókamarai hivatalt állt fel, amelyet együtt említ a szegedivel. 1441-ben a király megerősíti a titeli prépostot várkonyi birtokában.Só- és fakereskedelemmel korábban is foglalkozhattak a várkonyiak, mert a Várdomb körüli sírokban található koporsók bőséges faanyagot tartalmaznak. Az országhatár menti papságot a belső birtokok adományozásával igyekeztek a király iránti hűségre ösztönözni.
Mátyás király Várkonyban
A Prágából hazatérő fiatal Mátyás önállóan akarja vezetni az országot. Nagybátyjával szembekerül és bezáratja az ország déli részén. Szilágyi szakácsa a börtön védőit a török ellen küldi, közben a megszerzett kulccsal kiszabadítja Szilágyit. "Alig tudá ezt meg Mátyás, Szilágyit, kinek szívében úgy is már megengedett volt, azonnal a barátságos kibékülés sikeresítése tekintetéből a Tisza mellé rendeli, és mindjárt maga is oda megy. A király Nagy-Várkonyban, Szilágyi Tisza-Varsányon szállott meg, és innen jöttek azután a Tisza partján személyesen öszve. Mind a két részről szívöket kiönték, a béke megkötteték és a király vissza tért Bizodalmának jeléül Erdély és Magyarország alsó vidékeinek kormányát, valamint a törökök elleni seregek vezérlését megint reá bízta."
"A megkeserített öreg szemére vetette a királynak, hogy kiszabadulását inkább köszönheti szakácsának, mint neki; Mátyás ellenben megkívánta őt arról győzni, hogy politikai okok bírták elfogatásának megrendelésére. Ezt az ősz bajnok megfogni nem tudta; egyenesség és igazság, úgy vélekedék Ő, semmi más tekintet által sem hozathatik függésbe; mind e mellett nem vonhatá meg szeretetét öccsétől és így egész készséggel minden feltétel nélkül ajánlá kezét, szívét a barátságos egyezségre." Az említett találkozó 1459-ben volt Várkonyon. A találkozóból Várkony jelentőségére következtethetünk. Valószínű ebben az időben Várkony koronabirtok volt. Sókirakodó hely és fontos átkelőhely szerepét továbbra is megőrizte.
Dózsa György Várkonyon
Mátyás halála után a jobbágyság elnyomorítása megkezdődött. 1509-ben 181 jobbágy népítélettel agyonveri, megöli Budai Sebestyén deákot, az óbudai apácák Ceglédre rendelt kegyetlenkedő tiszttartóját. Üllőn ítélkeznek ezek felett az összeverbuvált "fogott bírók": Várkonyról hárman, Kőrösről nyolcan, Szeléről ketten.E dicstelen bírók Várkony létéről adnak hírt, ugyanakkor az ország állapotát is megismerjük. "1514. május 18-án Ceglédről erőltetett menetben a 37 km-re lévő Tiszavárkonyba érkezett a had, ahol Dózsa a helyszínen talált anyagból hidat veretett, és átkelt a Tiszán. 19-én a 30 km-re fekvő Mezőtúrra ért, ahol megint sokan csatlakoztak seregéhez. "Szerémi György" híradása nyomán csak Várkonyon 600 ember, fele gyalogos, fele lovas csatlakozott Dózsához.A tiszai átkelés gyorsan megtörtént. A gyors hídverésben jelentős szerep jutott a sódereglyéknek, sótutajoknak, amiket a helyszínen találtak, hiszen nemcsak sóval kereskedtek Várkonyon, hanem fával is. A Várkonynál csatlakozóknak csak töredéke lehetett Várkonyi, mert Várkony lakóinak száma ezer főn aluli lehetett ekkor. 1541-ben itt kel át a Tiszán és Varsányban alszik Izabella királyné a kis János Zsigmonddal.Buda elfoglalása után Erdélybe, Lippára költöztetik János Zsigmondot a török tanácsára, mondván nincs biztonságban az élete Budán.
A török hódoltság kezdetén
Az 1549/50-ben a szegedi bérletjövedelem-kimutatás szerint Várkony, Kécske, Varsány már császári falvakként a töröknek adóznak. Varsány 2367 akcse, Várkony 1506 akcse adót. Várkony évi adója 10 tehén árának felelt meg, mert 1558-ban Vezsenyen meghalt egy Veress Péter nevű ember, akinek hagyatékában visszamarad négy tehenet 600 akcse értékben vette fel a török hatóság. 1551. április 21-én Zay Ferenc szolnoki várparancsnok levelet írt Sopronba Aldana Bernáthoz, a hazai spanyol csapatok parancsnokához és Teuffel Erazmushoz, a soproni főispánhoz. "Nagyságos Uram! Én tegnap spanyol urakkal és mintegy százhúsz lovassal Nagyságtok megbízásából bejártam azokat a helyeket, amelyek a császári felség hadai számára megfelelő táborhelyek lehetnének. Szintén a királyi felséghez tartozik VÁRKONY is. Ide is eljöttünk. A falun kívül van itt két templom. Sem elhelyezésük, sem szilárdságuk nem alkalmas arra, hogy belőlük erősséget lehetne építeni. Ez a hely Szolnok várától 2 mérföldnyire van. Bár ily céllal eddig török itt még nem járt, mégis jó volna a nagyobb templom köveit Szolnokra behozni. - Ez nem kis mennyiség. A másik templom régi idők óta elhagyott és több helyen romlásnak indult. Azonban faragott kövekből épült. Minden nagyobb baj nélkül le lehetne bontani és a faragott kövekből a várkapuk megépíthetők és megerősíthetők." Zay Ferenc a községen kívül épült templomokról ír. Régen a templom köré telepedett a lakosság. A nagyobb templom községünk mai területén lehetett. A község akkor nagyobbrészt a Tisza partjára épült. A régi idők óta elhagyott és többnyire romlásnak indult templom a Várdombon épülhetett és a tatárdúlás után már nem épült újjá. Ez azzal magyarázható, hogy gyakran cserélt gazdát a papság kezében, akiknek Várkony csak mellékjövedelmet biztosított. Faragott köveit nem tudjuk beszállították-e Szolnokra, de a templom alapját 1812-ben a mai római katolikus templom alapjába építették be.
A török hódoltság idején
Bár 1549/50-ben már a töröknek is adózik községünk, még 1552-ig magyar fennhatóság alatt lévőnek kell tekinteni. Szolnok eleste (1552. szeptember 4.) megpecsételte Várkony sorsát is. 1552-ben "a Várkonyiak Mecskeyt meg nem ismerték és agyonverték."A sajnálatos eseményről eddig nem sikerült megtudni, hogy ez az esemény melyik Várkonyban történt. Valószínű helye Sajóvárkony. Dobó helyetteséről, Mekcseyről, családjáról nem találunk adatokat Várkony akkori névsorában.
Várkony lakói 1571-ben:
"VÁRKON "Pető Ambrus bíró, Pető Orbán, Mile Pétör, Luka István, Nagy Demetör, Simony Pál, Varga Benedek, Tóth András, Szűcs Jakab, Mészáros Antal, Tóth Márton, Szalai János, Lázár György, Tóth Gáspár, Nagy Márton, Sönköly György, Sönköly Lukács, Királ Pétör, Pótor Pétör, Harbály Simon, Budkó Jakab, János �szolga�, Borka István, Túró György, Fazekas Ferenc, Tiszai Pál, Nagy János, Farkas Ambrus, Farkas Balázs, Nagy Mihály, Darin Pétör, Tápéi Demetör, Szalai János, Nagy Balázs, Jenői Gábor, Pabar Gáspár, Csurka Ferenc, Szicsi(?) Pál, Szécsi István, Bucsa Kelemen, Egmán(?) Ambrus, Boros Márton, Varga Lőrinc, Sári Orbán, Királ Máté, Csuka Imre, Szalai Simon, Daruka Sebestyén, Tot Antal, Balog Ferenc, Jakab Imre, Szabon János, Varga Albert, Szalai Jelek, Tot Gáspár, Simonyi István, Csurka Benedek, Balog Pétör, Jendi Pétör. 60 ház, templom > CSÁSZÁR(?)-rét Várkony és Vezseny közvetlen közelében a hűbérúr KURD bej használatában. A császári fejadóval együtt évi átalány: 100. Vezseny 19 ház, Szolnok 38 ház, Varsány 100 ház, Kécske 55 ház. A török hódoltság kezdetén tehát jelentős hely volt Várkony, s közelében Császár azonosítható a mai Várdombbal. Községünk megőrizte önálló közigazgatását. Egy összegben adózik a török császárnak - khász birtok.
www.tiszavarkony.huAz oldalt fejlesztette HONLAP-SZERVÍZ - www.honlap-szerviz.hu |
| | |
